Dikó

Megláttam őt. Félig az úttesten feküdt, hátát ívben meghajlította a járdasziget. Ahogyan egy pillanatra megdermesztette a reggeli robogó forgalmat, ő volt a megtestesült szerencsétlenség. A magány élettelen szobra. A lélektelen nagyvárosi létezés újabb teteme. A közöny mementója. A sokadszorra bizonytalanná vált uniós csatlakozási dátum magyarázata. Balkán hírnöke.
De hopp, egy autós későn vette észre a spontán fekvőrendőrt, s már a jobb hátsó kerék is áthuppant a közlekedésileg meggyalázott testen, mire a jármű megállt. Ideges biztonságiöv-kicsatolás, harsány ajtóbecsapás, célzott rúgás az áldozatba, majd fogakon átszűrt átok: rohadt rugós ágybetét!
Kedd
Valaki végre teljes terjedelmében fölhúzta a járdára. Ugyan most mi, gyalogpolgárok kerülgetjük, viszont a közúti közlekedés huszonnégy órányi káosz után helyreállt.
Szerda
Meggyalázták. Talán a közeli kocsma törzsközönsége volt, esetleg az éjjeli járatra várakozók űztek belőle csúfot, de igazából mindegy, ki tette. Folt esett a becsületén, ez a megmásíthatatlan tény. A sárgás paca ráadásul épp fejmagasságban keletkezett, tovább rontva a rehabilitáció esélyeit. Persze nem vártunk mást. Hiszen ez Budapest. Ahol évek óta közös szobában dolgozó kollégák mennek el egymás mellett az utcán köszönés nélkül, mert az őrültektől, tarhálóktól, igehirdetőktől rettegve bezárkóznak önnön harminc centiméter sugarú világukba. Ahol csak a mentők értesítésének kockázatát vállalva lehet a közterületeken mosolyogni. És ahol soha, senki nem ad számlát.
Csütörtök
Egész délután szakadt az eső, s ez estére szomorú állapotba sodorta az ágybetétet. A néhány napja még vidám dzsungelminta egy szürrealista festőtanonc másnaposan elkövetett, Ecsetvonások című alkotására kezdett hasonlítani, és imitt-amott egy-két rugóvég is előkandikált. Az extra mennyiségű csapadék mindazonáltal pozitív változást is hozott, mert a mezőgazdaságban aranyat ért, ráadásul eltüntette a szerdai vizeletmintát. Van remény!
Péntek
Csak azt nem tudom, hogy ki volt az a barom, aki nem tudott ellenállni úgy harmincszor hatvan centiméternyi szétázott, színehagyott, feslett ágyhuzatnak. Persze errefelé visznek mindent, ami mozdítható. De akkor már miért nem az egészet? Miért kellett ilyen csúf sebet tépni az egyébként is már oszlásnak indult holttestbe? Hogy mindenki láthassa lelke legféltettebb, legeldugottabb titkait? A belső, piros-fehér pöttyös vásznat? Az érthetetlen esemény sokakat megrázott. Ma lehajtott fővel mentünk el a betét mellett.
Szombat
Humoristák járhattak erre, mert ráragasztottak egy „I love 4-es metró” matricát. Pedig hol van még a kampány! Mindazonáltal lehangoló, hogy már ebbe, a csak a közterület-fenntartó vállalatra és ránk, fővárosi lakosokra tartozó ügybe is belekeveredett a politika.
Vasárnap
A helyzet változatlan. A téma az utcán hever.