Ragaszkodnak a Szabadság térhez

Az exhumálás egyértelműen bebizonyította, hogy szovjet katonák földi maradványaira bukkantak a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű alatt. A mélygarázs építése miatt megbolygatott föld tíz-tizenkét elesett katona testét őrizte, azonban végső nyugalomra máshol helyezik őket. A kormányváltással kényes politikai kérdéssé válhat a sokak által kifogásolt emlékmű további sorsa, ugyanis az orosz diplomaták ragaszkodnak ahhoz, hogy ezen a helyen maradjon fenn az emlékmű.

Várhatóan politikai viták övezik majd a Szabadság téri szovjet emlékmű további sorsát, akárhogyan is alakuljon az. Évek óta társadalmi igény fogalmazódik meg áthelyezéséről, más vélekedések és az orosz diplomácia részéről azonban erről szó sem lehet.
A téren mélygarázs épül, s az építtető költségein exhumálták a második világháború idején elesett szovjet katonák itt elhelyezett földi maradványait. Az előzetes orosz jelzésekkel szemben azonban csupán tíz-tizenkét katona porhüvelyét rejtette a föld, állapították meg a szakértők. Somogyi Tibor, a Fővárosi Temetkezési Rt. főosztályvezetője megerősítette lapunknak, szovjetek csontjait találták meg, bár a köznéven „dögcédulaként” emlegett katonai azonosítót nem találtak náluk. Korabeli szakértői állítások és történészi kutatások támasztják alá az állítást, miszerint a szovjetek ütközet előtt mindig elvették katonáiktól az összecsukható fekete kis kapszulát, amely adataikat rejtette, így titkolván el a konkrét alakulat későbbi veszteségeit. (Ezért nem tudható ma sem mintegy egymillió szovjet katonáról, hogy hol estek el és pontosan hol nyugszanak.)
A kivitelezők az emlékművet elbontották. A téren nagy területen három-négy méter mély gödröt ástak, a vélt sírhant helyén azonban nem nyúltak a talajhoz. A Fővárosi Temetkezési Rt. elvégezte a feltárást, a maradványok azonosítását a Hadtörténeti Intézet és Múzeum katonai szakértői végezték el. A Rákoskeresztúri új köztemetőben vannak egyelőre a holttestek, Somogyi Tibor értesülései szerint itt, a 215-ös szovjet parcellában helyezik őket végső nyughelyükre, katonai tiszteletadás keretében. Az orosz követség képviselői végig jelent voltak az exhumálásnál, a garázsépítő cég által készített írásos emlékeztetőn az orosz fél aláírása is olvasható.
Lapunk természetesen nyilatkozatot kért mind az azonosítást végző Hadtörténeti Intézettől, mind a Honvédelmi Minisztérium illetékeseitől, ám a két intézmény egyelőre nem kívánta véleményezni sem az eddigi eljárást, sem az emlékmű további sorsát.
A második világháború alatt a hadban álló területeken mind a szovjet, mind a német, mind a magyar gyakorlat az volt, hogy elesettjeiket az adott ország településeinek központi részein – a főtéren, magaslaton, templom közelében stb. – temették el, s föléjük ideiglenes vagy véglegesnek szánt emlékművet emeltek. Az első világháborút követő, 1929-es genfi konvenció úgy rendelkezett, hogy ezen emlékművet a harcok végeztével sem távolíthatták el az egyezményt aláíró országok. A Szovjetunió 1926-ban nem írta alá ezt az egyezményt, így náluk igen kevés magyar és német emlékmű maradt meg. Igaz, 1949-ben ők is csatlakoztak a hasonló szellemiségű, újabb genfi konvencióhoz, de visszamenőlegesen ez nem változtatott az addig felszámolt, elbontott emlékhelyek és az eltüntetett, jeltelenné tett magyar katonasírok sorsán. (Az utóbbi években egyre több helyütt vették gondjaikba az utódköztársaságok lakossága és hivatalos szervei a megmaradt magyar katonatemetőket.)
A Szovjetunió hazánkba nem felszabadítóként érkezett a második világháborúban, hanem megszállt területként értékelte a vele hadban álló, s neki ellenséges ország helyzetét. Ezt a történelmi tényt a korabeli szovjet törvények is megerősítik. Emlékműveiket ők is a közterekre állították, amelyek közül több alatt nyugszik szovjet katona, s több alatt nem. Ez utóbbi tény okozza a rendszerváltás után felmerülő morális és politikai bonyodalmakat.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság titkára, Fogarasi Katalin jogász a jogszabályi háttérről való tájékoztatásában elmondta, hogy a 104/1996-os kormányrendelet fő vezérelve szerint minden katonának, hadifogolynak és más személynek, aki az első és a második világháborúban elesett, joga van a méltó sírhelyre. A Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció egyezménye értelmében temetkezési helynek minősül az, ahol holtak nyugszanak a földben, emlékhelynek pedig az, ahol csupán emlékmű található, de emberi maradványok nem. (Ilyen például Budapest határában a második világháborús amerikai hősi temető. Ők hazavitték halottaikat.)

A Rákoskeresztúri új köztemetőért felelős Főpolgármesteri Hivatal közműügyosztályi szakreferense, Szabó László tájékoztatott arról, hogy felveszik a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete Hadisírgondozó Irodájával a szovjet katonák újratemetésével kapcsolatban. Az eddigi információk szerint az orosz fél ragaszkodik a Budapest központi terén elhelyezett emlékművéhez, s noha a jogszabály lehetővé tenné áthelyezését, ők azt kívánják, álljon a régi helyén a mélygarázs felépítése és a tereprendezést követően is.