Már megint vita volt a mátyásföldi szódásműhelyben, de most nem annyira heves, mint korábban, a választások előtt. A testület nyugdíjas tagjai kezdtek el cifrákat mondani avégett, hogy akkor most mikor érkezik a Medgyessy Péter által beígért tudomisén milyen pluszpénz, holnap, vagy hamvazószerdán, esetleg sohasem.
Öten vagy hatan voltunk a bázison, leharcolt vénemberek valamennyien (én még innét a nyugdíjkoron), indulatos megjegyzések röpködtek a légtérben, néhányan a miniszterelnök szüleit emlegették.
Szódás Sándor (civilben Lovásznak hívták, szittya magyar gyerek) vezette a vitát, de ez csak eleinte sikerült neki, később kicsúszott kezéből a volán, egy-két bárdolatlan mondata is elhangzott (a friss miniszterelnök volt a célszemély), régi nyugdíjas sérelmek kerültek felszínre, Don-kanyar, kuláklista, elhurcolt rokonok, miegyéb. Meg hogy rogyjon rá a födémszerkezet a bolsevik utódpártra!
Elvoltunk egy ideig.
Kevéssel tizenkettő után (engem már maceráltak a szerkesztőségből a cikk végett) megérkezett a terepre jó Miklós, a körzeti postás. Rendes ember a Miklós, bár pénzt ritkán hoz, sokkal inkább adóívet, csekket, felszólítást, SAS-behívót – mikor mit dug hóna alá a hivatalvezető. Nem akarom itt dramatizálni a helyzetet, felindult nyugdíjascsapat fogadta jó Miklóst, hogy hol van az a beígért pénz, te Miki, te is együtt konspirálsz ezzel a Medgyessyvel?…
Boldogtalan Miklós persze köpni-nyelni nem tudott, hümmögött, dadogott, táskáját tapogatta, amibe persze egy megveszekedett kopejka sem volt, forintról nem is beszélve.
Itt, ezen a ponton éreztem, hogy jó Miklós egyszer és mindenkorra csatlakozott a nemzeti oldalhoz. (Megelőzően a Thürmer-féle tömörülést éltette.) És ez valahol természetes.
Az embert a napi élmények teszi férfivá.
Részletes adatokat természetesen nem adok ki Miklós postásról – állítólag náluk is tisztogatás kezdődik, Erzsike takarítónőt már elküldték nézetei miatt.
Az ankét végén, amit szódás Sanyi rekesztett be azzal, hogy menjünk már a csodába (ő ezt másképpen mondja), a vitázó felek kölcsönösen megbocsátottak egymásnak, s kövér Jani bácsi azt javasolta, ha már itt vagyunk, alakítsunk polgári kört, sejtet, vagy ilyesmit, soha vissza nem tér ez az alkalom.
A gondolatot közfelkiáltással megszavazta a grémium, öszszesen csak Sándor szódás húzódozott egy kicsit, hogy akkor most hová lesz az ő politikai függetlensége. Erre persze megint föllángolt a vita (rokonemlegetések is történtek), mire a szikvízkészítő mester is kötélnek állt, vállalta a tagságot, majd arról tájékoztatott kedves mindnyájunkat, hogy záróra van, ki-ki menjen a dolgára. Miklós postás vigye ki a leveleket, én meg írjak cikket, ha már arra szerződtem.
Hát itt a cikk.
Otthon Start: akár három százalék alatt is lehet a kamat
