Budapesten a napokban született meg az egyezség a Fidesz és az MDF között. Pártja fővárosi szervezetének elnökeként mit vár a megállapodástól az önkormányzati választásokon, különös tekintettel arra, hogy áprilisban harminckét választókerületből csupán négyben győzött polgári jelölt?
– Tavasszal rosszul szerepeltünk a választáson, azonban a helyes, pontos helyzetértékelés kedvéért hadd mondjam el, hogy a listás eredmények más képet mutatnak. Áprilisban, a területi listára leadott szavazatok alapján a szocialisták támogatottsága 44 százalék, a Fideszé pedig 31 százalék volt. Az MSZP és a polgári összefogás fővárosi támogatottságát illetően tehát nem a 28:4, hanem a 4:3-as arány a helyes kiindulópont.
– A múlt pénteken aláírt megállapodás megerősítette a polgári összefogást Budapesten, de a főváros határain túl is. A Fidesz és az MDF egyezsége az MKDSZ-szel, a Fidelitasszal, a Kisgazda Polgári Egyesülettel, a Lungo Drommal létrejött és az Ifjúsági Demokrata Fórummal kibővült polgári összefogást jelenti.
– Mi örömmel tettünk eleget annak a nagyon világos elvárásnak, amit a választóink megfogalmaznak: együttműködés, összefogás, az erők egyesítése. Ugyanakkor, mint azt az aláírási ceremónián is elmondtam, a tizenkettőre szokták azt mondani, hogy egy tucat, ez a tizenkét év a fővárosban a tucatnyi pangás időszaka volt. Ennek véget kell vetni, hogy Budapest képes legyen felvenni azt a ritmust, amely ma jellemzi az országot fejlődésben, gyarapodásban és előrelépésben egyaránt. Fő célunk, hogy tizenkét jó év jöjjön a fővárosban, minden itt élő embernek, minden családnak.
– Számos elemzés szerint a Fidesz Budapesten vesztette el az országgyűlési választást. Ahogy hallom, mindezért többen – még saját pártján belül is – önt teszik felelőssé. Nem tekinti-e kudarcnak, hogy Pokorni Zoltán, lemondását követően önt nevezte meg lehetséges utódjaként a parlamenti frakcióvezetői poszton, ám a végső döntéskor már szóba sem került a neve.
– Lehet, hogy a Fidesz Budapesten elvesztette a választást, de nem vagy nem csak a fővárosi Fidesz-szervezet vesztette el a választást. Mi az áprilisi két forduló, az azt megelőző fél év, illetve a négyéves parlamenti-önkormányzati ciklus igen alapos, önkritikus értékelését elvégeztük, ezt az időszakot lezártuk. Tanultunk a tavaszi tapasztalatokból. A Fidesznek új budapesti szervezete van. Egy teljesen új szemléletű, mentalitású szervezet, amelybe nagyon sokan léptek be az utóbbi hónapokban.
– Októberre sok új jelölttel „állunk elő”. Budapest huszonhárom kerülete közül jelenleg tizenegy élén áll a polgári erők által támogatott polgármester. Ők valamenynyien újraindulnak, ám a többi tizenkettőben nem egy helyen új, s esélyes jelölt indul majd.
– Visszakanyarodva a hibáinkhoz, az elmúlt tizenkét évben sajnos elfogadtuk azt az állítást, hogy Budapest „nem a miénk”. Ugyanez volt jellemző a nagypolitikára, amíg a polgári pártok elfogadták, hogy a szociálpolitika, a szociális gondoskodás az nem az ő témájuk.
– Budapest legalább annyira a miénk, legalább annyira közünk van hozzá, legalább annyira hozzá tudunk járulni programban, jelöltben, értékben, hagyományban Budapest XXI. századi fejlődéséhez, mint a baloldali-balközép politikai erők, jelöltek, polgármesterjelöltek. Budapesten legalább ugyanannyi helyünk van. Szerintem ez már megmutatkozik a 2002-es önkormányzati választáson.
– A rossz választási szerepléssel kapcsolatban külön-külön és mindannyiunknak együtt kell vállalni a felelősséget. Éppen ezért a budapesti választmány ülésén magam javasoltam, hogy a választási szereplést elemző beszámolónk elfogadását bizalmi szavazásnak tekintsük. A választmány tagjai, akárcsak a kongresszus az országos elnökség beszámolójakor, teljes támogatásukról biztosították a fővárosi vezetést.
– Ami a parlamenti frakcióvezetőséget illeti, jólesett, hogy Pokorni Zoltán jelezte: azt gondolja, hogy én legyek a frakcióvezető. Ugyanakkor neki, majd később Orbán Viktornak – aki országos listavezetőként a frakcióvezető-jelölési joggal bíró személy – is elmondtam: az elkövetkezendő hónapok a fővárosi kampány előkészítésével, irányításával telnek, tehát nem tudom vállalni, hogy én legyek a parlamenti frakció vezetője. Mindkét feladat teljes embert kíván, ezért úgy gondolom: nekem az elsőrendű feladatom, hogy budapesti elnökként segítsem a Fideszt.
– A Fővárosi Közgyűlésnek tagja leszek, ott is lehet további feladatom. A polgári összefogás közös listájának a vezetője Katona Kálmán, aki vállalta azt a munkát, hogy aktívan bekapcsolódjon a Fidesz fővárosi működésébe a maga politikai, szakmai tapasztalataival. Bár a választmány korábban úgy döntött, hogy vezessem a listát, én mégis Katona Kálmánt kértem fel erre a feladatra. Úgy érzem, az ő szakmai hozzáértése, tudása sokat segít mind a választási kampányidőszakban, mind az azt követő munkában. Ezt a javaslatomat a budapesti szervezet is elfogadta.
– Schmitt Pál független főpolgármester-jelöltként indul, és támogatja sok civil szervezet is. Milyennek ítéli meg annak az esélyét, hogy váltás lesz Budapest élén?
– Schmitt Pál független főpolgármester-jelölt, aki saját szabad döntése alapján Fidesztől és más pártoktól teljesen függetlenül döntött úgy, hogy elindul a főpolgármester-választáson. Ezzel teremtődött meg annak a lehetősége, hogy a polgári összefogás valamennyi résztvevője támogassa őt. Ha Schmitt Pál nem indul független főpolgármester-jelöltként, akkor biztos, hogy saját közös jelöltet indítunk. Az is biztos, hogy nem Schmitt Pál lett volna a jelölt, mert tudjuk jól, hogy ő nem fogadná el pártok jelölését. Nem titok, korábban mind a baloldal, mind a jobboldal részéről felvetődött már az ő neve, meg is keresték őt mindenfelől, ám a pártok felkérésére nemet mondott. Schmitt Pált személye, népszerűsége, hazai és nemzetközi tapasztalata, programja, támogatottsága abszolút alkalmassá teszi arra, hogy a főváros főpolgármestere legyen. Ez a program, amit ő meghirdetett, a Fidesz által, de szerintem minden budapesti párt által nyugodt szívvel támogatható program.
– A Fidesz nem is vesz részt Schmitt Pál kampányában?
– Nem, ez határozott kérése volt. Kizárólag erkölcsi és politikai természetű támogatást ad a polgári összefogás. Ez azt jelenti, hogy Schmitt Pál kampányában anyagilag sem veszünk részt, sőt az óriásplakátokon sem szerepel majd a pártok neve.
– Budapest jelen helyzetében azt gondolom, hogy a fejlődést, a gyarapodást, az előbbre jutást szolgáló szempontokat kell érvényesíteni. Nem helyes, ha minden pártlogika alapján dől el, s fontos, hogy egy ilyen típusú, egy széles összefogást megvalósítani képes, pártszempontokat, programokat, személyeket integráló vezető kerüljön Budapest élére.
– Sokan mondják, az önkormányzati választás nem ugyanarról szól, mint az országgyűlési választás.
– A fővárosban sajnos nemcsak a választást, a közgyűlés működését is abszolút az országos politika pártlogikája határozza meg. Abszurd, hogy a biciklitartók kérdésétől a P+R-parkolókig, minden pártpolitikai vitává válik. Az önkormányzatiságnak az az ereje, hogy még a nagyvárosok pártjelöltjeikből összeálló testületei is egyfajta lokálpatrióta szempontot érvényesíthetnek döntéseikben. Ez a fővárosban mindeddig lényegében nem létezett. Pártember a főpolgármester és pártkoalíció irányítja a fővárost, és sajnos a fővárosban a többség és a kisebbség viszonya az kormánypárt– ellenzéki viszony.
– Mi lehet a megoldás Budapest gondjaira akár a közlekedés, a parkolás, a városfejlesztés, a tömbrehabilitáció vagy a zöld területek megóvása területén? Milyen szakmai programot kíván megvalósítani a Fidesz?
– A fővárosban egyszerre két korszakot kell lezárnunk. Le kell zárni a fővárosnak az 1950-ben elkezdődött korszakát, amikor az addig közel 60-70 év szerves, egészséges fejlődése után erőszakkal Nagy-Budapestet csináltak. Ez máig ható módon teremtett teljesen új keretet az itt élők számára, vett el nagyon sok értéket, terhelte meg olyan gondokkal, amelyeket a mai napig nem tudott megoldani a főváros. Tulajdonképpen ami a szövetkezetesítés a mezőgazdaságban, államosítás a gazdaságban, az Nagy-Budapest „megcsinálása” 1950-ben. Részben ezt a korszakot kell lezárni, s ezekre a problémákra kell választ adni, részben pedig az elmúlt tizenkét évet. A rendszerváltoztás óta tartó időszakban Budapest – alapproblémáit tekintve – szinte egyetlenegy kérdésre nem tudott választ találni.
– Hasonlítsuk össze az 1990 és 2002 közötti időszakot a közvetlenül azt megelőző tizenkét évvel. Magyarországon 1978 és 1990 között a gazdaság teljesítőképességének folyamatos csökkenését, gyengülését, a gazdasági problémák növekedését tapasztalhattuk, míg Budapest életében viszonylagosan a „bőség korszaka” köszöntött be. Ehhez képest az elmúlt tizenkét évben a fővárosban egy centiméternyi metró sem épült. Ezt annak ellenére mondom, hogy a metróvitában kényszerűségből mi is szereplők lettünk. Ugyanakkor száz kilométerrel rövidebb lett a tömegközlekedési eszközök által befutott úthálózat hossza. 1990-hez képest 100 kilométerrel kevesebbet tesznek meg a trolik, a buszok, a villamosok vagy a HÉV-ek, s összességében hetvenezerrel kevesebb ülőhely van ezeken a tömegközlekedési eszközökön.
– Tovább megyek, több mint 50 játszótér szűnt meg ez idő alatt, s felére csökkent a budapesti parkokban lévő padok száma is. A legmegdöbbentőbb, hogy 25 ezer olyan közterületeken, utak mellett lévő fahely van, amiért a fővárosi önkormányzat felelős, s huszonötezerből nyolcezer üres.
– A főváros másik nagy problémája, a hatalmas lakótelepek sorsa. Politikai elemzések és a tapasztalatok szerint a betonrengetegben van a baloldal bázisa.
– Ne általánosítsunk. Én azt mondom: hogy valaki lakótelepen él, nem jelenti automatikusan, hogy az illető MSZP-szavazó. Ismertek a számok. Most a 2002-es parlamenti választáson Budapesten és nagyvárosokban a lakótelepen lakó választók óriási része szavazott a szocialistákra. Ugyanakkor ne tegyünk senkit felelőssé szavazatáért. Mindenki jól döntött a maga szempontjából.
– Meggyőződésem, hogy a lakótelepen lakó emberek a szó legnemesebb értelmében véve polgári életminőséget szeretnének maguknak. Magától értetődő tehát, hogy a polgári pártok, azok programjai, jelöltjei, gondolatai kapcsolatot kell találjanak az itt élő emberekkel. Budapesten lakótelepek helyett valódi lakóparkokat kell kialakítani. A lakókörnyezet nyújtotta szolgáltatásokon, komforton, életminőségen változtatni kell, lehetőségeket kell teremteni, hogy a lakótelepek lakóparkokká tudjanak válni. Erre vannak a világ tucatnyi pontján példák. Kelet-Berlin igazán szocialista város volt, még rosszabb műszaki állapotúak voltak a berlini lakótelepek, mint a budapestiek. Berlin újraegyesítése óta sikeresen megoldották a lakótelepek átalakítását. És valóban, érdekes módon ez az ott élőknek a politikai szimpátiáján, preferenciáján is változtat. Nem az embereken kell változtatni, hanem az embereknek kell megteremteni a lehetőséget, hogy amit szeretnének változtatni az életükön, meg tudják csinálni.
– Reális ez az elképzelés?
– Nem állítom, hogy három vagy négy év alatt végezni lehet a munkával, de hozzá kell látni. Én hároméves koromtól huszonnégy éves koromig laktam ugyanabban a lakótelepi lakásban. Ott nőttem föl, s mikor megházasodtam, majd’ másfél évig ott éltünk. Az első fiam is abban a lakásba született. Több generáció élt ott, édesanyám, a férje, a feleségem, a gyerekem egy lakótelepi lakásban együtt. Én a lakótelepek ügyét nem a buldózerek problémájának tartom. A lehetőségeket kell megteremteni. Ez közös feladata a fővárosnak, a kerületeknek és az államnak egyaránt.
origo.hu
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó
