A Budai Helyőrségi Kórház

A városegyesítéssel egy időben, csaknem százharminc éve épült meg az egykori Budai Helyőrségi Kórház, amelynek nagy része a második világháború alatti bombázásoknak esett áldozatul. A régi kórház helyén honvédségi lakótelepet emeltek, míg a harmincas években épült – viszonylag épen maradt – új szárnyat rekonstruálva ma is használják.
A katonai kincstár 1870-ben határozott a XVII. számú helyőrségi kórház létesítéséről, amelyet az akkori budai Teremtés, a mai Alkotás utcában, a Budaörs felé vezető országút mentén szándékoztak létrehozni. A nagyrészt beépítetlen területen ekkoriban mindössze néhány földszintes, falusias lakóház sorakozott, a majdani kórházzal szemközti oldalon, a Nagyenyed utca irányában, a mai Alkotás utca pedig egy viszonylag széles, tört vonalvezetésű, burkolatlan út volt. Dodier bécsi műegyetemi tanár tervei alapján az intézet 1870–72 között épült, az ekkor jellemző pavilonos, szétszórt rendszerű kórházépületektől merőben különböző, úgynevezett tömbösített, vagyis folyosókkal összekötött zárt formában. A harmincezer négyzetméteren fekvő, hat egymás mellé épített egységből álló intézet eredetileg csaknem hétszáz beteg befogadására készült, személyzete pedig kezdetben a XVII. császári és királyi egészségügyi csapatból került ki. Az Alkotás utca felől egy kisebb, timpanonos főkapuval díszített kétemeletes főépület volt a kórházegyüttes központja, amely mögött három egyforma épülettömeg és két, keresztalapú, háromemletes nagy tömb, a betegszobákat rejtő tömb egészített ki. Utóbbiak felett, a belső sarkuknál emelt négy nagy, kupolával fedett torony tette még jellegzetesebbé a tekintélyes intézettömb látványát. A helyőrségi kórházhoz tartozó kápolna az egyetlen épületrész, amely átvészelte az elmúlt százharminc évet, és külseje szinte eredeti állapotában ma is látható. A kápolnát a Budahegyvidéki evangélikus gyülekezet újíttatta fel és használta az államosításig, amikor eredeti funkcióját megszüntetve egészségügyi célokra hasznosították.

A honvédelmi tárca a harmincas években szerezte meg az intézettel szomszédos, Királyhágó utcáig tartó telket, ahol 1939-re új kórházat emeltek. A funkcionalista, minden különösebb díszítést nélkülöző, hasáb formájú, teljes homlokzatával az utcai front felé néző épületet eredetileg kétszáz ágyasra tervezték.
A második világháború végi nyilas uralom idején a kórház személyzete számos jelentős személyiséget bújtatott, köztük Karinthy Frigyest, Latabár Kálmánt, Egri Istvánt és Básti Lajost. A kórház környéke a háború alatt komoly harcok színhelye volt. Az ekkori bombázások következtében semmisült meg például a szomszédos Déli pályaudvar udvari csarnoka, de ekkor dőlt romba az eredeti kórházépület, sőt az új szárny is jelentősen megsérült. Az új kórházat Szendrői József tervei alapján állították helyre, míg a rommá vált régi szárny maradványait elbontva helyén honvédségi lakótelepet emeltek. A fennmaradt kórházi szárnyat 1984-ben újították fel. Az időközben parkolókkal szinte teljesen körbetelepített intézmény egykor parkosított területe szinte teljesen eltűnt, ezáltal egyre kevésbé alkalmas eredeti funkciója szerint segíteni a betegek lábadozását.