Meglepődött Medgyessy Péter miniszterelnök múltjáról a Magyar Nemzetben megjelent tényeken?
– Természetesen meglepődtem. Nem volt tudomásom róla, mint ahogy az SZDSZ vezetésének sem. Azokon az áttételes megfogalmazásokon, amelyeket a miniszterelnök úr korábban elmondott, senki nem gondolkodott el.
– Ön hogyan cselekedne most Medgyessy Péter helyében? Lemondana?
– Nem tudom magam a helyébe képzelni, nekem nagyon másképp indult a politikusi pályám. Azt viszont mindenképpen jónak tartom, hogy gyorsan eljutott a múltjáról szóló részletes beszámolóig. Ráadásul úgy tűnik, hogy ez a történet pozitívan zárul. Végre megtörténhet az, amit a Szabad Demokraták Szövetsége a rendszerváltozás óta kezdeményez. Az állam eddig jobban védte az ügynökök jogait, mint a célszemélyekét. Az áldozatoknak joguk van megtudni, hogy kik készítették róluk a jelentéseket, és erre most végre lehetőségük is lesz. Azok nevében, akik a titkosszolgálati tevékenység céltáblái voltak, már tizenkét éve törvényjavaslatot nyújtottunk be, hogy egyesítsék az iratokat, és tegyék kutathatóvá azokat. Ez nem valósult meg, mert 1990-ben az Antall-kormány a javaslatot nem tűzte a törvényhozás napirendjére. Csurka és Torgyán borítékja óta azt is tudjuk, miért. 1996-ban aztán született egy törvény az átvilágításról és a Történeti Hivatalról, de a III/III kivételével továbbra is a titkosszolgálatok kezében maradt a ’90 előtti iratanyag.
– Tehát azt szorgalmazza, hogy a III-as főcsoportfőnökség teljes anyagát hozzák nyilvánosságra?
– Igen, valamennyi iratot korlátozásmentesen.
– Támogatja a Fidesz javaslatát is, hogy ne vállalhasson közéleti szerepet, aki ezen a listán szerepel?
– Én ezt másodlagosnak tartom. Az a helyes, ha közzétesszük, és aztán eldönti a választó, hogy szavaz-e olyanra, aki ebben az ügyben érintett. Az MSZP 1994-ben Horn Gyulával kampányolt, aki nem titkolta, hogy a zöld ÁVO-nál dolgozott. Ezzel együtt az MSZP ötven százalék feletti eredményt ért el. Ez azt jelenti, hogy a választók egy jelentős csoportja nem talált kivetnivalót Horn Gyula múltjában. A nemzet akkor érett és akkor felnőtt, ha múltjával szembe tud nézni.
– Ezek ismeretében mi lenne a helyes: ha lemondana Medgyessy Péter vagy sem? Hiszen a közvélemény előtt – Horn Gyulával ellentétben – eltitkolta múltját.
– Főpolgármesterként nem feladatom, hogy ebben a kérdésben állást foglaljak. Az ország miniszterelnökét továbbra is Medgyessy Péternek hívják. Együtt akarok működni vele és kormányával a főváros érdekében.
– Miként vélekedik az SZDSZ-frakció hozzáállásáról, a megalkuvásról? A szabad demokraták országgyűlési képviselőcsoportja ugyanis először megvonta a bizalmat, majd másnap támogatásáról biztosította a miniszterelnököt.
– Ha valaki megalkuvó volt az ügynökkérdésben az utóbbi években, az nem az SZDSZ volt, hanem a Fidesz, az MDF és az MSZP. A miniszterelnök konkrét ügyében pedig nem akarok kívülről igazságot osztani és a vitába beleszólni. A koalíció a támogatásáról biztosította a miniszterelnököt, ezért a kormány tovább működik. Természetesnek tartom, hogy ezzel a kormánnyal fogok dolgozni, amíg hivatalban van. Nem tagadom meg korábbi véleményemet: az a gondolkodás, amit a miniszterelnök a gazdaságpolitikában, a társadalompolitikában képvisel, közel áll hozzám. Ez megkönnyíti, hogy a város ügyeiről korrekten és ugyanabban a megközelítésben tárgyaljunk.
– Térjünk az őszi önkormányzati választásokra. Továbbra is az a véleménye, hogy Schmitt Pál az ön igazi ellenfele, és Gy. Németh Erzsébet csak másodlagos?
– Természetesen igen. Úgy gondolom, hogy Schmitt Pál képes lehet a konzervatív jobboldali szavazótábor egyesítésére. Ez az előnye és egyben korlátja is. A korábbi jobboldali jelöltekhez hasonlóan – Latorczai Jánosra gondolok elsősorban – jó eredményt érhet el a választáson. Az előző kormány örökségét azonban nehéz lesz feledtetnie, hiszen Orbán Viktor politikája nem a városvezetést büntette, hanem a budapestieket. Attól kezdve, hogy Schmitt Pál elkötelezte magát, és rendszeresen megjelenik a Fidesz rendezvényein, már nem független aspiráns, hanem a Fidesz jelöltje. Ezt a budapestiek is tudják, és ez behatárolja a mozgásterét. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy oda kell figyelnem rá, és talán még tanulni is fogok tőle az augusztusban kezdődő választási kampányban.
– Nem tartja lehetségesnek, hogy az MSZP és az SZDSZ megosztottsága miatt nevető harmadikként befuthat Schmitt Pál?
– Erre nem sok esélyt látok. Azt viszont szeretném, ha Schmitt Pál – eddigi kihívóimmal ellentétben – a veresége után sem hagyná ott a pástot, és ellenzéki politikusként részt venne a közgyűlés munkájában. Szerintem sok mindenben együtt tudnánk működni.
– Abban is bízik, hogy Gy. Németh Erzsébet visszalép az ön javára?
– Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, akkor ezen nem nekem kell gondolkodnom. A budapestiek számára most az a kérdés, hogy Schmitt lesz-e a főpolgármester vagy Demszky. Gy. Németh Erzsébet legfeljebb megnehezítheti, hogy megnyerjem a versenyt. A liberális budapestiek mellett a szocialista szavazók kétharmada, a konzervatívoknak pedig a negyede engem támogat. Ők nem pártokban gondolkodnak, hanem az előző tizenkét évet értékelik. Ezért nem kényszerülök arra sem, hogy beszálljak a választási ígérgetési versenybe.
– Az MSZP azt hangsúlyozza, hogy tizenkét év alatt bele lehet fáradni a főpolgármesterségbe. Ön úgy gondolja, hogy tud még újat nyújtani Budapestnek?
– Nyolc éve dolgozom együtt az MSZP főpolgármester-jelöltjével. Nem tudom, hogy ő fáradtnak érzi-e magát, de én arra készülök, hogy most háromszoros erőbedobással kell dolgoznom. Négy évig a kormány miatt sok minden lassabban ment annál, mint amire ez a város képes. A következő ciklusban egyszerre kell bepótolni az elmaradást és hozzákezdeni az új feladatokhoz. Két évünk van arra, hogy Budapestet felkészítsük az európai uniós városok versenyére. Esélyünk van arra, hogy néhány éven belül egész Közép-Európa fővárosa legyünk, de ehhez intenzív városfejlesztésre van szükség. Úgyhogy olyan munkatársakra van szükségem, akik bírják a tempót.
– Ha az MSZP nem lépteti viszsza Gy. Németh Erzsébetet, akkor a következő ciklusban is fennmaradhat a fővárosi koalíció?
– Most nem az foglalkoztat elsősorban, hogy mi lesz a koalícióval. Hamarosan nyilvánosságra hozom a programomat, és ennek megvalósításához keresek partnereket. Egyébként akkor lennék a legboldogabb, ha szélesebb együttműködés jönne létre a városért. Néhány éve a legfontosabb városfejlesztési kérdésekben mindig együtt szavaztak a pártok a közgyűlésben. Aztán jött Orbán Viktor, és leállította azokat a beruházásokat, amiket a saját pártja előzőleg megszavazott. Ha a Fidesz marad ennél a megosztó politikánál, akkor persze nincs esély a szélesebb együttműködésre. Ezért is szeretném, ha a jobboldalon többségbe kerülnének azok a konzervatív politikusok, akik a város építésében érdekeltek. Optimista vagyok, szerintem a következő négy év nyugodt, építő korszak lesz.
– A koalíciós pártok között az első nagyobb vita a kábelügy volt, ennek már két éve. Azóta mintha állandósultak volna a viták az MSZP és az SZDSZ között.
– A kábelügyet szerencsésen lezártuk, úgy, hogy abból előnye származott a fővárosnak. A befolyt pénzből olyan informatikai fejlesztésbe kezdünk, amilyenre nem volt még példa Budapesten. Szerintem jobb a vitákat végigvinni, mint úgy tenni, mintha mindig mindenben egyetértenénk.
– Azt minek tudja be, hogy az MSZP és az SZDSZ a fővárosban éppen aznap veszett össze egy kis jelentőségű villamosvonal felújításán, amikor országosan éppen koalíciót kötött a két párt?
– A közelgő választási kampánynak. Ilyenkor mindig előkerülnek újabb és újabb ötletek, de pénz persze nem lesz több. Végül itt is sikerült kompromisszumot találnunk, és a villamosok árát is előteremtettük. Persze lesz még ilyen. Egy kihívónak mindig többet kell ígérnie, különben senki nem szavazna rá. Egyet megígérhetek: ha jó az ötlet, és van rá pénz, mindegy, ki javasolja, megvalósítjuk. Felesleges költekezéshez pedig ezután sem járulok hozzá.
– Megkezdődtek már a tárgyalások a kormánnyal a korábbi vitás ügyekben? A 4-es metró esetében történt konkrét előrelépés?
– A ciklus végére új metrója lesz a városnak. Medgyessy Péterrel még miniszterelnök-jelöltként kétszer is tárgyaltam, és hamarosan újra találkozunk. A pénzügyminiszterrel is felvettük a kapcsolatot, és tárgyaltam a gazdasági miniszterrel is. Az Európai Unió bankja, az EIB pedig rendkívül kedvező, új feltételeket ajánlott. A megállapodás a napokban megszülethet. Elképzelhető, hogy a bank a beruházás hetvenöt százalékára ad majd hitelt.
– A finanszírozási arányról tárgyaltak már? Ön korábban azt mondta, hogy változtatni kell a 40:60 százalékos arányon, mert a főváros rossz anyagi helyzetben van.
– Az eltelt négy évben százmilliárd forintot vontak el a fővárostól. Ezt az új kormány is tudja. Nem alkudozni akarunk, csupán azt szeretnénk, ha a Pénzügyminisztérium értékelné a főváros anyagi helyzetét, és ez alapján hozna döntést. A számok ismeretében kell a fővárosi takaró méretéhez igazítani a kormányzati részvételt.
– Változhat a metró nyomvonala?
– Minimális, ésszerű korrekciót végre lehet hajtani. Szóba került, hogy a pesti végállomás ne a Keleti pályaudvarnál, hanem a Bosnyák téren legyen, ez azonban hatvanmilliárd forinttal többe kerül, tehát tárgyalnunk kell róla a kormánnyal.
– A forrásmegosztásról nem tárgyal a főváros a kormánnyal? Az Alkotmánybíróság határozata szerint ez év végéig meg kell változtatni a törvényi szabályozást.
– A miniszterelnöknek és a gazdasági miniszternek írott levelemben megemlítem az Alkotmánybíróság döntését, és felhívom a figyelmet a törvényalkotási kötelezettségre.
– Lát reális esélyt arra, hogy december 31-ig megalkotja a törvényt a parlament?
– Bízom benne, bár nem tudom megítélni, mi az esélye egy kétharmados törvénynek. Én csak az egyik szereplője vagyok az ügynek, nem mi készítjük elő a törvényt. A Pénzügyminisztériumban komoly munkának kell folynia ahhoz, hogy tartható legyen a határidő. Örülnék, ha ehhez a mi előkészítő munkánkat is felhasználnák.
– A maffiaellenes törvény módosításáról nem tárgyal a kormányzattal? A fővárosban még mindig nem sikerült kijelölni a türelmi zónát.
– A törvény az egész országban csődöt mondott. Ha nem nyúlunk hozzá a New York-i egyezményhez, akkor nem lehet megoldani ezt a problémát. Az egyezmény egyes részeinek felmondásával válna lehetővé, hogy a prostitúciót kiszorítsuk a közterületről. Nekem kezdettől fogva ez az álláspontom, és most is ezt fogom mondani a kormányzatnak.
– A Városháza-projekttel kapcsolatban az SZDSZ azt állítja, hogy az MSZP hátrált ki a megvalósítás mögül, ugyanakkor a közgyűlésben az SZDSZ szavazta meg a Vagyonkezelő 2000 Kft. végelszámolását.
– Felesleges fenntartani egy szervezetet, ha a projekt, amiért létrehoztuk, nem élvezi a koalíció támogatását. Az előkészítő munkát mindenesetre elvégeztük: megtisztítottuk a hátsó udvart, a régészeti ásatások megtörténtek, a Károly körúti bazársor felszámolása jogilag is lehetővé vált. Hiszek benne, hogy ezt a projektet a közpénzekkel takarékoskodva is meg lehet valósítani. Például úgy, hogy a területet valaki beépíti mélygarázzsal, parkkal, irodaházzal, egy ideig használja, és mondjuk húsz év múlva a városnak visszaadja. Erre írtuk volna ki a pályázatot, amelyet az MSZP egyelőre nem támogat.
– Tervezik, hogy a következő ciklusban újra előveszik a kérdést?
– Szeretném, mert a bazársor és mögötte a salakos parkoló méltatlan a belvároshoz. Ötven éve adós a város a rendezéssel. Most, hogy a jogi akadályok megszűntek, és kiírhattuk volna a pályázatot, az MSZP nemet mondott.
– Adósság az is, hogy tizenkét éve nem sikerült az aluljárókat megtisztítani a zugárusoktól, erőszakos kéregetőktől.
– Igaza van, ebben a kérdésben sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet nem állt a helyzet magaslatán. Márpedig csak együtt tudnak rendet tenni: ha van elég posztos rendőr, akkor a felügyelő is bátrabban intézkedik, és ilyenkor az aluljárókban rend van. A városnak nincs rendőrsége, egyetlen módszerünk van: pénzt adunk, és cserébe kérünk valamit. Idén például százmillió forintnyi támogatást adunk a rendőrségnek. Cserébe azt kértem a főkapitánytól, hogy az aluljárók rendje legyen kiemelt feladat. Hamarosan a legnagyobb forgalmú aluljárókban posztos rendőrök teljesítenek szolgálatot két műszakban. Lesznek mellettük közterület-felügyelők is, hiszen most szavaztunk meg erre a célra többletpénzt.
– Mikor kezdődik meg a belváros lakhatóbbá tétele? Nem lenne célszerű Bécshez és Prágához hasonlóan egy kávéházas, sétálóutcás övezet kialakítása?
– A nemzetközi példák azt mutatják, hogy nem egy nagy sétálóövezetre, hanem több kicsire van szükség, különben élettelen turistaskanzen jön létre. Ráadásul a munka nem ott kezdődik, hogy lerakunk néhány padot és kitiltjuk a forgalmat. Először le kell cserélni az elöregedett közműveket, meg kell oldani a parkolást, a környék közlekedését. Csak ebben az esetben telepszik meg a magántőke, hogy további lökést adjon a rehabilitációnak. Így újítottuk fel néhány éve a lepusztult déli Váci utcát, és ma már meg sem lehet különböztetni az északi szakasztól. Vagy ott a Ráday utca. A kerülettel közösen átalakítottuk a közlekedést, ma már csak a busz mehet keresztül rajta. Egy évvel azután, hogy díszburkolatot kapott, nem lehet ráismerni az utcára, boltok, vendéglők, kávézók és galériák nőttek ki a földből. Ezen a környéken sok szegény ember élt, akiknek ma többszörösét éri az ingatlanjuk. Egyre többen tudnak az ingatlanjukra hitelt felvenni és felújításba kezdeni, ami megint csak tovább gyorsítja a környék megújítását. A következő lépés a Nagymező utca, amelyet idén az Andrássy út és a Mozsár utca között le fogunk zárni, csak a trolibuszok közlekedhetnek majd. Így itt is lesz egy sétálóutca, ahol a meglévő vendéglők, kávézók nagyobb területet foglalhatnak el. Ezzel meggyorsítjuk azt a fejlődést, ami a Broadway másik végén, a Liszt Ferenc téren már elkezdődött. A másik ilyen terület a VIII. kerületben van. Felújítottuk a Szabó Ervin Könyvtárat, és a környéken ugyancsak sétálóutcát alakítunk ki.
– Egyre gyakrabban hallani a rakpart szélesítéséről. Nem lenne célszerűbb inkább egy sétálóövezetet, hosszabb korzót kialakítani a Duna-parton is?
– A Dunának Budapest főutcájává kell válnia. A Duna-korzó már ilyen terület, és látok rá esélyt, hogy hasonló jöjjön létre a Nemzeti Színház és a közraktárak között. Ehhez persze az kell, hogy a HÉV-et le tudjuk vinni a föld alá. Ez lenne egyébként az 5-ös metró első szakasza. A közraktárakból pedig kulturális centrumot hozunk létre. A budai oldalon már nehezebb a helyzet, hiszen ott nincsenek körutak, amelyek tehermentesíteni tudnák a rakpartokat. De a Batthyány tér és a Lánchíd közötti szakasz már most kezd megtelni élettel, és ez vár az új egyetemi negyedre is. A Római-parton és a Petőfi híd budai hídfőjénél pedig a fiatalok már birtokba vették a Duna-partot. Ez a legbiztosabb jele, hogy itt érdemes korzókat létrehozni.
origo.hu
Lakatos Márkot utolérte a végzete, Wellor a céltáblájára tűzte
