A budafoki Czuba-kastély

A Budafok Udvar-dűlői részén az 1880-as évek elején épült meg Czuba-Durozier francia konyakgyáros kastélya, amelynek pincéjében rendezte be üzemét, ahol fénykorában évente 7500 hektoliter konyakot állítottak elő, amit a monarchia egész területén forgalmaztak.
A XIX. század közepétől Budafok Udvar-dűlőjében (vagy ahogy ekkoriban hivatalosan németül hívták: „Hoff Ried részén”) az 1848–49-es szabadságharcos, Térei Pál családi háza állt. A ház a család felajánlásával a harcok idején, 1849-ben hadikórházként működött.
Térei Pál halálát követően, az 1880-as évek elején Törley pezsgőgyáros ismerőse, a reimsi pezsgőgyáros, Czuba-Durozier szerezte meg az ingatlant. A régi Térei-épületet lebontotta, helyére pedig 1884–87 között egy romantikus stílusú kastélyt emeltetett, amelynek építészeti tervét (lévén kiváló műszaki érzékkel megáldott ember) többen a mai napig neki tulajdonítják. Az épület alagsorában pincét alakított ki a későbbi konyakgyár számára, melynek alapozásakor római épület romjai és egy bronzból készült Herkules-szobor került elő. A szobrot később egy díszes kőmellvéden helyezték el a pincében, amely az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején, a gyakori tulajdonosváltások idején tűnt el. A konyakgyáros Czuba-Durozier-hez csatlakozott eleinte csendestársként, majd később hivatalos társként is Ulbrich Gyula. Az 1905-ös esztendőben Czuba-Durozier eltűnik a szemünk elől, a kutatók a mai napig nem tudják kideríteni távozásának okát vagy pontos helyét, csupán annyi bizonyos, ekkortól – a cég nevében az egykori tulajdonostárs nevét megőrizve – már csak Ulbrich Gyula vezeti a gyárat. A konyakgyár kitűnően prosperált ekkoriban, kilenc munkása (közülük kettő nő) évi 7500 hektoliter italt állított elő, amelyet a monarchia egész területén forgalmaztak. Váratlan tragédia szakította félbe azonban a konyakgyár ígéretes jövőjét. Ulbrich utódjául szánt fia huszonévesen váratlanul öngyilkos lett (a legenda szerint a kastély tornyából vetette ki magát szerelmi bánatában), így a tulajdonos húszas évek végi halálával lezárult a konyakgyár élete. A húszas-harmincas évek időszakát a sűrű tulajdonosváltás jellemezte az épület életében, míg végül Bathó budafoki közjegyzőhöz került, akitől az ötvenes évek elején elvették az államosításkor.

Az ötvenes évek elejére nyolc, majd a hatvanas évek közepén, részleges felújítása és átépítése után, tizenhat lakást alakítottak ki benne. Az eredeti építészeti stílusától teljesen megfosztott, eltorzított kastély homlokzatát az elmúlt ötven évben háromszor tatarozták, aminek következtében az épület díszét jelentő romantikus elemek teljesen eltűntek. Az ötvenes évek eleji vandál pusztításoknak esett áldozatul többek között Czuba díszes családi címere, amelyet a nyugati főbejárat felett két oroszlán fogott közre, de hasonló sorsra jutott a hangulatos udvar is. Örökzöldekkel beültetett kertjét és szökőkútját 1952–53-ban szüntették meg, helyét pedig könyörtelenül lebetonozták.
Azóta kiderült, hogy az épület lakóingatlan céljára alkalmatlan. Ezért hasznosítására több terv is született az elmúlt években. Teljes kiürítése és eredeti stílusú felújítása várható.