Az SZDSZ-t már meggyőzték – derült ki a koalíciós frakciók közös tanácskozásán. Az SZDSZ-t nem nehéz meggyőzni, csak kézzelfogható, gyakorlati érvek kellenek hozzá. Egyik politikusuk szerint Medgyessy Péter őszintén feltárt mindent, s nekik ennyi elég volt – továbbra is töretlenül bíznak benne. Medgyessy őszinteségétől mi is könnyekig meghatódnánk, ám eddig még nem sikerült rajtakapnunk, hogy igazat mondott volna.
A szocialisták most azon ügyködnek, hogy a D–209-esből nemzeti hőst faragjanak, aki a KGB-ügynökök felforgató tevékenységétől védte az országot. Már a megvédendő projekt is felettébb sajátságos, hiszen az ország eladósodásának feltételeit teremtette meg, de lehet, 1977–78-ban ezt még nem tudták. Annál érdekesebb az akkori magyar elhárítás felületessége és felelőtlensége. Ugyanis a jelek szerint minden kiképzés és felkészítés nélkül nevezték ki Medgyessyt kémelhárító főhadnaggyá, és rábízták, hogy a Pénzügyminisztérium körül settenkedő KGB-rezidenseket fogja nyakon, csípje fülön, esetleg karatézza őket félholtra. Lehet, hogy ezt Lendvai Ildikó elhiszi, mi nem.
Egyáltalán, hogyan eshetett az elhárítás választása az áru- és forgalmi főosztály csendes, szerény, visszafogott osztályvezetőjére? Kihúzták a nevét egy kalapból? Vagy a kommunista szombatokon mutatott buzgalma jutalmaként lett egy csapásra szigorúan titkos főhadnagy? Arról nem szól a fáma, hogy a D–209-es feladatai között szerepelt-e a CIA, a Secu, a Moszad és egyéb hálózatok elrettentése, de már azon sem csodálkoznánk, ha kiderülne, a Nyugatra szökött román kémfőnök, Pacepa tábornok lába alatt is Medgyessy forrósította fel a talajt. Nem tudhatjuk, hiszen a szocialista elhárítás tevékenységéről csak annyi ismeretünk van, amennyit Mattyasovszky Jenő a Hód című kalandregény-sorozatában leírt. (Lehetséges, hogy Hód, a kiváló elhárítótiszt alakját Medgyessyről mintázta a szerző?) Mindenesetre akkoriban s azóta sem olvashattunk arról, hogy a Pénzügyminisztériumban kurkászó KGB-ügynökök kerültek a magyar elhárítás kezére.
Jó lenne tudni azt is, mi volt Medgyessy első reakciója, hiszen azokban az időkben sem lehetett mindennapos esemény, hogy az embert csak úgy ripsz-ropsz kémelhárító főhadnaggyá nevezik ki. Húzódozott, kérette magát, feltételeket szabott, hogy kizárólag csak ebben az egy ügyben hajlandó együttműködni, más parancsot ne is adjanak neki, úgysem teljesíti? Vagy nyomban átlátta, kötelessége elfogadni az ajánlatot, mert rajta áll vagy bukik a haza sorsa, s erős fogadalmat tett szívében: pörölyként fog lecsapni népünk gaz ellenségeire, az összes KGB-s ügynökre, akikbe a minisztérium folyosóin vagy büféjében belebotlik? Mindenesetre a nagy döntés után valószínűleg büszkén hazament, és két aranycsillagot varrt Pierre Cardin inge vállára, persze belülre, a titkosság miatt.
S vajon mit szólnak az öreg KGB-tisztek most, hogy megtudták, a titokzatos D–209-es, aki sorra buktatta meg a legjobban felkészített, legrafináltabb ügynökeiket, nem más volt, mint Medgyessy Péter az áru- és forgalmi osztályról? Nem lehet pusztán a véletlen műve, hogy az MSZP-nek eddig csak ilyen miniszterelnökökre futotta. Az öreg pufajkás után most megjött a D–209-es. Mintha az egész rendszerváltozást, az ország demokráciába vetett hitét akarnák kigúnyolni. Hamarosan megváltoztatják az ügynöktörvényt, hogy a közszereplőket ne lehessen többé a múltjuk miatt politikailag zsarolni. Szép és helyes törekvés, de mikor születik törvény arról, hogy a piszkos múltból ne lehessen politikai tőkét kovácsolni?
Százak térhettek haza: így zajlottak az orosz–ukrán háború fogolycseréi + videó
