Tovább a kádári úton

Lassan hozzá kell szoknia a magyar közvéleménynek ahhoz a megalázó gyakorlathoz, hogy a jövőjét érintő várható döntéseket külföldi sajtóorgánumokon keresztül üzenik meg a leendő koalíció vezetői. – Egy kis ország érje be ennyivel – gondolja nyilván a kijelölt miniszterelnök. Medgyessy Péter legutóbb a tekintélyes Financial Times újságírójának mesélt nagy ívű terveiről. Az MSZP kormányfőjelöltje gyakorlatilag azt jelentette be, hogy bármi áron kész teljesíteni a párt programjában szereplő, irdatlan összegű kiadásokkal járó választási ígéreteket. Az új kormány nem lesz tekintettel az államháztartás hiányára sem, talán hitelt is kész felvenni Medgyessy személyes garanciával megerősített vállalásainak teljesítése érdekében.
A nyilatkozat új megvilágításba helyezi a kampányban előkerült fotót, amelyen Magyarország következő miniszterelnöke a gyomorforgató szervilizmus élő szobraként derékszögben meghajolva fog kezet Kádár Jánossal. Valójában mester és tanítvány találkozását örökítette meg jó másfél évtizede a fotós: Medgyessy Péter a jelek szerint magába szívta a néhai pártfőtitkár politikájának esszenciáját. Ugyanis a Kádár-rezsim utolsó két évtizedének hatalomgyakorlása épült az életszínvonal külső forrásokból finanszírozott fenntartására, magyarul a jövő felélésére.
Talán sokan emlékeznek még az MSZMP 1985-ös kongresszusára, ahol a politikai realitásérzékét elveszítő Kádár János sugalmazására az elkerülhetetlen gazdasági reformok helyett az adósságállomány felduzzasztásával járó élénkítés mellett döntöttek. (Ezt az irányvonalat akkor éles kritikával illette a részben az SZDSZ elődjének tekinthető demokratikus ellenzék és a reformközgazdászok csoportja.) Innen egyenes út vezetett a rendszer gazdasági összeomlásához – a romok az első szabadon választott kormányt is maguk alá temették –, ezért a katasztrófáért a legfőbb döntéshozók egyikeként Medgyessy Pétert személyes politikai felelősség is terheli. Úgy látszik, kormányfőként ezt a mutatványt szeretné megismételni.
Természetesen senki sem vonhatja kétségbe, hogy a beígért juttatásokra nagyon is rászolgáltak a kedvezményezett társadalmi csoportok. Magam azok közé tartozom, akik szerint a Medgyessy-kormány mindent megtesz majd a száznapos program megvalósításáért az önkormányzati választások közelsége és a hitelesség látszatának megőrzése okán. Csakhogy az ígéretverseny megnyerésével az MSZP valóban csapdába került, Medgyessyék korábbi állításával ellentétben ugyanis hiányzik a költségvetési fedezet. Ráadásul az adócsökkentési tervek óriási bevételektől fosztják meg az államkasszát.
Az ígéretek teljesítéséhez vagy más költségvetési tételeket kell radikálisan megkurtítani (valakik szegényebbek lesznek ezáltal), vagy az infláció felpörgetésével eleve el kell értékteleníteni a juttatásokat (ez volt a horni gyakorlat), vagy áron alul kell értékesíteni a még meglévő nemzeti vagyont (ez tovább korlátozza a nemzeti szuverenitást), vagy fel kell borítani az államháztartási egyensúlyt (ezt csak egy megszorító csomaggal lehet korrigálni), vagy éppen újabb hiteleket kell felvenni (kockáztatva, hogy Magyarország ismét az adósságcsapdában vergődjön).
A leendő kormány valószínűleg e „lehetőségek” valamilyen kombinációja mellett dönt majd. Bármi történik is – ugyanúgy, mint Kádár idején –, a rövid távú politikai érdek győzedelmeskedik a jövő felett. Mintha azt üzenné mérhetetlenül cinikus és felelőtlen nyilatkozatával Medgyessy Péter: utánam az özönvíz!