Levelek Pestről és Budáról

PÉTER SZABÓ GABRIELLA (Budapest): Amióta Budapest főváros zászlajának a román nemzeti zászlót fogadták el, mindig várom, hogy a főváros lakossága fellázad, és ráveszi az önkormányzat illetékeseit arra, hogy megszüntessék ezt a szörnyű állapotot. Úgy tűnik, hiába várok, mivel viták ugyan voltak a Népszabadságban, de megmagyarázták, hogy ez mégsem ugyanaz a zászló, mert benne van Budapest város címere. Mégis ahányszor fellobogózzák a belvárost és a középületeket, azt hiszem, román delegáció érkezett.
Bizakodom, hogy most a többi budapesti polgár is egyetért velem abban, hogy itt az ideje lecserélni ezt, és a magyar főváros lobogója a jövőben ne a román zászló legyen!
Sajnos nem vagyok járatos a jogban, így nem tudom, milyen lehetőség volna arra, hogy valamiféle polgári engedetlenségi mozgalommal vagy aláírásokkal rákényszerítsük a fővárosi önkormányzatot arra, hogy foglalkozzon ezzel a témával és maradjon a magyar főváros zászlaja a magyar zászló a főváros címerével díszítve. Várom az olvasók véleményét és a hozzáértők jogi tanácsait.
*
DOBAI MIKLÓS (A Horthy Miklós Baráti Társaság Budapesti Tagozatának elnöke): Nemrég a Magyar Nemzet Pest-Buda mellékletében nagyon jó és részletes írás jelent meg Buda 1686-os visszavívásával kapcsolatban, talán némi asszociációval a polgári összefogás által rendezett nagyszabású öszszejövetelre és benne Orbán Viktor beszédére.
Mint a cikkből is kitűnt, Buda visszavétele, azaz a százötven éves magyarországi török uralom vége nemzetközi, mondhatni összeurópai összefogással valósult meg. Érdemes felidézni, hogy Magyarország török általi első fenyegetettségekor, az 1300-as évek végén ugyancsak nemzetközi öszszefogás tett kísérletet a török terjeszkedés megállítására. Ennek kezdeményezője és életre hívója Luxemburgi Zsigmond volt, aki mint ismeretes, 1368. február 15-én született Nürnbergben és Nagy Lajos királyunk lányával, Máriával kötött házassága révén lett 1387-ben magyar király. E cím mellé 1410-ben megszerezte a német császári, majd 1414-ben a német–római császári címet, s így viharos történelmünk során ő az egyetlen királyunk, aki német–római cím birtokában székhelyét egészen az 1437. december 9-én a csehországi Znojmóban bekövetkezett haláláig Budán tartotta fenn.
Zsigmond uralkodása elején vált kézzelfoghatóvá a török veszély, amelynek elhárítására európai összefogással nehézpáncélos lovagsereget szervezett, majd e sereg 1396-ban, Nikápolynál elszenvedett súlyos veresége után felismerte, hogy támadó hadműveletekkel a törököt nem lesz képes meghátrálásra késztetni. E felismerés eredményeképpen kezdte kiépíteni az akkori Magyarország déli határain húzódó végvárak rendszerét, amely várrendszer a török későbbi hadjáratainál jelentős szerepet játszott a haza védelmében.
Zsigmond számos hadjáratán túlmenően az 1414-es konstanzi zsinat összehívásával és ottani tevékenységével sikeresen megakadályozta a nyugati egyházszakadást, örökre beírva ezzel (is) nevét az egyetemes európai történelembe.
Mindezek alapján nem volt véletlen, hogy 1879-től Budán nevét utca viselte (Zsigmond utca), mígnem 1947-ben, a szociáldemokratákkal egyesülni készülő kommunisták – kedveskedésként – a szociáldemokrata Kunfi Zsigmondról nevezték el, majd 1953-ban – a szociáldemokraták „lenyelése” után – az utca Frankel Leó nevét kapta. A tíz éve elkezdődött rendszerváltozás egyik szégyene, hogy ez a szép utca nem egykori jeles királyunk, hanem a kommunista funkcionárius, a párizsi kommün népbiztosa nevét viseli.
*
MOLNÁR JÚLIA (Budapest): A Pest-Buda melléklet 2002. május 27-i számában megjelent, Vasvári Zs. László olvasói levelére szeretnék reagálni, a hamis márkajelzésű ruhákkal kapcsolatban.
A Szociális és Családügyi Minisztérium 2000 őszén a Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari Karán (régebbi neve: Könnyűipari Műszaki Főiskola) pályázatot írt ki a határon elkobzott, hamis márkajelzésű ruhák átalakítására. Tette mindezt két-három márkajel-tulajdonos ruhagyártó cég egyetértésével és támogatásával.
Néhány jellemző ruhadarabot (farmernadrágot, pulóvert, pólót, zoknit) ki is állítottak a főiskolán. A pályázatot – akkor még másodéves textilszakos hallgatóként – megnyertem. Sokféle megoldást ajánlottam a márkajelzések eltüntetésére, a Vasvári úr által javasolt átfestés egyes esetekben működik, de ma már a divatos pólók, pulóverek díszítésére használt műanyag matricák ellen sajnos ez az eljárás nem használható.
Mindenesetre örömmel láttam hetekkel ezelőtt a tv-ben, hogy Harrach Péter – akkor még hivatalban lévő miniszter – egy üzemet adott át (talán szociális foglalkoztatót), ahol pontosan ezt a problémát orvosolják. Nem tudom, hogy a pályamunkám felhasználásával folyik-e munka, nem is ez az érdekes. Az a lényeg (és ebben Vasvári Zs. László úrral mindenképpen egyetértek), hogy ezt a rengeteg használható ruhadarabot végre nem kell megsemmisíteni, hanem el lehet juttatni a rászorulóknak.
***
KEDVES OLVASÓK!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.
e-mail: [email protected].