Európai kihívások Sevillától Brüsszelig

A közös agrárpolitika reformjának tömegét nem szabad rázúdítani a bővítésre, mert félő, hogy akkor 2004-ről valóban későbbre tolódik az új tagok felvétele – nyilatkozta lapunknak Balázs Péter új integrációs és külgazdasági államtitkár. A csatlakozás feltételeit teljesítő jelentkezőket ésszerű gyorsan felvenni, mondta, ekként a bővítés szempontjából az októberi brüsszeli EU-csúcs hozhat áttörést.

Milyen célkitűzések vezérelték akkor, amikor elvállalta a Külügyminisztérium integrációs és külgazdasági államtitkárságának vezetését?
– A legfontosabb motiváló tényező az volt, hogy elméleti és gyakorlati szakemberként több mint három évtizede foglalkozom az integráció témakörével. Ez most egy olyan kihívás, amit nem lehetett visszautasítani, sőt örömmel fogadtam. Szerepet játszott a döntésemben az is, hogy belépünk az európai uniós csatlakozás utolsó szakaszába, a folyamat sikeres lezárása különösen érdekes és szép feladat. S végül a harmadik tényező, hogy mindehhez most ésszerű szervezeti struktúrát sikerült kialakítani a tárcánál.
– Azt elhiszem, hogy önnek tetszik ez a struktúra…
– Már nagyon időszerű volt a külgazdasági részleg egyesítése az integrációs részleggel, mert ekként épül szilárd bázisra a magyar csatlakozás, amelyben az alapvető kötőanyag az úgynevezett első szabadság, a kereskedelem. A jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy belépésünk után a külkereskedelem 80 százaléka EU-n belüli kereskedelem lesz, és a maradék húsz százalék is teljes mértékben az unió hatáskörébe kerül át. Várhatóan száznál több kereskedelmi egyezményt kell felmondani. Az EU-tag Magyarország már nem lesz illetékes abban, hogy bárkivel ilyen megállapodást kössön, és vámokat sem fog megállapítani, mert az is az unió hatáskörébe kerül. Hazánk egy sor nemzetközi szervezetben sem fog megjelenni, mert az EU képviselője lép a helyébe. Óriási átalakulás előtt áll tehát a külpolitika, és bizony ezt még sokan nem tudatosították magukban.
– Hogyan fogadták a tárcánál általában és különösen az integrációs államtitkárságon?
– A miniszter régóta ismer, az integrációs és külgazdasági államtitkárságon a legtöbb vezetővel már dolgoztam együtt, többen közülük tanítványaim voltak.
– Akárhogy nézzük is, aligha egyszerű a feladat, amire most vállalkozott. A lezárt fejezetek számát tekintve a kelet-közép-európai tagjelöltek körében Szlovákiával együtt az utolsó helyen állunk. Hogyan tudjuk így a csatlakozási tárgyalásokat lezárni az év végéig?
– Már nincs túl nagy jelentősége a lezárt fejezetek számának. Nyilvánvaló, hogy a kormánynak gyors ütemben pótolnia kell néhány mulasztást. Az egyik a médiatörvény, ha e téren megszületik a döntés, az audiovizuális fejezet is lezárható. A másik a verseny fejezet. A külföldi befektetőkre vonatkozó adókedvezmény ügyében már mindegyik tagjelölt eleget tett az EU feltételeinek, csupán Magyarország adós vele. Amint itt is lépünk, azonnal nő a lezárt fejezetek száma, és ismét ott leszünk az élbolyban. Az, ami marad – az intézmények fejezetet leszámítva, amely az európai parlamenti helyek számát tekintve kizárólag a Cseh Köztársaságot és Magyarországot érinti –, tehát a költségvetés, a mezőgazdaság, a regionális politika már minden tagjelölt és persze az Európai Unió számára egyformán megoldandó feladat. Magyarország azt ígérte, hogy 2002 végére készen áll a csatlakozásra. Úgy gondolom, hogy ezt az ígéretünket teljesíteni tudjuk, bár rendkívül sok teendő sűrűsödött össze az utolsó fél évre. A legutóbbi, miniszteri tárgyalási fordulón az EU illetékesei nyomatékosan értésre adták, hogy a csatlakozási feltételek teljesítésének számonkérése őszszel mindennél szigorúbb lesz. Ehhez itthon elengedhetetlen az alapos, jól koordinált munka és hatékony egyeztetés minden tárcával, intézménnyel, a parlamenti pártokkal és érdek-képviseleti szervezetekkel.
– A másik oldalon, tehát az Európai Unió esetében ugyancsak bőven akad tennivaló. Günter Verheugen bővítési biztos az utóbbi időben visszatérően arra figyelmezteti a tagállamokat, hogy a bővítés sikerét kockáztatják a fontos döntések halogatásával.
– Az Európai Bizottság és személy szerint Günter Verheugen valóban rendkívüli erőfeszítéseket tesz azért, hogy a jelenlegi 15 tagállamból kicsikarja a szükséges döntéseket. Ennek első nagy kísérlete volt a januári pénzügyi csomag beterjesztése. Most a bizottság és a soros elnök Spanyolország is azért küzd, hogy a mezőgazdaság ügyében közös álláspontot alakítsanak ki. A bővítés – egyébként minden korábbi alkalommal is – arra kényszeríti az EU-t, hogy szembesüljön saját gyenge pontjaival. Most különösen nagy ez a tükör – hiszen tíz új tag felvételére készülnek –, amiben számos probléma megjelenik. Ilyenkor erős az indíttatás arra, hogy egyúttal megoldják ezeket a problémákat is.
– Úgy tűnik azonban, hogy Spanyolország, Aznar spanyol miniszterelnök és személy szerint Verheugen is megszakadhat a megoldások keresésében, mégsem tudnak majd eredményt felmutatni a hét végi EU-csúcson Sevillában az egyik legkritikusabb témakör, a mezőgazdaság terén.
– Őszintén szurkolok nekik, de ha most Sevillában nem jutnak is el a megoldásig, amit tesznek, az már beépül a majdani kompromisszumba. Kétségtelen, hogy a bővítésben nem Spanyolország fogja learatni a dicsőséget, hanem Dánia, amely július elsejétől az EU következő soros elnöke lesz. A közös agrárpolitika reformjának iszonyú tömegét nyilvánvalóan nem szabad rázúdítani a bővítésre, mert akkor félő, hogy 2004-ről valóban későbbre tolódik az új tagok felvétele. Álláspontunk szerint a csatlakozás feltételeit teljesítő jelentkezőket ésszerű gyorsan felvenni, s utána majd együtt dolgozunk a megoldáson. Ekként a bővítés szempontjából nem Sevillától, hanem az októberi brüsszeli EU-csúcstól lehet áttörést várni.