Papírforma

Úgy látszik, az MSZP is megelégelte Demszky Gábor főpolgármester melldöngető tehetetlenségét, tizenkét esztendei reménytelen küzdelmét a kutyapiszok ellen, mert a szocialisták is állítanak önálló főpolgármester-jelöltet az őszi önkormányzati választásokon. Ahogy néhány hete a parlamenti választásokon a szocik letarolták a fővárost, nehéz elképzelni, hogy Gy. Németh Erzsébetnek komoly ellenfele lehetne bárki is. Ám ne feledjük el, az eddigi tapasztalatok is ezt mutatják, a kétféle voksolás közötti fél esztendőben nagyot fordulhat a világ kereke, s a tavaszi eredmények még csak eligazítást sem nagyon adnak az őszi esélylatolgatáshoz. 1990-ben az MDF megnyerte az országgyűlési választásokat, ősszel, itt Budapesten már semmi sansza nem volt. Nemcsak azért, mert a magyar választók még bizalmatlanul voszonyultak a női politikusokhoz, egyszerűen a fővárosban az Antall-kormány elveszítette kezdeti népszerűségét. Ennek számos oka van, s nem feltétlenül az MDF hibája, de tény, amit az októberi taxis puccskísérlet „népi” fogadtatása is alátámaszt. Mindenesetre 1990-ben a „Tettek emberének” szinte ölébe hullott a főpolgármesteri szék, s nemcsak párttársai, de a jobboldaliak is bíztak benne. Kár volt. Demszky nem nagyon szolgálta meg a bizalmat, s egy-két év múltán sokakban az a képzet alakult ki, hogy a rossz helyen parkoló autók elszállításában merül ki minden főpolgármesteri tevékenysége. 1994 tavaszán a szocialisták elsöprő győzelmet arattak, s bár koalícióra léptek az SZDSZ-szel, ősszel mégis önálló polgármesterjelöltet állítottak. Azt csak a Jó Isten tudja, hogy Demszky miként kapott jó tíz százalékkal több szavazatot, mint a rendkívül megnyerő, korrekt ember benyomását keltő Baráth Etele. Rezgett a léc, hiszen, ha a jobboldal összefog, talán nyerhetett volna, így viszont szétforgácsolódtak a szavazatok, s Demszkynek a 36 százalék is elegendő volt a győzelemhez. 1998-ban a polgári koalíció parlamenti győzelme után a balliberális erőknek volt annyi eszük, hogy összefogjanak legalább a főpolgármester-választás szintjén. Az MSZP-s Katona Béla visszalépése után Demszky favorit lett, de újabb nyeréséhez az is kellett, hogy a polgári oldal (akkor is) rosszul taktikázott. Pszichológiailag rossz húzás volt Latorcai Jánost újra indítani, mert aki már egyszer veszített, azt a választók hajlamosak vesztő típusként elkönyvelni. Demszky maradt a helyén, s folyamatos, a jelek szerint sikeres gerillaháborút vívhatott a kormány ellen, s nem kevés része volt a polgári koalíció választási vereségében. Ám főpolgármesteri alkalmasságának ennek ellenére sem adta túl sok bizonyságát. Igaz, az önkormányzati választásokig még van néhány hónap, s nem tudhatjuk, miféle alkuk és megegyezések születnek a háttérben, de minden arra utal, az MSZP is leváltaná Demszky Gábort. Ám pont azért, mert kiszámíthatatlan, hogy mi történik még a közeli jövőben, a szocialisták sem mehetnek biztosra. S ne feledjük, Schmitt Pál sem esélytelen. Én rá fogadnék.