A huszonkét írás többnyire felkért szerzők esszéit tartalmazza, de monológ formájában szólalnak meg olyan építészek, mint Cságoly Ferenc, Finta József, Makovecz Imre és Vadász György, és hallatják a hangjukat a Budapest fejlesztéséért felelősséget érző értelmiség, illetve szakértelmiség reprezentánsai.
„Budapest zajos, büdös és piszkos. A város bedugult. Százezrek költöznek ki az agglomeráció kertvárosias övezeteibe, hogy kényelmesebb lakásban és zöld környezetben éljenek. Mégsem jó a közérzetük. Kedvetlenek, mert a város rosszul működik. A gombamód szaporodó, rendszertelenül elhelyezkedő, a szükséges és várható igényméretezések nélkül megvalósuló projekthalmazok kaotikussá teszik a főváros és környéke életét. Zsúfoltság van” – olvashatjuk Varga-Ötvös Bélától.
Egy fővárosi közvélemény-kutatás tanulságait vizsgálva kiderül: a budapestiek jövőképe szempontjából két kérdésben szinte teljes az egyetértés a város lakói között. Egyrészt, hogy a fővárosnak a környezetvédelemért aktívan tevő, jobb környezeti állapotú várossá kell válnia, másrészt a belvárost végre rendbe kellene hozni a régi épületek felújításával.
„Budapest azzá, ami ma lett, terv nélkül alakult. Fejlődését sok tekintetben a véletlen, de inkább a közszükséglet és a magánérdek erőinek eredője irányította, ez az eredő pedig gyakran erősen eltolódott a közérdek rovására” – olvashatjuk Vidor Ferenc sommás megállapítását. S ebből következik az egyik legfontosabb tanulság is, hogy a túlzottan liberális városfejlesztés sehová sem vezet. Merthogy a „tőkének nincs stílusa, illetve lelkiismerete, nekünk kell azt megadni a hely szellemének törvényeit követve, és a tőkének kell támogatni az erőteljes városfejlesztési akaratot”.
– Tíz év alatt Budapest komoly deficitet halmozott fel – mondta a könyv napokban tartott sajtótájékoztatóján Lukovich Tamás. – Miközben már szinte minden második vonalba tartozó európai fővárosnak Londonderrytől Vilniusig van „névjegye”, Budapest ezen a téren sereghajtó.
– Csak tíz éve élek itt – mondta Csontos János –, s talán ez az előnyöm: rá tudtam csodálkozni erre a városra. Mert meggyőződésem: másutt világattrakciót teremtettek volna hasonló feltételek mellett…
Mert itt van például egy óriási kihasználatlan lehetőségnek a Duna, mely a kötet szinte valamennyi szerzőjénél kitüntetett szerepet kap. Meggyesi Tamás és Polónyi Károly közös esszéjében egész sorát adja nagy folyónk kínálta adottságok kiaknázásának. Csak egy sort emeljünk ki a Város a Dunán című vízióból: „a budapesti olimpia leginkább szóba jöhető helyszínei csaknem mind a Duna tengelyére fűződnek fel: a Szentendrei-sziget, az Óbudai-sziget, a Népsziget a téli kikötővel éppúgy kínálja magát az evezős pálya helyszínéül, mint a soroksári Duna-ág, a Margitsziget, a lágymányosi Duna-parton épült és a városhoz csatlakozó egyetemi Info Park, a befejezésre váró sportcsarnokkal…” S a szerzőpáros a főváros ma legszembetűnőbben alulhasznosított, nagyvonalú fejlesztésre kínálkozó területére, a csepeli szigetcsúcsra álmodja meg a Budapesti Olimpiai Stadiont.
Merész – sokszor már meg sem valósítható – álmok sorakoznak az esszékben például a Nagykörút vonalában elképzelt hajózható csatornáról, a Margitsziget meghosszabbításaként megálmodott Nemzeti Színháztól kezdve a Gellért tér vonalában landoló hidroplánjáratokig. Mégse gondolja senki, hogy e kötet gondolatvilága csak a képzelet játéka volna. A könyv – mint azt szerkesztői is leszögezik – alapvetően jövőorientált. „A részvíziók döntően lehetőségeket tárnak fel, sokszor a problémákat fordítva át azokká. A szerzők többsége szerint régi deficitünk egy határozott Budapest-vízió, amelynek mentén az egyes fejlesztések projektjeit fel lehetne fűzni, valamint a mainál sokkal hatékonyabb PR-munkát lehetne folytatni a nemzetközi porondon.”
S ahhoz, hogy a jövő Budapestje egyben a mi Budapestünk is legyen, nekünk is részt kell vállalnunk az együttgondolkodásban, el kell mondani véleményünket a vitákban, s ha ezt sokan megtesszük, talán lesz is foganatja. (Pallas Stúdió, Budapest, 2002.)
Valverde összeesett otthon a nappaliban, megijedtek a Real Madrid szurkolói + videó
