Ballag a Katona

Bal-jobb-bal, egy-kettő-egy, széna-szalma… Ki ne emlékezne ezekre a gyakran viccesre fogott vezényszavakra azok közül, aki volt katona? Mint ahogy Szikora Róbert „bakahimnusza” is fülében cseng generációm nagy részének. Azoknak, akik a nyolcvanas évek második felében vonultak nap nap után az alakulótereken az őrtornyok felé, vagy málhazsákkal a hátukon a menetgyakorlatokon. A Ballag a katona kezdetű popnóta második sora így szól: „Még ő sem tudja, hova…”
Isten őrizzen, hogy valakinek a nevén gúnyolódjak, de ez jutott eszembe annak kapcsán, hogy Katona Tamás, egykori MDF-es államtitkár, később I. kerületi polgármester, „függetlenként az MDNP támogatásával” jelölteti magát ismét Budavár élére.
Áll Buda még, de meddig? – kérdezhetné a Várban és környékén lakó polgár, aki bizony igencsak meglepődött áprilisban, amikor Nagy Gábor Tamás fideszes képviselőjelölt (egyben a kerület polgármestere) épphogy megtartotta parlamenti mandátumát. De maradjunk a neveknél. Holló hollónak, Tamás Tamásnak? Ugye, milyen furcsa?
Április óta a polgári oldalon még egyértelműbbé vált a tétel, amely szerint ha egy jobboldali jelölt áll egy baloldalival szemben, akkor még a legnehezebbnek tartott körzetekben is győzhet a jobb. Ellenkező esetben az addig sasfészeknek tartott helyen már készülődhet is az ellenfél a következő négy év feladataira, s különösebben kampányolnia sem kell.
A polgári összefogás soha nem volt ilyen erős, mint most – mondhattuk néhány hónapja. Ám ha nem vigyázunk, nem is lesz többé – teszem hozzá. Kérdés, hogy az általam nagyra becsült történész, s a korábban megismert, tisztességben megőszült politikus Katona Tamás átgondolta-e mindezt.
Ha igen, akkor valójában két válasz lehetséges viselkedésére:
a) Sértett ember, aki így akar bosszút állni, hogy négy éve nem őt indította a jobboldal. Csakhogy ez hibádzik, hiszen éppen az Orbán-kormány alatt nevezték ki varsói nagykövetté, s az év végéig – a balliberális kormány jóvoltából – továbbra is betöltheti ezt a posztot.
b) A helyzet megegyezik az április előttivel, vagyis lényegében a nem létező Centrum Párt és a hozzá csapodó – még a Richter-skálán is kimutathatatlan – MDNP egy későbbi „fizetségért” cserében indul, hogy elszipkázzon annyi szavazatot a jobboldaltól, hogy győzhessen a bal. Ekkor „sincs rajta sapka”, ugyanis egy sokak által tisztelt, lobogó fehér hajú úriember ekkora erkölcstelenséget nem vállalhat, különösen, ha épp a polgárok mestere óhajt lenni.
Egyébként elképzelhető, hogy van harmadik válasz is, ámbár ez az én szellemi képességeimet már meghaladja. Az sem lehetetlen, hogy ezen soraimat olvasva az olvasó úgy ítéli meg, hogy számára lényegtelen ez az egész. Az októberi választáson pedig arra szavaz majd, aki meggyőzőbben adja el magát, mert nem szereti, ha hülyének nézik.
Ugyanakkor a polgári oldalnak – a mindent fehérre mosó vegyszer értékesítésén túl – vigyáznia kell az erkölcseire, mert anélkül csak talmi az egész.
Ezért kellene Katona Tamásnak válaszolnia: hova ballag, s mit tesz azért, hogy három hónap múlva ne kelljen egy „térképpel a zsebében és egy könnycseppel a szemében” a csatatér szélén kóvályognia, mert Buda elesett.