Jövőjükről tanácskoztak a baltiak

Szentpétervárott tartották negyedik találkozójukat tegnap a balti-tengeri államok kormányfői. Az értekezleten részt vett Vlagyimir Putyin orosz államfő és Gerhard Schröder német kancellár is. Göran Persson svéd miniszterelnök előterjesztette a térség fejlesztésének közös programját, amely humanitárius, gazdasági, ökológiai és társadalmi kérdéseket egyaránt érint, míg az orosz fél elsősorban Kalinyingrád problémájának megoldásához keresett szövetségeseket.

Oroszország és az Európai Unió ígéretesen fejlődő együttműködésének kényes pontja a második világháború után az egykori Szovjetunióhoz került kelet-poroszországi terület, Kalinyingrád problémájának megoldása. A várhatóan rövidesen uniós taggá váló Litvánia és Lengyelország közé ékelődött orosz exklávé lakóinak mindennapi életét, a kapcsolattartást az anyaországgal lényegesen szűkíti a schengeni határok kiterjesztése a térségre. A lengyel vagy litván vízum beszerzése ugyanis a mintegy egymilliós terület polgárai számára éppoly nehézségekbe ütközik majd, mint a német vagy francia belépési engedélyé. A brüsszeli hivatalnokok már jó előre figyelmeztették a két szóban forgó tagjelöltet, hogy a schengeni szabályok alól Kalinyingrád sem jelenthet kivételt. Moszkva olyan folyosót követel Litvánián és Lengyelországon keresztül azok EU-belépése után, amelyen át állampolgárai szabadon, vízummentesen utazhatnának a két országgal szomszédos, az orosz föderációhoz tartozó kalinyingrádi beékelődésbe. Varsó egyértelműen kizárja e területenkívüliséget feltételező megoldást, de Vilnius, valamint az Brüsszel is ellenzi ilyen szabad folyosó létesítését.
Ha Kalinyingrád nem kap valamilyen különleges státust, az a Kreml szerint a vasfüggöny ismételt leeresztését jelentené az itt élők számára és a terület egyfajta bantusztánná válna. Az elmúlt évben több millió kiutazást regisztráltak innen a szomszédos országokba és az egyszeri határátlépés 50 eurós tarifáját a helyiek aligha tudnák kifizetni például az átlagosan 25 eurós nyugdíjakból. A vízumkényszer bevezetését elsősorban a „batyuzók” szenvedik meg, amely megbillentheti a terület amúgy is ingatag szociális egyensúlyát is, hiszen a lakosság mintegy kétharmada ebből, a feketegazdaságból él. Az élet egyébként is megdrágulna az exklávéban, ha az anyaországból érkező élelmiszerekre is vámot vetnének ki a jövőben. Tovább sújtaná az ittenieket, hogy ugyanezen okból az orosz bútoripari termékek harmadát előállító terület árui is versenyképtelenekké válnának. Ezért önkéntelenül felmerül, hogy a leningrádi körzet kikötőin keresztül bonyolódjon a forgalom az anyaországgal.
Kalinyingrád fő problémája az EU-szakértők szerint a terület gazdasági elmaradottsága. Az unió kész gazdasági segítséget nyújtani az orosz beékelődésnek. A kalinyingrádi kormányzó által követelt különleges státus elgondolását állítólag Schröder egyetértésével támogatta Stockholm is a svéd EU-elnökség időszakában, ám a kezdeményezés később megakadt. Ez a tény azonban némi esélyt ad Putyin elnöknek arra, hogy esetleg szövetségeseket találjon az érintett balti térségben a probléma megoldására vagy legalábbis könnyítésére.