Hangsúlyos a környezetvédelem

Az autópálya-építéseknél egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem kérdése. Korábban például problémát okozott, hogy sztrádaépítéskor kettévágták a vadállatok addigi élőhelyét. Napjainkban viszont a vízátfolyások és csermelyek mentén vadátjárókat alakítanak ki, s újabban már növényekkel beültetett felüljárót is építenek a vadaknak. A kivitelezés során külön figyelmet szentelnek a növényeknek, s nem ritka, hogy az egyébként kivágásra ítélt fákat áttelepítik. A magyar autópályák tervezése és kivitelezése során környezetvédelmi szempontból is az uniótól átvett szabályokat és megoldásokat alkalmazzák, s minden olyan elemet beterveznek, amelyet Európában és Észak-Amerikában is használnak.

Az autópályák tervezése hoszszú folyamat része; az egymásra épülő fázisok és környezeti hatástanulmányi vizsgálatok alapján választják ki a nyomvonalat. A tervezőknek valamennyi jogi, gazdasági, lakossági és környezetvédelmi szabályt, illetve érdeket figyelembe véve kell dönteniük. Abban, hogy végül is merre haladjon a pálya, az elmúlt időszakban mind nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem kérdése – nyilatkozta lapunknak Simonyi Ágnes, a Nemzeti Autópálya Rt. vezető környezetvédelmi koordinátora. Hozzátette: az „érzékeny” területeket megpróbálják kikerülni, ahol pedig ez nem lehetséges, ott a negatív hatásokat csökkentő megoldásokat dolgoznak ki. Az autópálya-építés beruházási költségéből egyébként legalább tíz százalékot tesz ki a környezetvédelemre fordított összeg.
Simonyi Ágnes szerint a hatásvizsgálatoknak jelentős a szerepük, hiszen – egyebek mellett – ezekben tárják fel, hogy az autópálya megépítését követően a nyomvonal mennyire változtatja meg a területen élő állatok addigi életét, választja ketté élőhelyüket, illetve nehezíti meg mozgásukat. A szakemberek autópályánként eltérő módon a vízátfolyások, csermelyek mentén alakítanak ki vadátjárókat az emlősöknek és kétéltűeknek. Simonyi Ágnes egy újabb technológiai megoldást is ismertett: ma már létezik olyan vadátjáró – például az M1-es autópályán –, amelyet az út feletti átívelő híddal alakítottak ki, s cserjékkel, bokrokkal, fákkal ültettek be. Ennek azért van jelentősége, mert az állatok természetes környezetükben, s nem a balesetveszélyes úton haladnak át az egyik oldalról a másikra. Simonyi Ágnes elmondta, hogy a megépült átjárók „forgalmát” gyakran vizsgálják, elemzik. Természetesen nem az eldzsungelesített felüljáró egyik bokra mögé ül be egy szakember, aki minden egyes áthaladó állat után húz egy strigulát a noteszébe, hanem homokágyat helyeznek ki vagy fellazítják a talajt. Ezt a kihelyezés utáni napon megnézik, s a nyomokból meg lehet állapítani az áthaladó állatok számát, fajtáját.
Az autósok biztonsága érdekében ma már védőkerítéssel épülnek meg a sztrádák, amely a vadaknak terelőelemként is szolgál az említett folyosók eléréséhez. A kerítések kialakításánál figyelembe veszik a területen élő állatfajtákat, így például ahol sok a vaddisznó, ott a túrás ellen a kerítést mélyen beássák a földbe, ahol pedig nagy a szarvaspopuláció, ott az átugrás megakadályozása érdekében emelnek magasabb kerítést. Egyébként nemcsak az újonnan épített autópálya-szakaszok mellé építenek védőkerítést, hanem a felújításoknál is kialakítják azokat. Simonyi Ágnes rámutatott: állat csak akkor kerülhet a pályára, ha a kerítés valahol megsérül. A kerítés ellenőrzése, karbantartása egyébként az üzemeltető felelőssége. Sajnos gyakoriak a lopások; ami mozdítható, azt ismeretlenek elviszik, de jelentős károkat okoznak a rongálók is. Volt rá példa, hogy az M0-s autópálya hangszigetelő üvegfalait egy éjszaka alatt összetörték.
A környezetvédelmi szakember kiemelte: az állatok védelme mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a növényvédelem is. A sztrádát többnyire úgy építik meg, hogy a nyomvonal kerülje az erdőket. Sokszor hosszas és komoly egyeztetéseket kell lefolytatniuk az erdészetekkel, amelyek hozzájárulásukkal párhuzamosan előírják az útépítés miatt kivágott fák újratelepítését. Az „áldozatul esett” fákkal azonos mennyiségű süvölvényt kell telepíteni, de az sem ritka, hogy a kivágott fák mennyiségénél tízszer több növényt kell kiültettetnie a beruházónak. Az utak kialakításakor növénytelepítési terv is készül, amelynek célja, hogy néhány év múlva, amikor a facsemeték és cserjék már megerősödnek, tájba illő képet alkossanak. Újabban már az is előfordul, hogy az út építésekor kivágásra ítélt növényeket áttelepítik.
Simonyi Ágnes hangsúlyozta: a kivitelezés során is kiemelten kezelik a környezetvédelmet: manapság már nemcsak a szabályok miatt lép kapcsolatba a kivitelező a környezetvédelmi szakhatósággokkal, hanem saját munkája megkönnyítése végett is. Ugyanakkor a szigorú előírások sokszor még külön kikötéseket is tartalmaznak: fokozott védelmet írnak elő a vízbázisok védelmében, az építés során nem szabad túllépni a zajhatárértékeket, a porzás megakadályozása érdekében pedig sokszor előírják a locsolást, sőt már az is előfordult, hogy egy ősmocsár védelmében a dömperek csak egy meghatározott és kerítéssel kijelölt úton közlekedhettek.

Nagy feladat a zajhatások csökkentése: ennek érdekében nem az út átadásakor várható forgalmat, hanem a távlati terhelést figyelembe véve tervezik és építik meg a megfelelő védelmi eszközöket. A lakó- és üdülőövezetek körzetében a határértékeket szabvány írja elő. A tervezett forgalom alapján prognosztizálható zajterhelést szakértő állapítja meg, s ő határozza meg, hogy mekkora és milyen zajárnyékoló fallal kell megvédeni a lakosságot. Egyes esetekben a környéken élők véleményét is kikérik, hogy milyen védőfalat szeretnének.
Simonyi Ágnes azzal kapcsolatban, hogy a magyar autópályák környezetvédelmi szempontból mennyiben felelnek meg az uniós elvárásoknak, elmondta: a szabályozást és az alkalmazott megoldásokat is az uniótól vették át, így azok teljes mértékben megfelelnek az EU-követelményeknek. Az autópályák tervezése során minden olyan korszerű, a környezet védelmét szolgáló elemet beterveznek, amelyet Európában – és Észak-Amerikában is – használnak.