Szakértők a HP—Compaq fúzióról

Még az utolsó utáni pillanatban, azaz az egyesülés lezárulta után is sokat foglalkoztak a Hewlett-Packard és a Compaq fúziójával a világ nagy hírügynökségeinek elemzői, illetve a vezető gazdasági lapok szakírói. Úgy látják, a két cég vezetői védekező lépésként hajtják végre az akciót az informatikai ipar szűkülése idején, ráadásul két, gyökeresen eltérő cégkultúrájú vállalatot próbálnak egyesíteni.

A Hewlett-Packard és a Compaq Computer egyesülését bejelentő közös közlemény megjelenése nyomán a Reuters által megkérdezett elemzők logikus lépésről beszéltek: a számítástechnikai ágazat, különösen a PC-gyártás válsága közepette elkerülhetetlen az iparági konszolidáció — hangsúlyozták. Rögtön hozzátették azonban, hogy a lépés sikeréhez kíméletlen intézkedések meghozatalára lesz szükség, az összeolvadás „gyakorlatilag az új cég felének felszámolásával jár, és ez gyaníthatóan a Compaq szinte teljes leépítését jelenti”. A Bloomberg által idézett szakértők szerint a fúzió nem fogja meghozni a várt eredményt, a döntés inkább a HP zavarodottságát fejezi ki. John Rutledge, az Evergreen Technology Fund alapkezelő, a HP egyik tulajdonosának portfoliomenedzsere amiatti aggodalmának adott hangot, hogy hat—kilenc hónapig nem lehet lezárni az ügyletet, addig nem érvényesülhetnek a költségcsökkentésből eredő előnyök, amit a versenytársak kihasználhatnak. E fejlemények nyomán a hírügynökségi források előremenekülésként értékelték, hogy az egyesülési döntés nyilvánosságra hozatala után három nappal a HP bejelentette a nyomtatókat gyártó holland Indigo NV felvásárlását.
A HP és a Compaq egyesülését az IBM ihlette, amelyet a kívülállók még mindig hardvercégnek tartanak, pedig forgalmának nagyobb része ma már támogatásból, konzultációból és erőforrás-kihelyezésből áll — értékelte az akciót a The Economist. Hosszabb távon a lap szerint négy területen kell helytállnia a Carly Fiorina által új HP-ként emlegetett cégnek. Az első a PC-k értékesítése. Bár az egyesült vállalkozás tizenkilenc százalékos részesedéssel vezeti a világ PC-piacát, a lap szerint csak akkor őrizheti meg ezt a helyét, ha átveszi a tizenhárom százalékkal rendelkező Dell rendelésre szállító értékesítési modelljét. A második a vállalati szerverek piaca, amelyen ugyan harminchét százalékot birtokol az új cég, de az újság szerint e téren az utóbbi időszakban mindkét elődvállalkozás védekezésre kényszerült: a Compaqot a Dell szorongatta, a HP pedig sose tudta viszszaszerezni azt a pozíciót, amit az IBM-mel és a Sun Microsystemsszel szemben elvesztett a Unix-szerverek értékesítésében. A harmadik terület az informatikai szolgáltatásoké. A HP a fúziónak köszönhetően megszerezte azt, amit a PricewaterhouseCoopers konzultációs részlegének meghiúsult megvételével nem tudott elérni, de e téren — a gazdasági lap szerint — főként alapvető fenntartási, támogatási szolgáltatásokat lesz képes nyújtani, ami kevés ahhoz, hogy legyőzze az IBM Global Servicest és az EDS tanácsadási üzletágát. Végül a HP nem érezheti teljes biztonságban magát a termékportfoliója koronaékszereit jelentő perifériák területén sem. Bár e téren a régi HP harminckilenc százalékos részesedéssel vezette a világpiacot, ám az informatikai eszközök iránti kereslet visszaesése miatt erős versenyt támasztanak vele szemben az alacsony árakkal operáló versenytársak, főleg az Epson és a Lexmark.
A The Economist ugyanakkor úgy véli, növelheti a siker esélyét, ha a Dell értékesítési offenzívája is kifullad egyszer, ha az IBM szolgáltatási ágazata lassabban növekszik a tervezettnél, és ha a Sun „egyszer csak nagyon öregnek és idejétmúltnak tűnik majd az átalakuló IT-világban, ahol az új HP rengeteg számítógépet ad el az Intel Itanium chipjeivel, olcsóbban teljesítve azokat az igényeket, amelyeket ma a Sun egyedi rendszerei oldanak meg”.
Az egyesülési bejelentést követő első hetek nehézségei láttán — amikor a befektetők a „lábukkal” szavaztak a fúzió ellen — a Financial Times sem bánt kesztyűs kézzel a döntést meghozó menedzserekkel. Utalva arra, hogy Carly Fiorina jelentős részben az általános gazdasági visszaesésre hárította a felelősséget a visszaeső részvényárfolyamokért, hangsúlyozta, hogy bár minden IT-vállalkozás vesztett tőzsdei értékéből az őszi hónapokban, az IBM például csak 1,6 százalékot bukott, szemben a HP huszonnyolc százalékával.
Az egyesülést jóváhagyó HP-döntés után (amelynek eredményét Walter Hewlett eleinte megkérdőjelezte) a Business Week így írt: „Még ha Fiorina végül nyer is, a szappanoperának koránt sincs vége. Továbbra is két különböző cégkultúrájú, egymással harcoló vállalatot kell egyesítenie, amelyek vásárlói várakozó álláspontra helyezkedtek.” A lap idézi a fúzióval foglalkozó team egyik tagját, aki elmondja: „erősen kételkedem abban, hogy végre tudjuk hajtani a két és fél milliárd dolláros költségcsökkentést a megfelelő helyeken anélkül, hogy károsítanánk jövedelemtermelő képességünket”. A HP nyomtató üzletágának sok alkalmazottja aggódik, hogy a menedzsment túl nagy hangsúlyt helyez a veszteséges számítógépüzletre — folytatódik az elemzés. S bár belső emberek szerint az integrációs csoportokban jó együttműködésben dolgoztak együtt a HP és a Compaq alkalmazottai, ahogy közeledik a tényleges fúzió, a két termékcsoport vezetői egyre agresszívebben védik saját területüket és embereiket. A HP-sek aggódnak, hogy a Compaq keményebb, a kirúgások iránt érzéketlenebb cégkultúrája uralkodóvá válik. A lap úgy véli, az egyesülést megelőző nyilvános küzdelem a menedzsment, a tulajdonosok és a HP-alkalmazottak egy része között ártott a cég imázsának, amelyet korábban megbízható, egységes vállalkozásként tartottak számon. E hiba kiküszöböléséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy — a durva nézeteltérések ellenére — találjanak valamilyen, legalább reprezentatív funkciót a cégalapítók családtagjainak — állítja a Business Week.