Régi mesterművek, barokk szobrok

Felhívást tett közzé a téli és a tavaszi aukciós időszak között a Mű-Terem Galéria. A félig komoly, félig tréfás szöveg szerint „címlapképet” keresett az aukciósház, olyan kimagasló értékű műveket tehát, amelyek reprodukciója az aukciós katalógus címlapján közölhető. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az elmúlt évben a galéria éppen olyan alkotásokkal ért el csúcsárakat, amelyek valóban az adott árverések címlapján ajánlották – ezek szerint sikerrel – a művet, aukciót. A későbbi fejlemények szerint, úgy tűnik, nemcsak a felhívás kibocsátója, de versenytársai is sikerrel keresik a jó, hatásos címlapképeket.
Ezt bizonyítja a Nagyházi Galéria és Aukciósház legutóbbi festményaukciója is, amelyen régi mesterek művei és XIX. századi festmények szerepeltek. Az árverés katalógusának címlapján egy olyan mű reprodukciója szerepelt, amely Albrecht Dürer Madonna a kis Jézussal című festménye után készült, mégpedig valószínűleg még abban az évszázadban, amelyben a nagy mester is élt és dolgozott. A kép művészi értékét jelzi, hogy noha „csak” másolat, védett, tehát nem vihető ki az országból. Indítási, egyben leütési ára hétmillió forint volt, meglehetősen tekintélyes, ha úgy tetszik, a mű kvalitásához méltó összeg. A mű készítésének korában a másolás fogalma egyébként is egészen mást jelentett, mint manapság, hiszen egy-egy bibliai vagy mitologikus témát egy-egy kimagasló mester kompozíciója nyomán igen gyakran sokan megfestettek. Az angyali üdvözlet megszokott kellékei, kompozíciós elemei jelennek meg azon a fatáblán is, amely 1500 körüli toscanai vagy umbriai mester keze alól került ki, s amely mű most az aukció legmagasabban, 8,5 millió forinton indított műtárgya volt, de nem talált új tulajdonosra.
Nem így a harmadik nagy értékű alkotás, Franz Werner von Tamm német mester papagájos csendélete. Ez a kép egyébként ugyancsak a műfaj olyan példáit követi, amelyek egy évszázaddal korábban, a flamand csendéletfestészet XVI–XVII. századi virágkorában születtek meg (6,5 millióért talált új tulajdonosra). Lundens Gerrit XVII. századi életképéért 4,4 milliót fizetett vásárlója, Claes és Mieuse Viszszatérés a halászatból-jáért 3,6 milliót. A XIX. századi magyar mesterek művei közül id. Markó Károly 4,4 milliós Fürdőző nőkje érdemelte a legnagyobb figyelmet.
Ezúttal igen figyelemreméltó barokk szoboranyagot is kínált az aukciósház. A második napon pedig több kimagasló érték szerepelt a bútorok és egyéb műtárgyak között is, például az a XVIII. századi osztrák tálalószekrény, amelynek licitje kétmillióról indult, és 2,8 milliónál ért véget, vagy magyarországi készítésű párja, amely 2,4 milliós kikiáltási árán talált gazdára. A Zsolnay-gyár termékei közül ezúttal egy 1900 körül készült díszváza szerepelt a legsikeresebben: 1,3 millióról indulva 1,8 millióért ment el. A műtárgyak között a másik igen izgalmas darab volt az a Venust és a múzsákat ábrázoló faragás, amelyet német mester készített a XIX. század közepén elefántcsontból. Ezért a kikiáltási árát, 1,6 milliót adott új tulajdonosa. Ugyancsak elefántcsontból készült a XIX. században, de már a távoli Kínában az a lószobor, amely 950 ezer forintért ment el. A bútorkínálat harmadik legértékesebb darabja ismét magyar mester tudását dicséri: a 480 ezerről indított XIX. századi komód 800 ezerért ment el. Szépsége mellett a bútor értékét az is növeli, hogy a jeles művészettörténész, Zádor Anna hagyatékából származik.
Ami a művészettörténészeket illeti, a Nagyházi Galéria aukcióin gyakran felbukkannak olyan értékes darabok, amelyek új összefüggések megtalálásához segítik hozzá a szakembereket. Alighanem lesznek ilyenek a következő aukciókon is, amelyeken XX. századi festmények, valamint ezüstök, ékszerek és dísztárgyak szerepelnek. Az aukciósház 83. és 84. aukcióját május 14–15-én tartják, a kiállítás ezekben a napokban a Balaton utcai galériában látható.