Emlékműsor

Rákosi Mátyás elvtársra emlékezett minap a Magyar Rádió 16 Óra című műsora. Ha van nálam egy doboz gyufa, biztosan felgyújtom a készüléket.
Domány András riporter arról faggatta az egyetlen, még élő Rákosi testvért (kilencvennyolc éves az öcskös, ismeretlen okból a Bíró vezetéknevet viseli, megelőzően Rosenfeld volt mindkettő), milyen ember is volt a mélyenszántó politikus, ki lehetett-e jönni vele, vagy ellenkezőleg, kiállhatatlan alakként maradt meg benne.
Mondanom sem kell, a kistestvér érző szívű, meleg tekintetű, nyájas emberként emlékezett a legendás bátyra, aki azzal töltötte a fiatalságát, hogy galambokat etetett, illetve elárvult kölyökkutyákat simogatott.
Tájékozatlanabb ember biztosan elsírja magát a rádió előtt.
Arról kevesebb szó esett (nyilván nem tudta az öcskös), hogy a tizenkilences vörösterror népbiztosa, később a Vörös Őrség parancsnoka mivel múlatta idejét a dicsőséges százharminchárom nap alatt, majd – negyedszázaddal később – milyen szerepe volt a borzalmas diktatúra kialakításában, az ÁVH megszervezésében, a koncepciós perek létrejöttében, az ország megnyomorításában, meg még sok mindenben, aminek utórezgéseit máig érzi a nemzet.
Vajon milyen szerkesztői koncepció alapján kerül be a szabad Magyar Rádió műsorába egy véreskezű diktátor? Vagy ha már bekerült, miért volt ilyen szolid a testvérével a riporter? Magyar emberek milliói szeretnék kitörölni emlékezetükből a tar fejű illuzionistát. A kitelepítések, az éjszakai letartóztatások, az ÁVH, Recsk, Hortobágy stb. megalkotóját.
Szerecsenmosdatás zajlik? Netán szobor készül hamarosan?
Ahogyan látjuk, a politikai tisztogatás gőzerővel zajlik. De miért kell a szennyest elővenni?
Máriám, ne hagyj el!