Iskolateremtő pedagógus

A Magyar Tudományos Akadémia pedagógusi munkája mellett végzett tudományos tevékenysége elismeréseként Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette Csillei Béla szolnoki középiskola-igazgatót. Az elkötelezett „tanító” hátrányos helyzetű fiatalok boldogulását és érvényesülését segíti elő munkájával.

Ifjú pedagógusként, középiskolai oktatóként szembesült először Csillei Béla azokkal az előítéletekkel, amelyek tovább nehezítették az egyébként sem jó sorsú – általában cigány származású, de mindenképpen szegény családból származó – diákjainak mindennapjait. Szociális érzékenysége terelte kutatói érdeklődését a fokozottan hátrányos környezetből induló fiatalok felé.
A tanítás melletti tanulás közben ismerkedett meg Hegedűs T. András professzorral, az idők folyamán „Roma esélynek” elnevezett koncepció szellemi atyjával. A neves pszichológussal, pedagógussal való ismeretség barátsággá mélyült, amelynek Hegedűs professzor korai halála vetett véget. Az elviekben megfogalmazott elképzelés akkorra egy olyan pedagógiai kísérletben öltött testet, amely modellértékűvé vált. A Roma esély néven indult, ma Hegedűs T. András nevét viselő Alapítványi Középiskola, Szakiskola és Kollégium programja, munkamódszere érvényes választ kíván adni arra a kérdésre: mi legyen a nehéz sorsú, olykor csellengő, az iskolából kimaradt középiskolás korú fiatalokkal.
Hat évvel ezelőtt a frissen bejegyzett, kifejezetten erre a célra alakult Roma Esély Alapítvány Szolnok legrégebbi, családi házas munkáskerületének eldugott kisiskolájában indította kísérletét. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat támogatta az elképzelést, s 1996 szeptemberében hatvan, általános iskolát végzett, de a középiskolából kibukott, vagy oda be sem jutott, tanulási zavarokkal küszködő fiatal kapott lehetőséget arra, hogy szakmatanulással javíthasson életesélyein. Anyagi támogatást az abban az évben indult PHARE-programból kaptak, az Európai Unió szakértői nemzetközi támogatásra érdemesítették a kezdeményezést.
A szolnoki szakiskola létrejötte a magyar pedagógiai gyakorlatban mindenképpen úttörő vállalkozás. A hazai cigányság saját kezébe véve sorsának irányítását, maga hozott létre olyan oktatási intézményt, amely nemcsak a cigány, hanem a nehéz sorsú, nem cigány fiataloknak is lehetőséget, esélyt kínál. A roma közélet kezdetben nem támogatta egyértelműen a kezdeményezést, hiszen a szakiskola nem valamiféle elitképzést ígért, „csupán” államilag elismert szakképzettséget. Az időközbeni profilbővítés eredményeként tizennégyen érettségiztek azóta, s közülük hatan egyetemen folytatják tanulmányaikat.
A tehetséggondozást s az érettségit adó középiskola megvalósítását a szakiskola sikeres működése tette lehetővé. A Szolnok környéki falvakból (nemritkán 50 kilométerről) naponta ingáznak a tanulók. Legtöbben a Közép-Tisza mentéről, a megye fokozottan hátrányos helyzetű kistérségeiből, az ország egyik belső perifériájából. Hajnalban étlen-szomjan indulnak otthonról, sokszor élelem és pénz nélkül.
Az első néhány nap életre hívta a kollégium igényét. Először harmincan, majd ötvenen élvezhették a bejárásnál kényelmesebb diákotthoni életet; a kollégium ráadásul nemcsak szálláshely, hanem közösség is.
Az iskola egyre népszerűbbé vált. A harmadik tanévet már 200 tanuló kezdte, ami a város támogatásának volt köszönhető: közoktatási megállapodás keretében – jelképes éves bérleti díjért – egy középiskolai épületet vehetett birtokba az intézmény. Az eredeti iskolaépületet 75 millió forintos PHARE-támogatásból impozáns, s minden igényt kielégítő, 78 diákot befogadó kollégiummá varázsolták 2001 nyarán.
A középiskola, amelyben mára 250 nappali és 150 esti tagozatos diák tanul, komoly rangra emelkedett. Modellértékű programja révén az Oktatási Minisztérium regionális bázisiskolája, „beiskolázási körzete” hét megye. Jelentkezőt egyelőre nem kellett elutasítani, a tanulók fele cigány, fele nem cigány származású.
Csillei Béla középiskolai igazgató a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének oktatója, számtalan cikk és tanulmány szerzője. Doktori értekezését kiválónak minősítették. Fáradhatatlanul kutat, ír és publikál. Amint mondja: „úgy mellesleg…” Fő elfoglaltsága intézményének az általa és munkatársai által kidolgozott módszerével történő működtetése. Hangsúlyozza, helyettesei és a tanári kar nélkül nem lett volna képes ilyen eredményekre.