Győzött a francia jobb

A középjobb erők sikerét hozta a francia parlamenti választás tegnap megrendezett első fordulója. Az elnökválasztási katasztrófa során szétzilálódó baloldali erők vereségével véget érhet a Franciaországban hagyományossá vált „társbérlet”, amelyben a kormány és az államfő ellentétes politikai erőket képviselt.

Az urnák lezárását követően nyilvánosságra hozott exit-poll felmérések adatai szerint a középjobb választási koalíció 43, a baloldal 36, a Le Pen vezette szélsőjobb 13 százalékos eredményt ért el. Míg a középjobb győzelme nem okozott meglepetést, a radikálisok, úgy látszik, visszaestek az elnökválasztásokon felmutatott eredményükhöz képest. Negatív részvételi rekord született a választáson. Délután öt óráig a belügyminisztérium közleménye szerint a jegyzékbe vett választók mindössze 50,61 százaléka dobta be voksát az urnákba. Az elnökválasztás április 21-i, első fordulójának azonos órájában 58,55 volt a részvételi arány, ami minden korábbi hasonló erőpróbán regisztrált mértéket alulmúlt. Az alacsony részvétel kétségessé tette, hogy az egyéni választókerületekben egyetlen nemzetgyűlési mandátumért küzdő átlag 15 képviselőjelölt közül akár egyvalaki is meg tudta szerezni a névjegyzékbe vett választók szavazatának több mint 50 százalékát.
Az 577 egyéni választókerület 64 ezer szavazóhelyiségébe 41 millió választásra jogosult állampolgárt vártak. Az ötéves meghatalmazással bíró, új nemzetgyűlés erőviszonyait végleg eldöntő második fordulót egy hét múlva, június 16-án tartják. A párizsi törvényhozás 577 képviselői mandátumának sorsa 555 franciaországi, valamint 22, a tengerentúli megyékben és területeken kialakított választókerületben dőlt el többségi szavazással.
A példátlan jelöltkínálat az 1988-as pártfinanszírozási törvény egyenes következménye. Minden politikai formáció, amely legalább ötven jelöltet állít, a következő öt évben minden rá leadott szavazatért 1,66 euró támogatást kap az államkincstárból, parlamenti mandátumonként pedig évente 45 ezer euró vándorol a pártkasszába.
A képviselőségre pályázók túlkínálata, a szavazatok várható szóródása és a kiszámíthatatlan részvételi hajlandóság miatt nagy bizonytalanság uralkodik annak dacára, hogy az előrejelzések egy része kényelmes nemzetgyűlési többséget prognosztizál a jobbközép erőknek. Jacques Chirac tábora, a három parlamenti jobbközép pártot közös választási szövetségben egyesítő UMP (Unió az elnöki többségért) 551 közös jelöltet indít harcba. Az elnöki többség biztosításával akar pontot tenni a hitelét vesztett politikai társbérlet – konzervatív elnök kontra baloldali kormány – kényelmetlen gyakorlatára.
A Lionel Jospin szocialista elnökjelölt választási kudarca után vezető és koherens politikai program nélkül maradt parlamenti baloldal meggyengülten száll küzdelembe. A leváltott ötpárti kormánykoalíció négy tagja, a szocialisták, a túlélésért küzdő kommunisták, a radikális baloldal és a zöldek összesen 170 helyen tudtak közös jelölt személyében megállapodni. A két nagy tábor a pályázók 55 százalékát kínálja.
Rajtuk kívül a szélsőbaltól a szélsőjobbig, a 8 környezetvédő szervezettől a vadászok két képviseletéig terjed a skála. A legnagyobb bizonytalansági tényező az 566 aktivistáját felvonultató szélsőjobboldali-populista Nemzeti Front (FN). Elszánt szavazótábora legfőbb haszonélvezője lehet a széttöredezett politikai mezőny kínálta bőség zavarának.