Panics visszatérne

Ha úgy érzi, hogy szükség van rá, Milan Panics visszatér a szerb politikai színtérre. A szerb származású kaliforniai üzletember, aki 1992-ben kilenc hónapon át volt a szövetségi ország miniszterelnöke, majd a meghamisított szerbiai elnökválasztásokon minimális vereséget szenvedett Milosevicstől – egyáltalán nem zárja ki újbóli politikai szerepvállalásának lehetőségét. Elképzelhető, hogy az annak idején igen népszerű politikus részt vesz a decemberi szerbiai elnökválasztásokon. (A hágai Nemzetközi Törvényszék által körözött Milan Milutinovicsnak – aki államfői feladatainak csak formálisan tesz eleget – akkor telik le a mandátuma.)
A legfontosabb számomra Jugoszlávia csatlakozása az EU-hoz, még szerződésem is van Kostunica elnökkel, hogy e folyamat meggyorsításán tevékenykedjem, jelentette ki Panics a SENSE hírügynökségnek. Ha az integráció feltételeinek az ország nem tud eleget tenni a jelenlegi belgrádi vezetőkkel, akkor szükségessé válik visszatérésem a politikába, fogalmazott a közvetlenségéről hí-res politikus, aki a lehető legnagyobb hozzájárulását ígérte a reformokhoz.
Tisztában vagyok azzal: Jugoszlávia nincs olyan közel az EU-hoz, mint Szlovénia, de ha sikerülne a jelenlegi vezetőkben tudatosítani, hogy mit kell tüstént végrehajtani a rendszer megváltoztatása, a privatizáció, az emberi jogok terén, felgyorsulhatna a közeledés – részletezte. Ellenkező esetben súlyos problémákkal – szociális feszültségekkel – találja magát szembe az ország. A termelés viszszaesett, a korrupció elleni harc továbbra is eredménytelen, a jogrendszer nem épült fel (a törvények jó része még a Milosevics-korszakból való), egyszóval Szerbia minden nap távolabbra és távolabbra kerül Európától, figyelmeztet Panics.
Szavaiból kiderült, hogy újabban több ideje jut a politikára, s ezért helyezhette kilátásba segítségét. Az ICN multinacionális társasággal ugyanis kevesebb gond van: a cég tavaly milliárdos forgalmat bonyolított le háromszázmilliós profittal.
***
A tanú meggondolta magát. A K12 jelzésű titkos tanú váratlanul meggondolta magát, s nem volt hajlandó vallani Milosevics ellen a hágai törvényszék előtt. Az esküt még letette – mégpedig szerb nyelven –, majd feltehetőleg attól való félelmében, hogy a keresztkérdésekre adott válaszaiból következtetni lehet kilétére, megtagadta a tanúskodást. Az újságírók nem hallhatták, mi történik a tárgyalóteremben, de azt látták, hogy a tanú igen zaklatott. Amikor már érthető volt a párbeszéd, Nice bíró kérdését jegyezhették fel: „1999-ben bizonyos személyek jöttek a tanú házába, s kérték tőle, tegyen meg valamit.” K12 már idegesen hárította el a kérdést, arra utalva, hogy mást is veszélybe sodornak. (S. I.)