Medgyessy a Belügyminisztérium (BM) szigorúan titkos (SZT) állományú tisztje volt, akit 1978-ban a BM III/II–7 osztály kiemelt főoperatív beosztottjává nevezte ki főhadnagyi rangban Benkei András akkori belügyminiszter. Mint arról tegnap beszámoltunk, a D–209-es számú SZT-tiszt fedőmunkahelye a Pénzügyminisztérium volt, szolgálataiért 1978-ban tisztviselői fizetése mellett 5500 forintos javadalmazásban részesült a BM-től.
Medgyessy tegnap a parlamentben képviselői kérdések kereszttüzében lényegében elismerte, hogy szigorúan titkos állományú tisztként szolgált a rendszerváltozás előtt.
Ugyanakkor a kormányfő mindvégig következetesen, időnként már-már kétségbeesetten cáfolta, hogy „ügynök” lett volna. Cáfolta viszont lapunk azon állítását, miszerint a tegnap fakszimilében is közölt dokumentum, a Medgyessyt főhadnaggyá előléptető belügyminiszteri kinevezési parancs alapján azt állítottuk, hogy már 1961-ben a Belügyminisztérium alkalmazásában állt.
Egy képviselő kérdésére Medgyessy kijelentette: „Nem igaz, hogy 1961-től a rendőrség állományában tiszt voltam. Nem igaz, hogy ügynök voltam.”
Egy magát megnevezni nem kívánó, egykor a BM-ben dolgozó „nyílt állományú tiszt” a lapunk által közölt belügyminiszteri parancs alapján némiképpen alátámasztja a kormányfő tegnapi nyilatkozatát. Elmondta, hogy a dokumentumon szereplő, a munkaviszony kezdetére vonatkozó adat az SZT-tiszt polgári munkaviszonyának kezdetét jelzi, még akkor is, ha a kinevezés a belügyminisztériumi munkára szól. Vagyis Medgyessy tegnap igazat mondott, nem 1961-től volt tiszt a rendőrség állományában. A kinevezési parancs azt bizonyítja, hogy 1978-tól főhadnaggyá nevezték ki a BM szigorúan titkos állományába.
Medgyessy tényleg nem a jogászi szaknyelv klasszikus értelmében volt „ügynök”. Mint azt korábban megírtuk, őt nem azért szólította fel az átvilágítóbíróság a pénzügyminiszteri posztról való lemondásra annak idején, mert a III/III-as ügyosztálynak anyagi javakért besúgó ügynök volt, hanem azért, mert ilyen besúgásokra alapozott jelentéseket olvasgathatott miniszterelnök-helyettesként a rendszerváltozás előtt.
A neve elhallgatását kérő volt rendőrtiszt ugyanakkor leszögezte: „aki komolyan ismeri ezeket a dolgokat, az nem tesz különbséget aközött, hogy valaki elhárítótiszt volt-e, vagy ügynök, vagy éppen hírszerző”. Felhívta a figyelmünket ugyanakkor arra, hogy a mindenkori államhatalmat szolgáló hivatásos titkosszolgálati tisztek cselekedeteit a konkrét ügyek kapcsán kell megítélni, vagyis hogy miként éltek a tudomásukra jutó információkkal, a haza javát szolgálták-e ezekkel, vagy visszaéltek-e azokkal. A magas rangú volt rendőrtiszt szerint már régen le kellett volna zárni ezeket az ügyeket, nem tesz jót hazánk nemzetközi megítélésének, hogy „kiteregetjük a szenynyest”. Ezért le kellene végre zárni, mert előfordulhat, hogy legközelebb a polgári oldalon szereplő politikusok valamelyikéről derül ki, hogy szintén SZT-tisztként is szolgálta a hazát. Elmondta azt is a volt BM-es tiszt, hogy a nemzetközi politikai életben bőven akad példa arra, hogy titkosszolgálati múlttal „terhelt” politikusok kerültek államvezetői pozíciókba.
A volt nyílt állományú tiszt a Magyar Nemzet birtokába került kinevezési dokumentumról elmondta: az eredeti példány hiteles lehet, hiszen neki is van egy hasonló a szekrényében. És Benkei aláírása is így nézett ki – tette hozzá –, az Mksz betűjelzés a munkaköri szám rövidítése a K–13-as besorolás pedig azt jelzi, hogy a D–209-es számú SZT-tiszt „központi” területen dolgozott és kiemelt főoperatív beosztásban. A K–12-es szám például már alosztály-vezetői beosztást jelöl. Forrásunk azt is elmondta, hogy a BM állományába ilyen beosztásba csak egyetemet végzett, idegen nyelvet beszélő ember kerülhetett, és ez már komoly pozíciót jelentett. Az SZT-tisztek beszervezésére általában az adott területen dolgozó magasabb beosztású SZT-tiszt tett javaslatot, ami D–209-es esetében Medgyessy Péter valamelyik pénzügyminisztériumi főnökét jelentette.
Forrásunk elmondta azt is, hogy ismeretei szerint az SZT-tisztek dossziéit a rendszerváltás előtt megsemmisítették. A D–209-es SZT-tiszt kinevezési parancsa véleménye szerint valamelyik precíz, BM-es személyzetisnek köszönhetően maradhatott fenn. Ezekből ugyanis általában három példány készült, amelyből egy példányt a „munkavállaló” kapott kézhez. Tehát akár Medgyessy példánya is eljuthatott lapunkhoz.
Az SZT-tisztek úgynevezett levelező- (rezidentúra) dossziéinak nyomát kutatva, a Történeti Hivatal munkatársától, Petrikné Vámos Idától megtudtuk: a III/II-es főcsoportfőnökség iratanyagai nem kerültek át a Történeti Hivatalba, mert az ő munkájuk az áldozatok szellemi kárpótlására irányul. Az eddig feldolgozott III/III-as ügyosztály anyagaiban elvétve felbukkant egy-két ilyen jellegű dokumentum, vélhetően az ügyosztályok együttműködésének köszönhetően.
Petrikné Vámos Ida elmondta, hogy ismeretek szerint is vagy megsemmisítették az SZT-tisztek iratait, vagy irattározták őket, és vélhetően a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz kerültek a Belügyminisztériumból.
A Nemzetbiztonsági Hivatal ügyeletes tisztje a titkosszolgálatokat felügyelő Tóth András államtitkár irodájára irányított minket, ahol visszhívást ígértek. Későbbre ígérte a választ a Belügyminisztérium sajtóosztályának is, az SZT-tisztek iratanyagait utoljára e tárcánál látták. Később arra kérték lapunkat, hogy az MTI-nek kiadott nyilatkozatuk alapján tájékoztassuk olvasóinkat. Eszerint: „A Belügyminisztérium irattárában semmilyen nyoma nincs olyan iratnak, amely arra utalna, hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek az 1970-es években bármilyen munkakapcsolata lett volna a tárcával vagy az annak irányítása alatt működő III-as ügyosztállyal.” A belügyminiszter vizsgálatot rendelt el. Ennek során áttekintik a titkos iratok kezelésével, irattározásával és a hozzáférhetőségével összefüggő kérdéseket is.
Tóth András, a Miniszterelnöki Hivatal polgári titkosszolgálatokat irányító politikai államtitkára is az MTI útján válaszolt kérdésünkre. Eszerint a Belügyminisztérium III/II-es főcsoportfőnökségének jogutódja, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) irattárában semmifajta adat, irat nincs nyilvántartva Medgyessy Péter nevén.
Az államtitkár szerint lapunk írása „politikai manipuláció, és nem zárható ki, hogy felveti az államtitoksértés, valamint személyes adat jogosulatlan kezelésének gyanúját”.
Az államtitkár szerint az viszont kizárható, hogy a NBH-tól került volna ki a lapunk által közölt dokumentum, és az is kizárható szerinte, hogy a szolgálatoknál lett volna egyáltalán ilyen irat.
A Történeti Hivatal 1969-től rendelkezik adatokkal, a szigorúan titkos állományú tisztek munkája során keletkezett dokumentumok elhelyezésére nyitott dossziékról.
Ezek a dossziék egyebek mellett az SZT-tisztek jelentései alapján készített jelentések másodpéldányait, a szóbeli beszámolóik alapján írt feljegyzéseket, valamint a munkájukkal összefüggő beszámolókat rejtik. A dossziét akkor zárták le, ha az SZT-tisztet nyílt állományba helyezték, vagy megvált a szervezettől.
D–209-et nem helyezték nyílt állományba, a szervezettől azonban vélhetően már megvált, különben az NBH-nál bizonyára lenne egy dosszié, D–209-es jelzéssel a fedőlapján.
Publicisztika a 6. oldalon
A miniszterelnök piszkos francia becsületrendje
Amikor Medgyessy Péter megkapta a francia becsületrend lovagi fokozatát, nagy segítséget kapott franciaországi barátaitól. A nagy tisztelet övezte kitüntetés legalacsonyabb fokához is befolyásos segítők szükségeltetnek, akik el tudják juttatni a nevét a becsületrend legfőbb ceremóniamesteréhez, Jacques Chirac köztársasági elnökhöz. Francia diplomáciai forrásokból úgy értesültünk, hogy Medgyessy Péternek Párizsban több nagy hírű támogatója van: egyikük az a Christian Poncelet, aki az elnök legszorosabb munkatársa, emellett a francia szenátus elnöke. Az említett úr ugyanakkor tagja a testületen belül működő francia–izraeli baráti társaságnak is. Poncelet korábban a francia Paribas bank felügyelőbizottságának elnöke volt, akkoriban, amikor Medgyessy is ennél a pénzintézetnél töltött be magas pozíciót.
Ebben az időben lépett színre a Franciaországban legendás hírű ingatlanügynök, az erdélyi zsidó származású Robert Balkany, aki a jövőben megtérülőnek tartotta „befektetését”, és összeismertette a két embert. Az ismeretség később barátsággá vált, s a két politikus azóta is együtt vadászik. Mikor a francia politikus hazánkban járt, és tiszteletét tette Mádl Ferenc köztársasági elnöknél, valamint Orbán Viktor kormányfőnél, látogatását két nappal önkényesen meghosszabbította. A fennmaradó időben – információink szerint – sikerült néhány nagyvadat puskavégre kapnia az azóta kormányfővé emelkedett Medgyessyvel. Az urak azonban nem csupán a vadvilágot ritkították útjaik során, hanem helyi „őzikék” is sokszor megfordultak náluk.
Utánajártunk annak, lehetséges-e, hogy Franciaország visszavonja a már megítélt becsületrendet a később méltatlanná vált alanytól. A becsületrend kancelláriájának tagjától lapunk úgy értesült, hogy a magas kitüntetésnek két fajtája van: egyet a franciák kapnak, a másikban a külföldiek részesülhetnek. A francia díjazottak automatikusan tagjai lesznek a becsületrend lovagi rendjének, ám a külföldieket ez a kiváltság nem illeti meg, ezáltal a fegyelmi eljárás is más. Míg a közelmúltban Aussarresse tábornok az algériai tevékenységéért kapott kitüntetését épp az ott elkövetett háborús bűnei miatt visszavonták, addig a külföldiek esetében – lévén diplomáciai eseményről – csak az érintett ország külügyminisztériumának tiltakozása esetén lehetne szó a becsületrend visszavételéről. Jelen esetben, ha ügynöki múltja miatt Franciaország vissza kívánná venni a becsületrendet Medgyessy Pétertől, akkor csak Kovács László külügyminiszter kérésére tehetné ezt meg. Ez a jogi nonszensz azt eredményezte, hogy a rengeteg – külföldieknek adományozott – kitüntetés közül még egyet sem vontak vissza, pedig sok esetben kiderült, hogy sokszoros gyilkosok a díjazottak. (S. L.)
forgalom
Nagy a dugó az M7-esen és az M1-esen
