Zűrös légügyek

Megbénította Európa felett a légi forgalmat tizenkét ország légiirányítóinak sztrájkja. Ezzel egy időben három uniós tagállamban, Olaszországban és Görögörszágban, illetve a sevillai európai uniós csúcstalálkozónak otthont adó Spanyolországban a közlekedési ágazatok dolgozói is úgy döntöttek, hogy időlegesen beszüntetik a munkát. Első ízben adták ilyen széles körben az Európai Unió döntéshozói tudtára, hogy adminisztratív lépéseikkel visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, és még inkább válságba sodorják a közlekedési szektort. A sztrájkkal üzentek: a gazdasági szempontoknak nem lehet végletesen alárendelni a nemzeti érdekeket a stratégiai ágazatokban, így a légiirányításban a kiszámítható és biztonságos működést. Az alkalmazottak a szakszervezetek felhívására azért szüntették be a munkát, mert az unió előtt lévő javaslat szerint üzleti alapon szerveznék meg a kontinens feletti légiirányítást, azaz a nonprofit jelleggel működő nemzeti szervezeteket nyereségorientált, kizárólag piaci alapokon működő szolgáltatók váltanák fel. Az Európai Unió versenyhelyzetet kíván teremteni, azaz célja, hogy a piacon kizárólag olyan szolgáltató maradjon fenn, amely enyhíteni tudja a légtér zsúfoltságát, költséghatékonyan működik, egyben kedvező árakat kínál a légitársaságoknak. A hivatalos indoklás szerint Európa légtere megtelt – ez egyelőre csak a nyugat-európai légtérre jellemző –, az irányítás nehézkes, túl sok a késés és magasak az átrepülési díjak. A háttérben a légitársaságok és az irányítók közötti érdekellentétek állnak, úgy tűnik, az EU az amúgy is válságban levő légicégeket kívánja segíteni. A társaságok a mind kegyetlenebb piaci verseny miatt tovább szeretnének csökkenteni költségeiket, az átrepülési díjakat túl magasnak találják, a versenyhelyzetbe kényszerített légiirányítás pedig megfelelne ezeknek az elvárásoknak. Mindenképpen enyhíteni szeretnék a késések mértékét, a légiirányítók viszont azt az álláspontot képviselik, hogy a legtöbb késés a légitársaságok menetrend-politikájából adódik. A társaságok ugyanis a jól fizető üzleti ügyfelekre alapoznak, az utazási szokásoknak megfelelően valamennyi cég egy időben indítja járatát, így rendkívül zsúfolttá válik a légtér.
A többségében nemzeti, azaz állami tulajdonban levő légiirányító szolgálatok nonprofit jelleggel működnek, az átrepülési díjakból fedezik a költségeket, bővítik az infrastruktúrát és ebből a forrásból valósítják meg a képzést. Teljes mértékben elvetik, hogy a jövőben piaci alapon szervezzék meg a légiirányítást, elfogadhatatlannak tartják a pénzügyi ösztönzést. A verseny ugyanis rivalizálásra készteti majd a légiirányítást, a nyomott árak miatt viszont fennáll annak a veszélye, hogy a legszükségesebb fejlesztéseket kellő időben nem végzik el, ez pedig a biztonságos működést kérdőjelezi meg.
A sztrájkolók elsősorban az EU illetékes hivatalnokait kívánják jobb belátásra bírni – ezért is időzítettek a sevillai csúcstalálkozóra –, hogy adminisztratív döntésekkel ne nehezítsék az európai közlekedés helyzetét. A közelmúltban az unió több területen kísérletet tett a piacosításra a stratégiai közlekedési ágazatoknál: ott, ahol a biztonság az elsődleges szempont, ez a politika csődöt mondott. Angliában például privatizálták a vasúthálózatot, aminek az lett az eredménye, hogy a befektetők természetesen a profitot tartották szem előtt, a pályák karbantartására nem jutott elég pénz. Angliában azóta sok, súlyos vasúti baleset történt, lényegesen több, mint bármely más európai országban.