Francia földön a politika már sokkal inkább az utcán nyilvánul meg, mint a párthelyiségekben. Az ország lélegzet-visszafojtva figyeli a megmozdulásokat, amelyek mostanra egyetlen világos üzenetet hordoznak: „Álljuk útját Le Pennek!” Dúl az ilyenkor szokásos számháború a népszerűségről. A Le Pen fémjelezte szélsőséges Nemzeti Front (FN) tömegrendezvényeiért felelős Jean-Michel Dubois szerint 40–100 ezer résztvevője volt majálisuknak, a rendőrség ugyanakkor csak tízezret számolt össze. Párizsban szinte csak Le Pen választási plakátjai láthatók, tömegével borítják FN-trikolórok a hidakat és a felüljárókat. Le Pen árad a médiából – a jelek szerint ellenlábasa, Jacques Chirac államfő nem ismerte fel a tömegtájékoztatás fontosságát.
A párizsiak szinte kérdés nélkül elmondják: szerintük el kell ismerni, hogy Le Pen kampánya elsőrangú. Nem szélsőséges nézeteit hirdeti, hanem „rendet és törvényt” ígér a választóknak. Felszólalásaiban sűrűn használ bibliai idézeteket, pedig az egyházak egységfrontba tömörültek ellene. Le Pen nem pazarolja erejét: egy-egy grandiózus választási nagygyűlésen mutatja meg magát a szavazóknak, szemben Chirac elaprózott fellépéseivel. Az államfőt ugyan ezrek buzdítják ezeken az eseményeken, de mégsem tud úgy feltűnni, mint a választás egyetlen lehetséges győztese.
Bár saját választói is elismerik Chirac kommunikációs hibáit, egyértelmű, hogy csak ő lehet az elnök. Ahogy egy, a Luxemburg-kertben időző diák mondta: furcsa módon senki sem szavaz Le Penre, mégis kapott 17 százalékot.
Egyértelmű a helyzet: a zöldpárti diáklány, a köztársasági értékrendet képviselő Chevenement-szavazó és a baloldalhoz húzódó feminista is Chiracra szavaz, de mind elismerik, ő csak a kisebb választható rossz. Általános nézet szerint ha Chirac most Lionel Jospinnel, a szocialisták elnökével állna szemben, vajmi kevés esélye lenne a győzelemre.
Az előrejelzések 80-20 arányú Chirac-előnyt mutatnak. Az FN hívei ugyanakkor híresek rejtőzködő mivoltukról, így nem lehetetlen, hogy Le Pen a lakosság akár 30 százalékát is maga mögött tudhatja. Egy párizsi egyetemista szerint már az is szégyen, hogy neki Chiracot kell támogatnia Le Pen felbukkanása miatt, de egy esetleges harmincszázaléknyi FN-szavazat már nagyon komolyan felvetné a köztársaság működésképtelenségét. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy váltani kell.
Leginkább az államigazgatás reformja várat magára, mint az kiderült az elnökválasztás első fordulójából is. A lakosság az önkormányzati rendszer erősítését, a sok kis párt egységesítését és az elnöki jogkör bizonyos mértékű korlátozását várja. A pártok ugyanis nagyon széles skálán mozognak Franciaországban. Mint azt egy fiatalasszony kifejtette, a franciáknak rossz tapasztalataik vannak a parlamenti köztársasággal kapcsolatban. Túl sok párt határozza meg magát „centrumként”, ahonnan a nemzetgyűlésben könnyen szavazhat balra és jobbra is, az aktuális politikai széljárásnak megfelelően. Az erős elnök segítheti a parlament munkáját, de gátolhatja is azt egy esetleges „társbérlet”, jelen esetben szocialista színezetű nemzetgyűlés esetén. A jelek szerint viszont ez vár Chiracra. Az emberek az elnökválasztást a jobboldal előretöréseként értékelik, és úgy gondolják, nem szabad minden hatalmat az ő kezükbe adni.
Egy mérnökhallgató szerint ez tipikusan francia sajátosság: egy nap alatt is képes meggondolni magát a választópolgár, és „büntetni” szavazatával a fennálló rendszert. A diák úgy gondolja, a franciák sohasem érzik jól magukat, így nem pártszimpátiáról, inkább elutasító voksokról lehet beszélni, ezáltal a mostani szavazás sem jelent újdonságot. A Chiracra adott voksok nagy része ugyanis Le Pent akarja megbüntetni.
origo.hu
Orbán Viktor: A bérmegállapodással a minimálbér feletti bérek is nőnek
