Napi sajtószemle

New Satesman
Miközben Európában a választók visszaszorítják a baloldalt, addig az teret nyer a szegény Latin-Amerikában, írja a baloldali brit lap, amely felteszi a kérdést: amennyiben hatalomra jut, mit örököl? A Dél-Amerikai országokban egymás után hullik a baloldal ölébe a hatalom, ahogyan a nyolcvanas és kilencvenes években átvett neoliberális gazdasági programok sorra csődöt mondanak. Az inga balra mozgása azonban nem is annyira gazdasági, mint inkább politikai indítékú és félő, hogy a politikai rossz közérzet a balra tolódástól még rosszabbá válik. A baloldal legnagyobb szabású győzelme Latin-Amerika legnagyobb országában, Brazíliában várható, ahol a jelölt Luiz Inacio da Silva, a baloldali Munkáspárt (Partido dos Trabalhadores – PT) feje, akit támogatói istenítenek. „Lula”, az egykori vasmunkás három évtizeddel ezelőtt hozta létre pártját, és Porto Alegrében, születése helyén, valamint a területi választásokon győzelemre vezette. Azóta hatékonyan és becsületesen kormányoz egy olyan országban, ahol az ilyen erények ritkák. A jelenlegi elnök, Fernando Henrique Cardoso, korábbi marxista szociológus, áttért a kapitalizmusra, de a gazdaság 1999-ben befuccsolt. Lula egyfajta forradalmat szeretne. Luláék nem is olyan régén még hangosan utálták a globalizmust. A párt tartományi kormányzója ki is jelentette: „A neoliberálisok dzsungelt teremtettek, ahol csak az erős vadállatok a túlélők. Az emberek ellen elkövetett erőszakot pedig törvényi szintre emelték”. Mostanra azonban mérsékeltebbé váltak. Lula kijelentette: a szabad versenyt elfogadja, ha a brazil áruk is részt vehetnek a versenyben, egyenlő alapon. A PT egyre inkább hasonlít Tony Blair pártjára; csökkenteni akarja az adókat és emelni a társadalom legszegényebbjeinek életszínvonalát. Ellentétben a brit Munkáspárttal, a PT ismét államosítani akarja a Cardoso által eladott állami óriáscégeket és energiaszolgáltatókat. Lula egyik veszélyes ellenfele Anthony Garotinho jobboldali populista jelölt, aki azt ígérte, kétszeresére emeli a minimálbért és „Róbert bácsi konyháit” nyit a szegényeknek – vagyis Lula ígéreteire rátett egy baloldali lapáttal. Félő azonban, ha Lula nyer, Brazília gazdasága akkorát bukik, amekkorát Cardoso alatt sem. Argentínában Elisa Carrio asszony, a balos Egyenlők Köztársasága mozgalom vezetője a nagy esélyes a választásokon. Uruguayban a Szocialista Haladó Népfrontnak áll a zászló – csak nem a gazdasági siker. Az Andokban a szabad piac által tönkretett köztársaságokban a helyzet, ha lehet, még rosszabb. A baloldal a hatalomért ott is mindent ígér, majd sivatagot hagyva maga mögött távozik néhány év múltán. A fenti cikket megjelentő hetilapnak a brit királyság intézményéről sem igazán hízelgő a véleménye és ez két cikkének címében is kifejezésre jut: „Isten ne óvd a királynőt – a saját érdekében” és „A monarchiának semmilyen szerepe sincs”.