Amióta a csillagászati feljegyzések léteznek, még csak egyszer került közelebb a Földhöz kisbolygó, mint az, amelyik június 14-én haladt el a Föld és a Hold között. A távolság mindössze 120 ezer kilométer volt. Ezt megelőzően 1994 decemberében 105 ezer kilométernyi távolságban haladt el kisbolygó a Föld mellett. A csillagászok ismeretei szerint a Hold pályáját valaha keresztező kisbolygók száma a legújabb vendéggel együtt is mindöszsze hat. Ám közülük is a legutolsó a legnagyobb.
Bár a Földhöz veszélyes közelségbe kerülő aszteroidák megsemmisítésére még nincs kipróbált módszer, sőt az esetleges becsapódás pontos helyét is bajos megjósolni, a BBC szerint aggasztó, hogy a kisbolygót csak a veszély elmúltát követő három nappal, június 17-én fedezték fel az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA földközelbe kerülő aszteroidák megfigyelésével foglalkozó, Új-Mexikóban tevékenykedő csillagászai.
A 2002 MN névre keresztelt aszteroida óránként körülbelül 35 ezer kilométeres sebességgel haladt Föld közeli pályáján. Nagysága legfeljebb 120 méteresre tehető, de – ha viszonylag kicsi is – az esetleges becsapódás helyén nagy bajt okozhatott volna. Becslések szerint legalább akkora pusztítást vitt volna véghez, mint az 1908-ban Szibériára zuhant Tunguz meteor, amelyik 2000 négyzetkilométernyi területen teljesen letarolta az erdőt.
Benny Peiser, a liverpooli John Moores egyetem kutatója a BBC-nek kifejtette: a csillagászat gyorsan fejlődő eszközei már észlelik az ilyen kisméretű aszteroidákat is, és annak a valószínűsége, hogy a következő néhány évtizedben becsapódik a Földre egy, a Tunguz meteorhoz hasonló méretű égi objektum, meglehetősen nagy.
John Davies, az edinburghi obszervatórium csillagásza elmondta: a 2002 MN Naphoz viszonyított helyzete miatt törvényszerű volt, hogy csak akkor fedezték fel, amikor már távolodott. A hasonló pályán futó kisbolygókat sohasem lehet meglátni az éjszakai égen, és a teleszkópokkal sem felfedezhetők.
Százak térhettek haza: így zajlottak az orosz–ukrán háború fogolycseréi + videó
