Csúcstechnika a rekettyésben

A legmodernebb technika és a kincskeresés évszázados ösztöne elegyedik abban az új sportágban, amelyik június 24-én ünnepli egyéves születésnapját Magyarországon. Mindenesetre ha valaki hóna alatt laptopot, kezében méregdrága kütyüt szorongató menedzserrel találkozik a legközelebbi rekettyésben, ne ijedjen meg: a high-tech természetjáró épp geocachingol, vagyis műholdas alapú helymeghatározó készülékkel keresi a mások által elrejtett „kincseket”.

2002. 06. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A világhálós beszélgetőfórumokon skepticX néven írogató felhasználó egy éve bejelentette, hogy 2001. június 24-én elrejtette Magyarország első geoládáját. Alig egy hét telt el, és máris jelentkezett Private Ryan, a megtaláló. Ezzel elkezdődött a honi geocaching szédületes karrierje. Ma már az ország összes megyéjében kutakodhatnak a kincsvadászok: Magyarország igazi nagyhatalom lett e téren, hiszen e cikk írásának pillanatában kétszázhatvannyolc geoláda vár felfedezőre, és mára több mint kétezer-ötszázat találtak meg e XXI. századi sport rajongói.
Aki nem sokat értett az előző bekezdésből, ne csüggedjen, most jön a magyarázat.
Az új – és nem olcsó – sport űzéséhez nélkülözhetetlen egy kézi GPS. A betűszó a globális helymeghatározó rendszert jelöli (Global Positioning System), amelyet az USA védelmi minisztériuma hozott létre egykor tizenkétmilliárd dollárból. A Föld körül keringő 24 műhold jelét veszi a kézikészülék, és ebből számítja ki a pontos földrajzi koordinátákat. A zavartalan vételhez mindöszsze annyi szükséges, hogy ketyerénk legalább három műholdat lásson (négy műhold jelének vételekor már a tengerszint feletti magasságot is meg tudja mondani). A katonai technológia persze átszivárgott a civil életbe, de a játékhoz (ezt is Amerikában találták ki persze, mint mostanság majd mindent) az is kellett, hogy az amerikai kormány engedélyezze a polgári GPS-eket, és hogy a katonák 2000 májusában megszüntessék a műholdak jelének szándékos zavarását. Így a mobiltelefon nagyságú készülékek már 5–10 méteres pontossággal jelzik az adott pont koordinátáit, míg korábban csak mintegy 100–120 méteres sugarú kört tudtak megadni.
A geocaching úgy alakult ki, hogy valaki fogott egy vízhatlan dobozt, beletett egy naplót, egy ceruzát és valami apró ajándékot, majd az egészet elrejtette valahol. A geoláda (immár ez a magyar elnevezése) pontos koordinátáit (földrajzi hosszúság, szélesség, esetleg tengerszint feletti magasság) pedig megadta az interneten. A kincsvadászok betöltik a koordinátákat a saját GPS-ükbe, és elindulnak megkeresni a dobozt. Aki megtalálja, azé a benne lapuló apró ajándék, ám – miután beírt a naplóba – neki is kötelessége újabb ajándékot elhelyezni a következő megtaláló számára. A sikeres megtalálást sms-en is be lehet jelenteni.
A játékhoz lényegében ennyi is elég. A kézi GPS-ek ára ma hatvanezer forint körüli összegtől indul, s a határ a csillagos ég. Az igazi geocachingos laptopot is visz magával (ez az útvonal tervezéséhez, a térképek letöltéséhez és/vagy internetezéshez szükséges, egy jobb gép egymillióba is kerülhet), vagy legalább kéziszámítógépet vásárol (ennek ára százötvenezernél kezdődik). Illik wapolásra alkalmas mobiltelefonnal rendelkezni, és sokan digitális fényképezőgépet akasztanak a nyakukba, hogy a megtaláláskor készült fotót azonnal feltehessék az internetre. A nagymenők már miniatűr videokamerával (a megtalálás filmje a wapon) és PMR-rádióval (csevegés a közelben bóklászó kincsvadászokkal) rendelkeznek, és nem árt, ha valaki terepjáróval indul a ládákat felkutatni. A XXI. századi technika azonban nem nélkülözi az önkéntelen humort: a méregdrága autócsodák némelyikében nem működik a GPS a hővédő üveg vagy a fűthető szélvédő miatt, míg egy papírból préselt Trabantban kiváló a vétel. Igaz, kitalálták már a külső antennát, így tizenötezer forintért a GPS szempontjából „trabantosítható” a limuzin.
A hazánkban viharos gyorsasággal terjedő sport nem csak az elektronikus ketyerék rajongóit hódította meg. Hétvégeken egész családok kelnek útra, hogy megkeressék a legújabb geoládát – a benne rejlő apró ajándékok épp a kisgyerekek számára értékesek. Vannak olyan rejtekhelyek, amelyek babakocsival is jól megközelíthetők, így akár a nagymama is részesülhet a felfedezés örömében. A hely megközelítésének nehézségi fokát és a terep jellemzőit különben a weboldalon jelzik, így nem fordulhat elő, hogy a ládától pár méterre a bősz kincskereső azon kezd bosszankodni, miért nem hozott magával fürdőnadrágot vagy sziklamászó felszerelést.
Tiszteletre méltó, hogy az elrejtők igyekeznek olyan helyre tenni a geoládát, amely turisztikai szempontból is érdekes: ahol például egy történelmi nevezetesség van a közelben, vagy gyönyörű a kilátás. A mozgalom így nem csak a high-tech előtti behódolást jelent: a rajongók kiszabadulnak a monitor fogságából, és felfedezik maguknak Magyaroszágot. Az interneten – és nem csak ott – valódi közösség épült az elmúlt egy évben, a vitafórumba közel háromezer hozzászólás érkezett a témához. Kezdetben sokan aggódtak, hogy a magyar viszonyokat ismerve a kincskeresők – vagy a véletlen megtalálók – hazaviszik a geoládákat, ám a rendszer működik. Az eddig ellopott ládákat hamar pótolták, és egyre kevesebb azok száma is, akik csak elviszik az ajándékot, de nem tesznek a helyébe újat. A ládákban rejlő kincsek különben sem jelentősek, de jólesik a megfáradt vándornak a dobozos üdítő, a CD-lemez vagy a plüssállatka – a vitafórum tanulsága szerint az egyik megtaláló a dobozban talált tökmagcsomagnak örült a legjobban. (Amerikában arra biztatják az új ládatulajdonosokat, hogy nyugodtan tehetnek dollárkötegeket a dobozba, ám drogot, fegyvert, illegálisan másolt CD-t például nem.)
A geocaching töretlen fejlődésének a honi GPS-kereskedők örülnek a legjobban. Ma már támogatják is a sportágat (aki nem rendelkezik készülékkel, az bérelhet is tőlük pár napra, kipróbálandó a műholdas alapú kincsvadászatot). Olyan találkozókat is szerveznek, amelyeken nem ládákat kell keresgélni, hanem – a tájékozódási versenyekhez hasonlóan – bejárni a GPS segítségével egy adott útvonalat. Az első ilyen vetélkedő Tatán volt, legutóbb pedig a Sportszigeten találkozhattak az új sport szerelmesei. Arra is volt már példa itthon, hogy több geoládát fűztek egymáshoz, így a kincskereső csak az egyik megtalálása után tudta meg a következő koordinátáit. Egy másik – nem kevésbé kellemes – vetélkedőfajta esetében pikniket hirdetnek, és a szalonnázó-grillező társaságok pontos helyének koordinátáit csak a neten adják meg, így csak GPS-szel lehet csatlakozni a víkendezőkhöz. A „travel bug” azt jelenti, hogy valaki behelyez egy tárgyat a ládába, és arra kéri az első megtalálót, hogy vigye magával, és helyezze az általa megtalált következő ládikába. A „bogár” így ládáról ládára utazik, a tulajdonosa pedig a világhálón pontosan követheti, hol is tart a nagyvilágban. Az internetnek köszönhetően előfordul, hogy éjjel tizenegykor holland turisták keresik bőszen a Zempléni-hegységben a magyar geoládákat, és az is, hogy az első – és mindeddig egyetlen – bolgár ládát egy magyar rejtette el. A nagy érdeklődés új szabályokat hozott: ma már csak az rejthet el hivatalosan új ládát, aki előtte legalább hármat igazoltan megtalált.
Mi különben nagyhatalom vagyunk geocachingben: a szomszédok közül a sógoroknál tizenhármat, Romániában pedig hármat lehet megkeresni. Egy van Boszniában is, de az aknák miatt ott nehezen elképzelhető, hogy egyhamar megszokott látvány lesz a mogyoróbokrok tövében vagy az odvas fák rejtekében keresgélő csúcsmenedzser. Európai viszonylatban jobban állunk még a németeknél és a hollandoknál is. Ha jól számoltam, akkor csak a svédeknél és az angoloknál van több láda – utóbbiak a hatszázötvenediknél tartanak.
Látható tehát, hogy az új sport nem csak a versenyről szól. Bár a weboldalon (www.geocaching.hu) pontozzák a megtalálásokat (sokan túl vannak a századikon, sőt olyan is akad, aki kétszáz ládát talált meg), nem ez a lényeg. A látogatók tanácsokat, tippeket adnak egymásnak, ajánlják a ládákat, amelyek neve sokszor utal a várható élményre. A Ferihegy közelében elrejtett „nagy madarak” láda (koordinátái geocache módra: N 47° 25.010’ E 19° 18.186 WGS 84, hddd mm.mmm’) megtalálói például nem győztek hálálkodni a borzongató élményért, amelyet a le- és felszálló „madarak” közelében átélhettek. A századik geoláda – épp a versenyláz kiküszöbölése miatt – eseményláda lett, vagyis az elrejtés napjára várták oda a megtalálókat, így ők nemcsak a kincsekkel, hanem egymással is találkozhattak. Az ország földrajzi közepére, Pusztavacsra február 23-án több mint ötven lelkes cachingoló látogatott el, megismerve egymást immár „offline üzemmódban” is.
A következő nagy eseményt az évfordulóra, június huszonnegyedikére időzítették. Akinek van GPS-e, és gyakran barangol a világhálón, biztosan megtalálja az ünneplőket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.