Guido Westerwelle, Németország harmadik és legfiatalabb kancellárjelöltje és egyben az FDP elnöke nehéz napokra tekinthet vissza azt követően, hogy kirobbant az úgynevezett Karsli-affér. A szabad demokraták szervezete Észak-Rajna-Vesztfáliában korábban hajlandónak mutatkozott arra, hogy a tartományi parlamentben helyet biztosítson a Zöldek frakciójából kilépett Jamal Karslinak.
A szíriai származású politikus veszélyes örökséget hozott magával: az izraeli hadsereg eljárását a palesztinok ellen „náci metódusnak” minősítette, és bírálta a média világában szerinte hatalmat kifejtő „cionista lobbi” befolyását. Színeváltozását a Zöldektől a kék-sárgákhoz így magyarázta: „Támogatni akarom a tartományi FDP-t vezető Jürgen Möllemann kritikus pozícióját Izraellel szemben.” A liberálisok soraiban állandó nyugtalanságról gondoskodó Möllemann – egyben a Német– Arab társaság elnöke – hangsúlyozta: „A Saron-politika kritizálásának semmi köze sincs az antiszemitizmushoz.” Mindezt egészen másképpen ítélte meg a Német Zsidók Központi Tanácsa és Michel Friedman alelnök, aki keményen támadta Möllemannt.
Az FDP idősebb korosztályának több befolyásos tagja kilépéssel fenyegetőzött és követelte a pártvezetéstől, hogy felső fokon utasítsa el Karsli átvételét. Guido Westerwelle nem hagyott kétséget afelől, hogy a liberálisok elutasítanak minden antiszemita irányzatot. A megoldás végül a diplomáciai szabályoknak megfelelően alakult: Karsli önként lemondott arról, hogy belépjen az FDP-be, párton kívüli képviselőként azonban továbbra is a liberálisokat támogatja a düsseldorfi parlamentben. Ez a kompromisszum lehetőséget nyújt Guido Westerwellének arra, hogy zavaró körülmények nélkül megkezdhesse tervbe vett látogatását a Közel-Keleten, ahol találkozik mind az izraeli miniszterelnökkel, Ariel Saronnal, mind a palesztin elnökkel, Jasszer Arafattal.
Trump béketárgyalást készít elő Zelenszkij és Putyin között
