MI A MAGYAR?

Amikor az udvarról kiviszik a koporsót, a mosószéket, amelyen a koporsó állott, felfordítják. Úgy marad mindaddig, amíg a temetőből vissza nem térnek. Tunyogon, Matolcson, amíg a halottat a temetőbe viszik, azalatt kell a házat tisztába tenni, kiszellőztetni, kitakarítani, bútort lemosni. Meggyesen nemcsak a hozzátartozók, hanem az ezekhez betért sírhányók is kezet mosnak a halottas háznál.
Boszorkányos háznál nemcsak a mosószéket (amin a koporsó állt), hanem széket, asztalt is felborogatnak, s így marad minden, míg a temetőből haza nem jönnek. Akkor is – a hetei Fecskéné szerint – előbb kezet kell mosni, és csak azután szabad széket, asztalt felállongatni.
Aki fél, hogy halottja visszajár, az fogja meg a halott lábujját, és elmúlik a félelme. De ennél is biztosabb, mondja a hetei Fecskéné, ha a halott állkendőjét elégeti, porát átallépi. Attól elmúlik a félelme is, s a halott nem fog visszatérni. Legnehezebb annak visszajáró lelkétől megszabadulni, aki boszorkány, rontó vagy lidérces volt. Aki a halottját nem tudja elfelejteni, hozzon a sírhantjából földet, azt tegye a feje alá és elfelejti. Ha méhészember hal meg, temetése napján minden méhkasát kilencszer fel kell kissé emelni és megmozgatni. Különben vagy utánahalnak a méhek gazdájuknak, vagy nem szaporít az anya.
Tunyogon is, Csekében is tudják az asszonyok, hogy aki abból a lécből, amellyel az asztalos a halottnak koporsóra mértéket vett, egy szilánkot lehasít, s azt gyűrűje alatt hordja, azzal húzni vagy taszítani képes, aszerint, amint maga felé húzza, vagy magától elfele hárítja a szikáncsot.
Akit meg akarnak rontani, annak a keresztnevét viselő kilenc fejfáról, éjtszakának idején kilenc kis szikáncsot kell hozni, az illetőnek kilenc szál hajával együtt elégetni, s ebből a hamuból az ételébe keverni. (…)
Részegség ellen javallották Csekében: halotti verítéket megszedni s azt pálinkában megitatni a részegessel. Úgy megutálja a szeszt, hogy nem kíván többet inni. Hát, ezt az egyet el lehet nekik hinni. Példát is mondanak rá. Nagy Lajos Csekében két évig nem ivott pálinkát, mert hótt ember habját itatták meg vele. Részegség ellen Csekében közismert babona: éjfélbe ugyanolyan keresztnevű ember fejfája alá be kell ásni üvegben egy deci pálinkát. Kilenc nap múlva érte menni, ugyancsak éjféltájt. Abból kell megitatni a részegest. Visszanézni nem szabad.
A látó látja a halottat. Vadász Istvánné meséli: mikor Filep Lajos megfagyott, a szalacsi látóasszony megmondta, hogy hiba volt eltemetni, mert a meleg szobában magához tért volna, így a föld melege térítette magához, s meg is fordult kínjában a sírban. Mikor legközelebb temetés volt, kiásták, és csakugyan tény való volt, amit mondott.
Egyszerű virág, örökzöld nyílik néhol gondozott sírokon. De ebből hazavinni nem szabad, mert a halott éjjel érte megy.
Befejezésül megemlítem, hogy Matolcson minden sátoros ünnep előtt ki-ki megtakarítja hozzátartozóinak sírját, koszorút vesz, azzal feldíszíti a fejfát. A kegyeletes érzésnek ilyen megnyilatkozását a többi faluban nem találtam, de az természetes, hogy aki kikísér egy halottat a temetőbe, az a hant dobása után meglátogatja szeretteinek sírját.
Luby Margit: A parasztélet rendje (1935). A mű reprintje megjelent a Nap Kiadó gondozásában (2002).