Szervezkedünk

2002. 05. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már megint vita volt a mátyásföldi szódásműhelyben, de most nem annyira heves, mint korábban, a választások előtt. A testület nyugdíjas tagjai kezdtek el cifrákat mondani avégett, hogy akkor most mikor érkezik a Medgyessy Péter által beígért tudomisén milyen pluszpénz, holnap, vagy hamvazószerdán, esetleg sohasem.
Öten vagy hatan voltunk a bázison, leharcolt vénemberek valamennyien (én még innét a nyugdíjkoron), indulatos megjegyzések röpködtek a légtérben, néhányan a miniszterelnök szüleit emlegették.
Szódás Sándor (civilben Lovásznak hívták, szittya magyar gyerek) vezette a vitát, de ez csak eleinte sikerült neki, később kicsúszott kezéből a volán, egy-két bárdolatlan mondata is elhangzott (a friss miniszterelnök volt a célszemély), régi nyugdíjas sérelmek kerültek felszínre, Don-kanyar, kuláklista, elhurcolt rokonok, miegyéb. Meg hogy rogyjon rá a födémszerkezet a bolsevik utódpártra!
Elvoltunk egy ideig.
Kevéssel tizenkettő után (engem már maceráltak a szerkesztőségből a cikk végett) megérkezett a terepre jó Miklós, a körzeti postás. Rendes ember a Miklós, bár pénzt ritkán hoz, sokkal inkább adóívet, csekket, felszólítást, SAS-behívót – mikor mit dug hóna alá a hivatalvezető. Nem akarom itt dramatizálni a helyzetet, felindult nyugdíjascsapat fogadta jó Miklóst, hogy hol van az a beígért pénz, te Miki, te is együtt konspirálsz ezzel a Medgyessyvel?…
Boldogtalan Miklós persze köpni-nyelni nem tudott, hümmögött, dadogott, táskáját tapogatta, amibe persze egy megveszekedett kopejka sem volt, forintról nem is beszélve.
Itt, ezen a ponton éreztem, hogy jó Miklós egyszer és mindenkorra csatlakozott a nemzeti oldalhoz. (Megelőzően a Thürmer-féle tömörülést éltette.) És ez valahol természetes.
Az embert a napi élmények teszi férfivá.
Részletes adatokat természetesen nem adok ki Miklós postásról – állítólag náluk is tisztogatás kezdődik, Erzsike takarítónőt már elküldték nézetei miatt.
Az ankét végén, amit szódás Sanyi rekesztett be azzal, hogy menjünk már a csodába (ő ezt másképpen mondja), a vitázó felek kölcsönösen megbocsátottak egymásnak, s kövér Jani bácsi azt javasolta, ha már itt vagyunk, alakítsunk polgári kört, sejtet, vagy ilyesmit, soha vissza nem tér ez az alkalom.
A gondolatot közfelkiáltással megszavazta a grémium, öszszesen csak Sándor szódás húzódozott egy kicsit, hogy akkor most hová lesz az ő politikai függetlensége. Erre persze megint föllángolt a vita (rokonemlegetések is történtek), mire a szikvízkészítő mester is kötélnek állt, vállalta a tagságot, majd arról tájékoztatott kedves mindnyájunkat, hogy záróra van, ki-ki menjen a dolgára. Miklós postás vigye ki a leveleket, én meg írjak cikket, ha már arra szerződtem.
Hát itt a cikk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.