A Nagyenyedi kódex verses csíziója 1480-ból

Ismeretlen szerző tollát dicséri a Nagyenyedi kódexben fennmaradt csízió, verses naptár, mely negyvenöt veretes sorban ismerteti az esztendő jeles ünnepeit. Meghökkentő olvasmány: nincs az a mai lettrista poéta, a szürrealizmus és egyéb izmusok leleményeivel élő modern mester, aki ilyen elvont, mégis eleven művet alkotna. Nem akart pedig mást ez a derék névtelen, mint – a csíziók korabeli szokása szerint – felsorolni az ünnepeket, azok sorrendjét, gyakran persze csak egy-egy „őrszótaggal” utalva egyik-másik jeles napra.
A vers, mely (többnyire) nyolc szótagos sorokból áll, pereg, fortyog és örvénylik, érzékeltetve az esztendő múlását, az egymásra tipró ünnepek színes kavalkádját. Néha elégikus tűnődésre lassít egy-két sor erejéig, hogy aztán újra meglóduljon és szinte egy modern „nyelvgyötrő mondóka” leleményességével folytatódjék.
A januárról eme négy sort jegyzi a névtelen költő: „Kis karácsontól keresztvíz / Lött Pál remete mint nagy dísz. / Antaltól Fáb Ánnos kézben / Pál fordola fénességben…” Amiben a korabeliek felismerték a kiskarácsonyra (január 1.), a Vízkeresztre (január 6.), Pál remete ünnepére (jan. 10.), Remete Szent Antalra (17.), Fábián és Sebestyén vértanúk napjára (20.), Ánnos (Szent Ágnes, jan. 21.), Szent Pál fordulására (25.) való utalást, továbbá a hónapnak a „fénességbe”, azaz a fényességes februárba való átmenetét.
„Már Balázs Ág Dorottyánál / Kolosként jár Bálint várnál / Nyilon Nyeré Péter Mátyást / Apostollá tevé Kéfás…” – így peregnek poétánk nyelvén a „fénességes” február jeles napjai. Nevezetesen: Már (ez a szótag a Mária rövidítése és utalás Szent Szűz tisztulásának – Purificatio Beatae Mariae Virginis – február 2-i emléknapjára), Balázs (február 3.), Ág (Szent Ágota napja, február 5-én), Dorottya (Szent Dorottya, febr. 6.), Kolosként (Szent Skolasztika, febr. 10-én), Bálint vértanú (14.), Péter (Szent Péter székfoglalása, 22-én), Mátyás apostol (24.). A Nyilon nyeré Péter Mátyást sor arra emlékeztet, hogy Mátyást sorsolással választották apostollá. A Kéfás (Keffás) Szent Péterre utal.
„Irgalmad hallám Amburostól / Vagy angyaltól idvezletett / Nekenk ótalm felel vetett / Áll Gyergy Márk jő zeld búzával / Filep Kereszt Szent János / Szolgálatra magam adám / Mo neked kemén Ilondám…” – így pereg az április és vált át májusba. Megint csak csupa utalás, emlékeztető címszó: Szent Ambrus, György, Márk, Fülöp és Jakab, János („Olajban főzött Szent János”), Szent Ilona és a Szent Kereszt feltalálásának ünnepnapjára…
„Szent Egy Embre szízességvel, / Mária szilé szent keresztet / Lompért vermét Máté ássa / Gellért és Kozma Mihál társa” – így szól a szeptemberre rendelt csízió. Benne célzás történik többek között Szent Egyed apátra (Egy), Embrére (Szent Imre hitvallóra), Kisasszony napjára („Mária szilé...”), továbbá a Szent Kereszt felmagasztalásának, Szent Lampért püspöknek, Gellértnek, Kozma és Damján vértanúknak, valamint Mihály arkangyalnak ünnepére.
Végül így fut el a novemberi és a decemberi évnapok sora: „Emre úrnak hoz bort Márton / Bereck láta miként Elis fon / Cec Kele Katlén itt adós / Andorjás Borbár Miklós / Mária mondjad Lúciának / Hirdessen jó hírt Tamásnak / Nagy kar Ist Já áp Tamás sil…” Nos, e dadogásra emlékeztető szófutammal zárul az esztendő. Benne célzások: Bereck püspök, Borbár (Borbála), Celilia, István és János apostol (Ist, ill. Já) stb. ünnepére, egész Sil-ig, azaz Silvester pápáig, kinek napja előbb bezárja az óesztendőt, hogy aztán újra elkezdődjék az örvénylő, tarka újesztendő.