Viharos váltás a külügyben

Nagy kár, hogy ismét politikai szimpátiák alapján osztályozzák a Külügyminisztérium állományát; pártkatonának bélyegezve mindenkit, aki nem a baloldalról jött. Ezzel a gondolkodással azonban besorolják a minisztérium új vezetését is, hiszen mindebből logikusan következik, hogy ők is politikai kinevezettek. Az ilyen megbélyegzés tehát téves út – véli Bába Iván, a minisztérium minap leváltott közigazgatási államtitkára.

A tárca hét vezető tisztségviselőjétől vált meg első intézkedéseként a Külügyminisztérium új vezetése. Közülük azonban egyelőre csak ön hagyta ott a „házat”, a többség a hírek szerint – az elmúlt évtizedben bevett szokásoknak megfelelően – nagyköveti állást kap. Ön miért döntött inkább az egyébként több mint tízmillió forintos végkielégítéssel járó kilépés mellett?
– A dolgok érthetősége miatt haladjunk időrendben. Amikor az új miniszter és politikai államtitkár megérkezett, rögtön közölték a leváltandók névsorát, és elmondták, hogy méltányosan bánnak majd a felmentettekkel. Mindez ilyen esetben általában misszióvezetői posztot jelent. Ennek ellenére megkaptam az értesítést, hogy mint közigazgatási államtitkár két lehetőség közül választhatok: kérem a rendelkezési állományba helyezésemet, vagy a vonatkozó törvény szerint a végkielégítésemet és elbocsátásomat a közszolgálatból. Nagyköveti posztról ekkor nem esett szó. Miután ezt felvetettem, Kovács László erre ígéretet tett, így bejelentettem, hogy kész vagyok a semleges svájci misszióvezetői posztot elfoglalni. Ezzel szemben a miniszter Chisinaut és Iszlámábádot ajánlotta fel. Moldova és Pakisztán azonban a szakterületemen kívül esik, az általam beszélt hat nyelv szempontjából sem megfelelő, és azon mintegy húsz hely között sem szerepel, ahol a közeljövőben beütemezett váltás várható. Úgy éreztem tehát, hogy nem valódi ajánlatról van szó.
– Ön a szokásjogra hivatkozott. Milyen példákkal tudná ezt alátámasztani, és milyennek tartja ezzel szemben a mostani váltást?
– Először is szokatlanul gyorsnak, viharosnak. Négy évvel ezelőtt az átadás-átvétel például sokkal átgondoltabb volt, a folyamatosság és a szakszerűség biztosítása érdekében hónapokig tartott. Az akkori személyügyi főosztályvezető például szeptemberben adta át hivatalát, és azóta a mai napig nagykövet Dublinban. Ugyanígy máig ottawai misszióvezető az a Papp Sándor, aki 1998-ig a közigazgatási államtitkár posztját töltötte be. Az előző ciklusban a minisztérium főbb vezetői közül legalább négyen maradtak még úgy egy évig a helyükön, de Bagi Gábor helyettes államtitkár például 2000-ben foglalta el ljubljanai állomáshelyét.
– Egyik nyilatkozatában Kovács László az ön szakértelmét nem kétségbe vonva inkább politikusnak, mint diplomatának, a mostanság divatos szóhasználattal pártkatonának tartotta. Mi a véleménye az efféle osztályozásról?
– Négy éve a vezetés nem ismerte a politikai kinevezett fogalmát, amelyet az új miniszter és államtitkára lépten-nyomon hangoztat. Ilyenből klasszikusan kettő van a minisztériumban: a miniszter és a politikai államtitkár. Ezt a kategóriát most hozta vissza Kovács László, aki számára politikai kinevezett az, aki a Fidesz, az MDF, a kereszténydemokraták vagy mondjuk a kisgazdák felől érkezik. Aki pedig a másik oldalról jön, az ugyebár szakember. A mi politikai gondolkodásunkban a most alkalmazott módszer nincs benne. Mi nem pártkatonákban, hanem szakmailag felkészült diplomatákban gondolkodunk.
– A miniszter bemutatkozásán is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ő már 1990 előtt is a külügyminisztériumban dolgozott, csapatát is ebből a generációból verbuválta. Érezhető-e egyfajta megosztottság a régiek és az újak között?
– Szakmailag ma már nem kellene semmilyen különbségnek lenni aközött, aki húsz vagy aki mondjuk kilenc-tíz éve kötődik a minisztériumhoz. A régiek közül is nagyon sokan megtanulták a rendszerváltással járó feladatokat, de akad köztük olyan is, aki máig nem volt erre képes. Önmagában tehát az, hogy valaki régóta a minisztérium dolgozója, nem érdem, s nem is hátrány. Választóvonalak vannak bőven a házon belül, de nem az 1990-es dátum mentén.
– Mi motiválhatja akkor mégis a szocialisták kíméletlen belépőjét?
– Azt hiszem, hogy Kovács Lászlóék tévképzet áldozatai, és ez alapján határozták meg taktikájukat és stratégiájukat még a kormányra lépés előtt. Véleményük szerint az előző kormány jogtalan lépések sorát tette meg a választások előtt, alatt és után, kiürítette a kasszát, így azonnal át kell venni mindent, nehogy ez a folyamat folytatódjék. Megnyugtathatok mindenkit: a Külügyminisztériumban semmilyen borzalmas dolog nem történt, a kassza nem üres, sőt a költségvetés állapota jobb, mint amilyennek időarányosan lennie kéne, s különösebb személyi mozgás, feltöltés, ejtőernyőzés sem volt.
– Az új vezetés ezzel szemben azt állítja, hogy a legutolsó hetekben látványosan felduzzasztották a létszámot…
– A felvételi vizsgán megfelelteket, így a jelentkezők mintegy tíz százalékát most is felvettük, áprilisban, májusban zárulnak a pályázatok külszolgálati posztokra, s ez esetben néha más tárcáktól kerülnek át hozzánk emberek. Ha alaposabban megnézzük, hogy miként áll a tárca státusainak feltöltöttsége, akkor abban semmi különös nem tapasztalható. Mesterségesen elővett érvekről van szó, hiszen idén sem történt más, mint minden évben. Ilyenkor a létszám kicsit feltöltődik, majd amikor hazajönnek a régiek, s elhelyezkednek, akkor visszaáll a normális állapot.
– Mindezek fényében hogyan értékeli a polgári kormányok tevékenységét a minisztériumban? Mindent megtettek az állomány folyamatos korszerűsítése érdekében?
– A külügyi munka hosszabb felkészülési időt igényel. Akkor válik valaki igazán diplomatává, ha néhány évet dolgozott a minisztériumban, és legalább egy külszolgálaton túl van. Ez, akárhogy is vesszük, minimum hat-nyolc év. Az első négy évben sokkal többet nem tehettünk volna, hiszen biztosítani kellett a külpolitika folytonosságát, a diplomáciai jelenlétet, ugyanakkor el kellett kezdeni a személyi állomány felfrissítését, fiatalok beépítését. Ez 1998-ban is folytatódott, de ezt a folyamatot a dolog természete miatt túlságosan felgyorsítani nem lehet. Ezenkívül a váltások minden esetben úgy zajlottak le, ahogy az adott kormány természetéből következett. A mi politikai gondolkodásunkban a most alkalmazott módszer nincs benne.
– Azt az Európai Bizottság sem nagyon támogatja, így a baloldali lengyel kormányt épp a minap figyelmeztette a nem szakmai alapú kinevezések túlságosan is nagy száma miatt. Ha így megy tovább, mi is számíthatunk ilyen intésre?
– Remélem, hogy Magyarország nem fog ilyen figyelmeztetést kapni, hiszen az senkinek sem lenne jó.