Pesti léghajók a XVIII. századtól napjainkig

Az első pesti léghajó megihlette a kortárs poétákat. 1784-ben több vers köszönti a Váci kapu előtt felállított Montgolfiere-t. Nem valószínű, hogy a napokban a WestEnd City Center mesterséges tetőkertjében elhelyezett légballon bárkit is dalra fakasztana, habár kivételes panoráma nyílik azok elé, akik harmincad magukkal negyedórára a magasba emelkednek.

Különleges látványosságot helyeztek el a napokban a Nyugati téri WestEnd City Center tetején, helyesebben annak kertjében. A plaza modern tetőparkja mostantól egy 22 m átmérőjű, 36 m magas légballonnak ad otthont. Az úgynevezett WestEnd Kilátó Ballon az időjárástól függetlenül egész évben „díszíti” majd a plaza tetejét. Az összkép ideig-óráig talán még érdekes is lehet, az épület látványán mindenesetre nem ront.
Az, aki megfizeti, fővárosunk teljes látképét kapja tizenöt percre, harmincad magával. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd így tekintünk át Budára és gyönyörködünk a Citadellában, a Várban, vagy a Halászbástyában. De a százötven méternyi magasságból látható a Hősök tere, valamint a Városliget is. A főváros a légballon elsődleges érdemének azt tartja, hogy végre Pestről is belátható a teljes budai panoráma.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a ballon egész évben hány napot repülhet, hiszen az időjárás és a szélviszonyok a nyitva tartást meghatározzák. A ballon a mai időjárás-előrejelzések szerint évente 250 napot tölthet a levegőben. A főszezonban – május 1. és szeptember 30. között – egészen éjfélig repülhetnek a légballonturisták, a főszezon után – október 1. és április 30. között – azonban csak este hat óráig. Óránként négyszer emelkedik magasba szakképzett ballonpilóták segítségével.
Az első pesti léghajó jóval kisebb volt a XXI. századi WestEnd-ballonnál. 1784. augusztus 5-én mutatták be Pesten. A korszakban híres Montgolfier-léghajó magyar mását a földről indították: Szablik István és tudós társainak munkáját a Váci kapu előtt, a Szabó-kápolna melletti tágas kertben avatták fel. A léghajó gömbjének átmérője mindössze 26 hüvelyk volt. Szablikék a hatás kedvéért kidíszítették a vásznat: a gömböt kárminvörösre festették, a közepén pedig egy aranyszínű sáv futott végig. Magasba emelkedéséhez, illetve a „gyúlékony levegő” előállításához gálicolajat, vasreszeléket és vizet használtak.
Az attrakció jóval több volt holmi látványosságnál, és a sajtó is társadalmi eseményként kezelte. A léggömböt este fél hétkor eresztették a magasba, a zsinórját „Gyulai grófné kegyeskedett elmetszeni”. (Ma Demszky Gábor főpolgármester vette át a léghajót.)

Az akkori léghajó megihlette a pesti költőket is. I. N. G. aláírással a következő költemény született. „Nézd, mi büszkén száll a magasba a Montgolfiere, / Igaz művészet, dicséretes buzgóság a lelke. / Merészen suhogtatja szárnyait /Fel az ámuló fellegekig! / Mint egykor Daedalus tört ki Kréta börtönéből / – Emberi merészségnél ez jóval több – /Hogy művi szárnyakon / Hasítsa által az étert.”
Szablik összesen háromszor eresztette fel a léggömböt egy hónapon belül. A kísérletekről a sajtó is nagyon elismerően írt. A pozsonyi Magyar Hírmondó szerint „A léggömb napkelet felé emelkedvén, sok nézők nagy tapsolási közt mindeneknek szemek elől láthatatlon magasságba elméne”. A Pressburger Zeitung egy klasszicizáló elbeszélést is közölt. A léggömb utasokat nem szállított. A Váci kapu előtt gyülekező tömeg a még ismeretlen látványosság kedvéért gyűlt össze.
A mutatványosok is megpróbálkoztak léghajó-eregetéssel, igaz, sikertelenül. A vérmezői kísérletől gúnyosan írtak a kortárs írók és egyszerű vendégcsalogatásnak értékelték az eseményt. A pest-budai lakosság körében valóságos léghajóláz tört ki: a ballon szimbólummá vált, az emberek a levegő birtokbavételét, a technika és haladás megfékezhetetlenségét látták benne.