Kérdőjelek a loja dzsirga körül

A loja dzsirga eredményei közül eleddig egyvalami bizonyos: az elkövetkezendő másfél esztendőben Afganisztán első számú vezetője Hamid Karzai lesz. Az utóbbi napok eseményeinek figyelembevételével azonban a közép-ázsiai ország hagyományos törzsi gyűlése több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad.
Már maga az a tény, hogy a gyűlés egynapos csúszással kezdődött, némi megütközést keltett a küldöttek és a megfigyelők körében. Minden jel szerint pozícióharc állt a halasztás hátterében, amely leginkább a közelmúltban hazatért egykori uralkodó, Zahir sah személye körül bontakozott ki. Az államfői posztra ugyanis Hamid Karzai mellett az exkirály és Burhanuddin Rabbani volt elnök is aspirált. Ők végül úgy határoztak, hogy visszalépnek a jelöltségtől – s a rossznyelvek szerint a döntés meghozatalában igen nagy „segítséget” nyújtott az Egyesült Államok. Washington ugyanis egyértelműen Karzait, az átmeneti kormány eddigi vezetőjét favorizálta, akárcsak Moszkva, a többi vezető ország és a nemzetközi szervezetek többsége. Karzai alkalmasságát senki sem vitatja – azt azonban már annál inkább, hogy ténylegesen beavatkoztak-e az amerikaiak az ország belső politikai ügyeibe s ha igen, mindezt milyen alapon? Karzai megválasztása azonban így sem volt zökkenő- (és meglepetésektől) mentes. Sikeres megválasztását ugyanis az akkor még ideiglenes kormányfő – állítólag félreértésből – idő előtt jelentette be. Mielőtt még a küldöttek leadhatták volna voksukat.
A gyűlésen egyébként az ilyen és ehhez hasonló incidensekből nem volt hiány: az első napon például lemondott a belügyminiszter, később rövid kézitusa bontakozott ki a küldöttek egy csoportja, valamint a nemzetközi biztonsági erők tagjai között, a résztvevők egy része pedig több ízben kivonult a gyűlésről, így tiltakozva az állítólagos nyomásgyakorlás és a szavazók megfélemlítése ellen. A küldöttségekből többen kifogásolták azt is, hogy a gyűlés első soraiban látványosan helyet foglaltak a hadurak – jóllehet az előre lefektetett szabályoknak megfelelően nekik semmi keresnivalójuk nem lett volna a loja dzsirgán. Ezzel szemben volt olyan megfigyelő, aki a hadurak jelenlétét pozitívan értékelte, mondván az átmeneti kormány őket is be akarja vonni a kormányzati munkába. Az afganisztáni állapotok ismeretében pedig nem vitás, hogy (tetszik vagy sem) a hadurak támogatása nélkül az ország de facto kormányzása majdhogynem lehetetlen. Karzainak pedig ahhoz, hogy – mint programbeszédében jelezte – megbékélést, biztonságot és stabilitást teremtsen az országban, nemcsak külső, hanem belső segítségre, ha úgy tetszik, bázisra is szüksége lesz.
Jóllehet tehát itt-ott még éretlen és beteges, nyugati mércével mérve pedig nem egyszer antidemokratikus vonásokat is felmutat, a jelek szerint mégis körvonalazódni látszik az afganisztáni demokrácia. Vagy legalábbis valami ahhoz hasonló.