A új kormány leglényegesebb feladatának jelenleg a száznapos program végrehajtását tartja. Ez mennyiben érinti az igazságügyi tárcát?
– Az nem mondható, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak (IM) van száznapos programja. Hiszen az inkább egészségügyi, gazdasági, szociális kérdéseket érint. Az igazságügyi tárcának az alkotmányos, koherens jogszabályi hátteret kell ehhez biztosítania. Az IM-nek is vannak azonban nagyon gyorsan végrehajtandó feladatai. Meg kell kezdeni az igazságügyi, a bírói reform véghezvitelét, létrehozni a három ítélőtáblát, átalakítani a bíróságok költségvetését, rendezni és rendszerré fejleszteni az igazságszolgáltatásban dolgozók fizetését. Ezek nem a száznapos programhoz kötendő dolgok, azonban belátható időn belül meg kell valósulniuk.
– Korábban vita volt arról, hogy hány ítélőtáblára van szükség.
– Van egy jogszabály, amelynek a végrehajtása megakadt. Az előző kormány bejelentette, hogy egyetlen ítélőtáblát hoz létre, amelyet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondott ki. Mi először három táblát szeretnénk létrehozni, azután néhány év múlva mind az öt régióban létrejöhet egy-egy.
– A Legfelsőbb Bíróság új elnökének kinevezésében lehetségesnek tart-e a pártok között valamiféle konszenzust?
– Solt Pál többször kinyilvánította, hogy ismét vállalná az elnöki posztot, valószínűleg pályázatot nyújt be Lomnici Zoltán és Zanathy János is. Szerintem szaktudásukat tekintve mindhárman alkalmasak a tisztségre.
– Úgy nyilatkozott, nem tartja valószínűnek, hogy Solt Pál megválasztását a pártok újból támogatnák, Zanathy János esetében pedig hiányzik a bírói tapasztalat. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy egyetlen esélyes jelölt marad, Lomnici Zoltán.
– Valóban azt mondtam, és ma is úgy látom, hogy a jelenlegi elnök úr nem kap olyan párttámogatást, ami egy kétharmados többségi döntéshez elegendő lenne. De ez csak egy vélemény.
– Az Orbán-kabinet idején nagy vita volt az ügyészség státusa körül. A Fidesz és az MDF azért, hogy felelősen érvényesíteni tudja a büntetőpolitikáját, kormány alá kívánta vonni az ügyészséget. Az MSZP pedig annak ellenére, hogy Vastagh Pál, volt igazságügy-miniszter szintén készített korábban egy ilyen előterjesztést, nem támogatta az elképzelést. Ön hogyan vélekedik erről?
– A véleményváltozásoknak egyszerűen az az oka, hogy mindazok, akik politikai pozícióba kerültek, felismerték: mindkét megoldásban van jó és rossz. A két lehetőség egyikéről sem mondható az, hogy ellentmondana a jogállamiság valamelyik alapelvének, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A jelenlegi rendszerben az a jó, hogy az ügyészség nincs az igazgatásnak alárendelve.
– Azonban furcsa az a helyzet, hogy a legfőbb ügyészt interpellálják a parlamentben.
– Igen, ugyanakkor ennek az interpellációnak nincs ódiuma, ami talán nem helyes. Az interpelláció elfogadásának, illetve el nem fogadásának valamilyen konkrét jogi következménnyel kellene járnia. Ha a kormány alá rendelnék az ügyészséget, akkor a legfőbb ügyész megszabadulna az interpellálhatóságtól, és az igazságügy-miniszter vinné el, hogy úgy fogalmazzak, „a politikai balhét”. A legfőbb ügyésznek megmaradna az a lehetősége, hogy abszolút szakmai körben mozogjon, politikai hatásnak ne legyen kitéve. Ennek is vannak előnyei.
– Ön az igazságszolgáltatás fogalma alatt a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságot érti, vagy pedig csak a bíróságot? Emlékezetes, hogy egy korábbi, még ügyvédként tett nyilatkozatában kétségbe vonta az igazságszolgáltatás függetlenségét.
– Ha az alkotmányt tekintjük, és az a szerinti szóhasználatot, akkor az igazságszolgáltatás azonos a bírósági szerkezettel. Ha más szempontból, köznyelvi módon közelítjük meg, az igazságszolgáltatás a funkcionális igazságszolgáltatás, tehát azoknak a szerveknek az összessége, amelyek egy ilyen jogvitás helyzetet elintéznek. Ebbe beletartozik a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok. Mindig a szövegkörnyezettől függően lehet eldönteni, hogy ki miről beszél. Az említett nyilatkozatban mi a funkcionális igazságszolgáltatásról beszéltünk, annak tartalmából természetesen ez egyértelműen kiderül.
– Lehet-e függetlennek tekinteni olyan testületet – és itt gondolok a rendőrségre és az ügyészségre –, ahol parancsra, illetve utasításra cselekednek?
– Itt a függetlenség a direkt pártpolitikától való függetlenséget tételezi fel, és nem mást. Természetes, hogy különböző szerveknél a kívánatos függetlenségen mást értünk. A bíróságnak az egész igazgatástól teljesen függetlenként kell működnie, az anyagi ellátottságtól a felügyelet konstrukciójáig. Nyilvánvalóan a rendőrségnél nem ilyenfajta függetlenséget keres az ember, hanem a konkrét ügyekben, döntésekben az éppen uralkodó politikai felfogástól vagy erőlködéstől való függetlenséget.
– Ön ugyanakkor furcsa helyzetbe került, mert vannak politikai vonatkozású ügyek, amelyekben mint védő eljárt, és amelyeket most az ügyvédi irodája visz tovább. Nem tart attól és annak következményeitől, hogy mondjuk Gál Lászlót, aki a vecsési számlagyár ügyében került előzetes letartóztatásba, kiengedik az ön minisztersége idején?
– Azt nem befolyásolhatom, hogy konkrét eseteket politikai hovatartozásából adódóan eltérően értelmezzenek. Egy ilyen pozíció betöltésénél a szakmai múlt nélküli emberektől nagyon kellene óvakodni.
– Konkrét ügyek kapcsán mégis érhetik majd vádak.
– Azt gondolom, hogy – hála Istennek – az igazságügy-miniszternek a jelenlegi alkotmányos konstrukcióban sem a rendőrségre, sem az ügyészségre, sem a bíróságokra nincs befolyásolási lehetősége.
– Éppen ön mondta azt korábbi nyilatkozataiban, hogy a politika által befolyásolt az igazságszolgáltatás. Most pedig azt mondja, hogy az igazságügy-miniszternek erre nincs ráhatása?
– Nincs alkotmányos ráhatása! Nyilvánvalóan nem a leírt, hanem a szóban tett nyilatkozatokat kifogásoltam. Azt, hogy a miniszterek, többek között az igazságügy-miniszter is, konkrét ügyekben elégedettségét vagy elégedetlenségét fejezte ki a döntésekkel kapcsolatban. Ez megengedhetetlen magatartás, nyilvánvalóan ettől tartózkodni fogok.
– A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Solt Pál viszont azt mondta, hogy az ítéletekkel kapcsolatban lehet véleményt megfogalmazni.
– Nem muszáj mindenben egyetérteni az elnök úrral.
– Az a probléma, hogy olyan nyilatkozatok, amelyekre céloz, a másik oldalról is elhangzanak. Például, amikor jogi gengszterizmussal vádolják az Országos Választási Bizottságot.
– Az, hogy ez a szóhasználat szerencsés vagy nem szerencsés, ízlés kérdése eldönteni. Egy biztos: aki használta, az elnézést kért emiatt. Illik méltányolni, mert a politikában sajnos eléggé szokatlan. A kifejezést nem az OVB-hez beadott kérelem minősítésére használták, hanem arra, hogy az OVB késedelmeskedni kívánt a döntéshozatallal. Az biztos, hogy szerencsétlen volt a késedelem, amellyel a választások utáni lázas állapotot még néhány napig fenn akarták tartani.
– Miniszterként ellen tud majd állni a politikai nyomásnak? Gondolok itt a vizsgálóbizottságok felállítása körüli vitára, amelyben az SZDSZ nyomozati jogkörrel akarta felruházni a testületeket.
– Úgy érzem, hogy nyilvánvalóan szakmai feladatot vállaltam és kaptam, nem is vállaltam volna mást. Nem tartozom semmiféle szoros kötődéssel egyik párthoz sem. Nyilván van egy nézetrendszerem, ahogy önöknek is, amelyek nem teljesen azonosak, de ez nem baj. Azt gondolom, hogy ezt el kell fogadni. Én ennek a minisztériumnak a működését a politikától függetleníteni szeretném. Szakmai szempontok alapján fogom megtervezni és működtetni. Ami a konkrét kérdést illeti: nincs olyan illúzióm, hogy függetleníteni lehet a politikától a tárcát, hiszen a politika a megrendelője az igazságügyi produktumoknak. Persze minden megrendelést nem lehet és nem szabad teljesíteni. Van egy alkotmányossági mérce, és az Igazságügyi Minisztériumnak az a fő feladata, hogy ennek a megmérettetésnek mindig alávesse a javaslatokat.
– Milyen változásokra lehet számítani az Orbán-kabinet által módosított büntetőeljárási törvényben?
– Van egy 1998-ban elfogadott, új büntetőeljárási törvényünk, aminek hatályba kellett volna lépnie az elmúlt négy év során. Ám ez nem történt meg. A törvény alapkoncepcióját helyesnek tartom, és úgy gondolom, hogy minél előbb hatályba is kellene azt léptetni, bizonyos módosításokkal.
– A régi büntetőeljárási törvényt azonban a leköszönő kormány számtalan ponton módosította. Ezek a változtatások akkor elvesznek?
– A módosítások abban foglalhatók össze, hogy az Orbán-kormány megtartotta a régi büntetőeljárási törvényt, amelybe beemelte azokat a rendelkezéseket az új törvényből, ami az ízlésének megfelelt. Ez nem hozott eredményt, a felderítés eredményessége és a bűnügyi statisztikák romlottak, a bűncselekmények száma emelkedett. Ismétlem, alapvetően a ’98-as törvényt elfogadhatónak tartom, hatályba lehet léptetni kisebb módosításokkal, szakaszolva. De a toldozott-foltozott módosításokkal jelenleg létező törvényt meg kell szüntetni.
– Mi a véleménye az adórendőrség, illetve az APEH Bűnügyi Igazgatóságának megszüntetéséről?
– Minden nem alkotmányos megoldással szemben ellenszenvvel viseltetem. Úgy gondolom, az nem helyes, ha a sértett fél felügyeli a nyomozást. Közvetve a társadalom a sértett fél, ha valakit megölnek, mégsem bízzuk rá a megölt személy hozzátartozójára a nyomozást garanciális okokból.
– Mégis a számok azt mutatják, hogy a Bűnügyi Igazgatóság tevékenyége eredményes volt.
– Az alkotmányosság nem eredményesség kérdése. Nem arról van szó, hogy az adócsalási ügyeket nem kell felderíteni, az adócsalókat futni kell hagyni. Erre a fajta nyomozati munkára szükség van, de a rendőrség, vagy a Pénzügyminisztérium alá rendelve, vagy a vám- és pénzügyőrség nyomozó szerveihez integrálva. Erre számtalan példa van Nyugat-Európában.
– De az adott bűncselekményre annak van a legjobb rálátása, aki eljár az ügyben, jelen esetben az adóhatóságnak.
– Az adóhatóságnak az a feladata, hogy feljelentést tegyen, amit büntetőeljárás keretében felderít az erre hivatott hatóság. Ebben a konstrukcióban az APEH nyomozói munkája nem működhet tovább, de ez nem jelenti azt, hogy azt az apparátust szét kell verni, amely nyilvánvalóan bizonyos értékeket felmutat, csak a vezérlése nem jó.
– Lesz-e amnesztia?
– Az amnesztia szó korábban valóban belekerült valamelyik irományba, számomra ellenőrizhetetlen módon. Amikor ez megjelent, elmondtam, hogy az amnesztia, magyarul közkegyelem, milyen esetekben jöhet szóba. Ilyen helyzet jelenleg nincs. Közkegyelem akkor indokolt, ha valamilyen paradigmaváltás következik be a társadalomban. Például egy rendszerváltás, amikor sokan ülnek börtönben olyan dolgok miatt, amelyek az előző rendszerben bűncselekménynek számítottak, a váltás után pedig már nem bűncselekmény, illetve kifejezetten a társadalomra hasznos cselekmény. Ebben az esetben helyes egy közkegyelmi rendelkezés meghozatala, egyébként „békeidőben” helytelen. Széles körű, átfogó közkegyelemre tehát semmi esély nincs.
– Tehát szűkkörűre és nem átfogóra van esély?
– Minden jogász ordított, amikor a kábítószerről szóló törvény megszületett, hiszen egy gimnazistát, akinek a kezén átment egy marihuánás cigaretta, közel sem lehet úgy megítélni, mint egy dílert. Ezt a többségi jogászi, kriminológusi, pszichológusi álláspontot a kormány nem tette magáévá. Ezeket az embereket szabadságvesztéssel sújtja a törvény, amennyiben nem kábítószerfüggők. A dílert szigorúan meg kell büntetni, de az egyszer kipróbáló embert nem kell ezért tönkretenni. Úgy gondolom, hogy itt a törvény megváltoztatandó, és át kell tekinteni a bírák által meghozott ítéleteket. Ha nincsenek ilyen ítéletek, akkor természetesen nincs semmi szükség ebben az esetben erre a rendkívül szűk körű közkegyelmi rendelkezésre.
– Mi a véleménye arról, hogy a koalíciós tárgyalások fényében most úgy tűnik, vegyes tárca lesz az IM, azaz a politikai államtitkárt az SZDSZ adná?
– Én komplikáltabbnak tartanám a minisztérium működését egy vegyes rendszerben. Semmi okom nincs nem kimondani azt, hogy én nem így képzelem el a munkát. És arra sincs semmi okom, hogy ne mondjam ki: nem erre szerződtem. Zavartabbnak érezném a munkát, ha a szocialista párt által jelölt miniszter mellé behelyeznének egy, a koalíciós partner által választott politikai államtitkárt, aki ráadásul politikus. Jobban szeretném magam kiválasztani azokat, akikkel mint államtitkár, helyettes államtitkár együtt fogok dolgozni.
– Említette a bíróságot, ügyészséget, az igazságszolgáltatás helyzetét. Milyen változásokat tart szükségesnek?
– Nem tartható fenn, hogy az európai átlag 15 százalékát alig éri el a bírói fizetés Magyarországon. Kétirányú változásra kell számítani. Az egyik, hogy a bíróságok anyagi ellátottságáról szóló elhatározást függetleníteni kell a napi politikai lehetőségektől. Olyan rendszert kell kialakítani, amely a költségvetésből az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak nyújtandó százalékot automatikusan emelné. Azt gondolom, hogy kellene egy nagyobb összegű fizetésrendezés, amelyet meghatározott időszakonként további emelések követnének. Az emelés mértéke nyilván a költségvetés helyzetétől is függ majd.
– Elég erőteljes személyiségnek érzi magát ahhoz, hogy az igazságügyi lobbiérdekeket megfelelően képviselje?
– Amikor a gimnáziumban azt mondtam, hogy én ügyvéd leszek, sokan megmosolyogtak. Úgy gondolták, hogy ha valaki erre a pályára alkalmatlan, akkor én biztosan, mivel csendes vagyok, és egy ügyvédnek ordítani kell. Én nem ordítottam soha és mégis mondhatom, nem vagyok teljesen ismeretlen ügyvéd az országban.
Bárándy Péter ügyvéd. 1949. június 12-én, Budapesten született. 1969-től 1974-ig az ELTE Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol diplomát szerzett. Az egyetem elvégzését követően ügyvédjelölt, 1976-tól ügyvéd, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozik. 1983 és 1992 között a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, 1992-től főtitkára. 1992–96 között a Köztársaság Párt alelnöke, 1994-ben országgyűlési képviselőjelölt. A Magyar Kriminológiai Társaság elnökségi tagja.
Federico Valverde
Valverde összeesett otthon a nappaliban, megijedtek a Real Madrid szurkolói + videó
