Új utak a gyógyászatban

„Érzékeny” protézis
Páli Jenő 1998-ban végzett az ELTE Természettudományi Karán biológia szakon. Ezzel párhuzamosan 1996 és 1998 között a SOTE és az ELTE közös orvosbiológia–neurobiológia szakirányú képzésében vett részt. Tavaly fejezte be a Pécsi Tudományegyetemen a hároméves doktori (PhD) tanulmányait. Jelenleg disszertációjának megvédése előtt áll. Kutatási területe: a felnőttkori idegsérüléseket követő idegrendszeri változások és a sérüléseket helyreállító regenerációs folyamatok. A fiatal kutató végtagvesztett embereknek kíván segíteni egy olyan protézissel, amelyet reményei szerint az idegrendszer közvetlenül tud majd irányítani. Találmánya alkalmassá teszi például a műkezet mind a tapintás érzékelésére, mind a tárgyak megfelelő erejű, csúszásmentes megfogására. A művégtag két kulcseleme a protézist borító mesterséges tapintófelület és az idegrendszerhez kapcsolódó szerkezet (mesterséges szinapszis), amelyekre tavaly februárban szabadalmi bejelentést tett. Az idén februárban megtörtént a két találmány nemzetközi bejelentése is, amelynek költségeit a Gazdasági Minisztérium pályázatán elnyert támogatás fedezi. A tapintószerkezet prototípusa már elkészült, a művégtag és az idegrendszer összekapcsolásának lehetőségeiről és az ez irányú kísérletekről a napokban tartott előadást a Semmelweis Egyetemen. Emellett tárgyalásokat folytat egy nemzetközi elektronikai céggel a gondolattal vezérelt művégtagok magyarországi továbbfejlesztéséről és gyártásáról. A találmányokról szóló, lapunkban megjelent híradás óta Páli Jenőt megkereste a Le Soir című belga napilap, a Francia Intézet, több televíziós társaság, valamint a Magyar Rádió angol nyelvű adása.

Páratlan dimenziók
Dr. Stuber István 1975-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Tanulmányai során az egyetem – akkor Szentágothai János professzor által vezetett – Anatómiai Intézetében volt diákkörös, ahol szövettannal foglalkozott. Érdeklődése már ekkor a fénymikroszkóp képalkotása s ennek addig feloldhatatlan korlátja, a mélységélességnek a nagyítással párhuzamos csökkenése felé fordult. Az orvos-kutató 1986-ban született találmánya, a sztereokonverter ezt a problémát szüntette meg. A berendezésnek a sugármenetbe való beiktatása ugyanis ötszörösen megnöveli mindenfajta objektív nagyítását, és ugyanakkor 20–30-szorosan kitágítja a mélységélességet (az egyidejűleg élesen leképezhető réteg vastagságát). Emellett a kép a mikroszkópban háromdimenziós látványként jelenik meg. A berendezés kutató-, illetve operálóeszközként való alkalmazása beláthatatlan lehetőségeket kínál az orvostudomány, de ugyanúgy a műszaki és a természettudományok szinte minden területén, s egy új, háromdimenziós kutatási szemlélet elterjedését eredményezheti.
Stuber doktor és munkacsoportja a sztereokonverterrel párhuzamosan olyan vizsgálórendszert is megalkotott, amely a geodézia sztereofotogrammetria nevű ágának módszereit ültette át a mikroszkópos képletek, illetve a szemmel látható felületek – többek között emberi, állati testek, gépek – felszínének háromdimenziós mérésére, valamint mozgásuk számítógépes elemzésére és modellezésére. A közelmúltban e rendszer alkalmazásával már megtörtént az első ráksejt-mozgásanalízis, s megkezdték az egészséges és kóros emberi mozgások elemzését. Stuber doktor 3D-röntgenfelvételek alapján elvégezte az ember szív- és agyérrendszerének első, igen pontos térbeli leírását, és ez a közeljövőben a koszorúér- és az agyi vérkeringés modellezését is lehetővé teheti.
Az orvos-kutató több olyan találmányának fejlesztése is a befejezéshez közeledik, amelyek a fentiekben leírt eszközökkel összekapcsolva a klinikai orvostudomány területén új, háromdimenziós technikák, operációs eljárások alkalmazását, például a koponya minimális megnyitását igénylő agyműtétek lehetővé válását eredményezhetik.

Immunblokk a ráknak
Dr. Pál Katalin, a biológiai tudományok kandidátusa az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte tanulmányait. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Patológiai Intézetében, majd a kanadai McGill Egyetemen – többéves kísérletsorozat eredményeként – olyan ráksejtvonalat hozott létre, amely minden ismert ráksejttenyészetnél kétszázszor nagyobb áttétképzési hajlamot mutat. A kutató megtalálta azt az anyagot (az úgynevezett autokrin faktort), amely nagy valószínűséggel felelős ezért a jelenségért. Tudvalévő, hogy a rákos daganat az áttétek (metasztázisok) folyamatos és megállíthatatlan terjedése révén pusztítja el a szervezetet. Amennyiben a Pál Katalin által felfedezett anyagot sikerül immunológiai módszerekkel blokkolni, az megakadályozhatja a rák terjedését. Ez a rosszindulatú daganatok új, nagy hatású kezelési lehetőségét jelentheti.
Az erre vonatkozó kísérletek a szűkös anyagi körülmények ellenére már előrehaladott stádiumban vannak, s folynak az új tenyészetnek a nemzetközi sejtkultúrabankokban való elhelyezéséhez szükséges vizsgálatok is.