időjárás 4°C Stefánia 2022. november 28.
logo

Az egységes ítélkezésért

Szenvedi Zoltán
2002.06.28. 23:00

A legnagyobb egyetértésben választotta meg a parlament kedden Lomnici Zoltánt a Legfelsőbb Bíróság (LB) és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökévé. A volt elnökhelyettes legfontosabb feladatai közt említette lapunknak adott interjújában az ellentmondó ítéletek számának csökkentését, az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzését, valamint az LB egységes joggyakorlatának kialakítását. Az új főbíró szakmai együttműködést javasol az ügyvédi kamarákkal és az ügyészi szervezetekkel.

Példa nélküli konszenzus alakult ki a megválasztásánál, az előző tizenkét esztendőben egyetlen közjogi méltóság sem kapott egy százalék alatti elutasító szavazatot a parlamentben. Minek köszönhető ez?
– Úgy érzem, ez a bírói karnak szóló gesztus. Emellett annak is elismerése, hogy a harmadik hatalmi ág mennyire jelentős tényező a jogállam szempontjából.
– A hírek szerint folytatja a bíráskodást. Hogyan fér majd az idejébe elnöki teendői mellett?
– Az általam vezetett tanács ki van tűzve egész évre. A hatályos törvények szerint bírósági vezető csak bíró lehet, s az én szememben ez ítélkező bírót jelent. Ahhoz, hogy ne szakadjak el az ítélkezési gyakorlattól, nekem is tárgyalnom kell. Az EU országaiban minden bírósági elnök tárgyal. Szeretném példaként felhozni az Európai Közösségek Bíróságának nagy tekintélyű elnökét, Rodriguez urat, akit épp a napokban láthattunk a Magyar Televízióban, amint egy tárgyaláson elnökölt.
– Újdonsült elnökként mi a legfőbb célja, mi az, amit hiányolt eddig a bíróságok munkájában?
– A legfontosabb célom az, hogy a jogkereső közönség megfelelő kiszolgálása céljából tovább erősödjön a bírói hivatás tekintélye, az ítélkezés szakszerűsége és időszerűsége. A Legfelsőbb Bíróság elvi munkájának erősítésére csoportokat állítunk fel a kollégiumok mellett. Erre azért van szükség, mert például tavaly csupán egyetlen jogegységi döntés született. A legfőbb bírói fórum alkotmányos kötelessége ugyanakkor az ítélkezés egységesítése. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy aktív munkakapcsolat alakuljon ki a Legfelsőbb Bíróság, a majdan felállítandó ítélőtáblák és a megyei bíróság kollégiumai között. Ezért a megyei bíróságok elnöki pozícióit erősíteni kell, mivel a magyar ítélkezés törzskarát a megyei elnökök adják. Vidéken ítélkezik a bírói kar nagyobb része.
– Az utóbbi időben több elsőfokú döntéstől eltérő ítéletet hozott a Legfelsőbb Bíróság. Vetettek már pártoskodást is a legfőbb bíróság szemére. Vagy épp a Tocsik-ügyben a megismételt első fokú tárgyaláson pont az ellenkezőjét állapította meg a Fővárosi Bíróság, mint az első körben. Hogyan lehet ezeken változtatni?
– Számos fórumon hangoztattam, hogy ügyelni kell a pártatlanságra. A bíró politikai tevékenységet nem folytathat, a bíróság mint szervezet politikai vitába nem keveredhet. Ez alapkérdés. Le kell szögeznem ugyanakkor, hogy az igazságszolgáltatás nemzeti ügy. Minden parlamenti párt érdeke, hogy jól működjön, ezért költségvetési prioritást kell biztosítani a bíróságoknak. A bírói illetmények emelését is fontosnak tartom. El szeretném érni, hogy konszenzus alakuljon ki a pártok között a bíróságok költségvetésének ügyében. Lényeges, hogy valóban a legkiválóbb jogászok jelentkezzenek bírónak, ehhez azonban megfelelő illetmény szükséges. Az ítélkezést tekintve pedig úgy vélem, fennáll a bírói tévedés lehetősége, ezért a jogorvoslati jog garanciális jelentőségű. A bíró közvetlen vagy közvetett bizonyítékokkal, tanúvallomásokkal dolgozik, s a tanúk vagy igazat mondanak, vagy nem. A Legfelsőbb Bíróságnak olyan elvi, irányító munkát kell végeznie, amely lehetővé teszi azt, hogy a vitás jogi problémák száma csökkenjen, ezért a jogegységi döntések számát radikálisan növelni kell. Nem mindig lehet a jogalkotó szándékát kifürkészni, így ha erősödik a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság közötti kapcsolat, akkor felszínre kerül majd, hogy milyen jogi problémák merülnek fel az ítélkezésben. A vitás kérdésekben a Legfelsőbb Bíróságnak kell utat mutatnia.
– Legfelsőbb bírósági bíróktól hallottam, hogy az OIT hivatala kissé túlnőtt eredeti szerepén mind személyi, mind hatalmi szempontból. Vagyis az eredeti harminc-negyven főt foglalkoztató intézmény mára 130 főssé duzzadt, a munkája pedig túlbürokratizálódott, s rengeteg adminisztratív munkával terhelik az amúgy sem unatkozó bírákat. A tanács szerepe meg, úgy tudom, az utóbbi időkben mintha elvesztette volna jelentőségét. Tervez változtatásokat a hivatalban, illetve meg kívánja erősíteni a tanácsot, amelynek tagja az igazságügy-miniszter és két parlamenti képviselő is?
– Valóban erősíteni kell az OIT szerepét. A hivatalról pedig csupán annyit, hogy ismerem a problémákat, de azt csak higgadt, elemző munka után lehet megállapítani, hogy vannak-e anomáliák, s erre tekintettel változtatni kell-e a struktúrán és a munkamódszeren vagy nem. A lényeg, hogy a hivatal van a bírákért és nem fordítva.
– A jogászszervezetekkel tervez aktívabb szakmai kapcsolatot?
– Az ügyvédi kamarák fontos jelzést adhatnak a bírók ítélkező tevékenységéről. Az ügyészi szervezetekkel való együttműködésnek is lehet komoly szakmai hozadéka. Az együttműködés nem befolyásolhatja az ítélkezés függetlenségét, csupán szakmai, elvi kérdésekről lehet eszmét cserélni.
– A Legfelsőbb Bíróság kommunikációjában lesz valamilyen változás, lévén, hogy több fontos ügyben igényelné a közönség a mindenkinek érthető tájékoztatást?
– Mindig híve voltam, hogy kommunikálni kell a jogkereső közönséggel. Büszkén mondhatom, én voltam az első szóvivő-bíró, sőt én vetettem fel ennek szükségességét is. Valójában nem volt igazán eredeti a gondolat, hiszen Nyugat-Európában ez már működött. Megítélésem szerint kétféle kommunikációra van szükség: közvetlenre és közvetettre. A sajtón keresztül közvetetten juttathatjuk el az információt. Az interneten keresztül viszont minél több döntést hozzáférhetővé kell tennünk, ami a kommunikációnk közvetlen formája. Ezzel segíthetjük az ügyvédek és az érdeklődő közönség munkáját, miközben az állampolgárok jogtudatát is fejlesztjük. A harmadik dimenziója a dolgoknak pedig az, hogy egy-egy ítéletet kritikusi elemzés alá lehessen vonni szakmai alapon. Nem arról van persze szó, ha egy konkrét ügyben érzelmeket nyilvánít a vesztes fél. Ezeket nem szabad komolyan venni, noha ehhez a média gyakran segítséget nyújt. Ezzel szemben arról beszélek, hogy a bírói ítéletek tudományos, kritikai elemzése igen elterjedt több nyugat-európai országban, mert egyrészt visszahat a bírói gyakorlatra, másrészt azt a fajta tehetetlenségérzést csökkenti, amit sokszor éreznek az ügyfelek, főleg ha már minden bírói fórumot végigjártak az ügyükkel, s vélt igazukat nem találták meg. Az azonban elfogadhatatlan, ha a bíróságokba vetett bizalmat alaptalanul, a tények mellőzésével támadják, mert ezzel csorbítják a bíróság tekintélyét.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.