Tollhegyen

Azt mondta a minap Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt dublőre, Kovács László MSZP-pártvezér, hogy ő bizony szívből utálja az alázatos riportereket. Neki ne csattogtassa itt senki se a bokáját, neki ne kérdezzenek alá, ne hercigeskedjenek, fogalmazzanak bátran, mondják bele egyenest a pacekba, ami a bögyükben van, úgy tisztességes. Mindjárt mondott is néhány riasztó példát: „Magyarországot ma sok tekintetben inkább Milosevics Szerbiájához vagy Lukasenko Belorussziájához teszi hasonlóvá (a nyálas helyzet – a szerk.), semmint az Európai Unió tagállamaihoz.”
Szép emelkedetten csengett a Kovács-szózat, sármja, aurája volt a nyilatkozatnak, gyengítette viszont, hogy kapitális füllentésre épült. Kovács elnök úr ugyanis maga kínosan meg szokta válogatni, kinek ad interjút, kinek nem. A Vasárnapi Újságnak (nemzeti érzelmű rádióműsor) például nem szokott nyilatkozni, bármilyen nyájasan kérik is, a Krónika mikrofonállvány-műsorvezetőjének viszont készséggel rendelkezésére áll, akárcsak a Budapest Rádió alázatosan kérdező szerkesztőjének, Fiala Jánosnak. A Milosevics-hasonlathoz még annyit, a cimbora Thürmer Gyula (Munkáspárt) tartott vele meleg, elvtársi kapcsolatot, míg el nem vitték szegényt – mármint Milosevicset – a dutyiba.
Miközben teli szájjal a glasznosztyról beszél jó Kovács László, nemigen látni olyan műsorban, amelyben vitapartner ül vele szemben. Elnök úr jobban szereti, ha szitkait az ellenfél távollétében szórja szét. Az a biztos. (A múltkor – talán szervezési hiba folytán – Pokorni Zoltánnal volt kénytelen összeakadni. Szánalmasnak látszott, még a képernyő is belepirult.)
„Igen csúnya játék az, ami itt folyik” – mondta minap hazájáról a lánglelkű államférfi, és mert vitapartner nem volt a közelben (csak egy mikrofonállvány); a „beszélgetés” véget ért.