A felkészületlenség napja Amerikában

Az amerikaiak sokaságát a tavaly szeptember 11-i terrortámadás a szó legszorosabb értelmében sokkolta. Sokak számára úgy tűnt, ez a nap bizonyította azt is, hogy az amerikai vezetést is meglepték az események, ám mások szerint helyesebb lenne felkészületlenségről beszélni.

Máig is vita folyik arról, hogy a keleti parti idő szerint háromnegyed kilenckor megindult támadást követően miért alakult olyan cikcakkosan a Floridában tartózkodó elnök repülőútja. George W. Bush éppen egy iskolalátogatáson vett részt, népes kíséretével a déli állam (melynek kormányzója éppenséggel saját öccse, Jeff) Sarasota városában, amikor is odalépett hozzá egy segéd és fülébe súgta a támadás tényét. A jelen levő médiának köszönhetően többszörösen is megörökített mozzanat beírta magát a történelembe.
A korábban a texasi cowboyok magabiztosságával fellépő elnök nem volt többé, szemében riadtság és értetlenség vegyült. Bejelentette, úgy tűnik, hogy „terrortámadást intéztek ellenünk”.
A helyi reptérről Lousiana felé vette az irányt az elnök különgépe, az Air Force One hívójellel tévesen azonosított különleges Jumbo Jet. A VC–25A típusjelzésű óriásgép a floridai felszállástól kezdve – mint ahogy Robert F. Dorr neves repülési szakértő fogalmazott – nem volt többé a jó szándék nagykövete, sokkal inkább különleges katonai gép. A még a Reagan-kormányzat által 1986-ban megrendelt gép testvérgépével együtt 1990-ben állt szolgálatba és először az idősebb Busht szolgálta. A különleges kommunikációs berendezései révén kapcsolatot tud tartani az összes nemzeti hatósággal, a fegyveres erőkkel, de légi utántölthetőségével megoldható az is, hogy akár öt-hat napig a levegőben maradjon.
Bár ez utóbbi képességre nem volt szükség szeptember 11-én, bizonyos, hogy a sokrétű kommunikációs rendszer valósággal „izzott”, amint Bush és stábja igyekezett kideríteni, hogy mi történt valójában. A gép Lousiana államban a Barksdale légitámaszpontra tartott, ám a mai napig tisztázatlan, hogy pontosan miért. Sokak szerint az úti cél kiválasztása összefüggésben van azzal, hogy Barskdale-ben stratégiai bombázók állomásoznak, az ehhez tartozó háborús infrastruktúrával együtt. Bush innen újra rövid televíziós üzenetet intézett, majd felszállt. Ezúttal Nebraskába, az Offut légitámaszpontra tartottak. Valószínűleg ismét azért, mert ott felkészültek akár egy atomháború lefolytatására is. A látszólagosan ide-oda repkedés alighanem annak tulajdonítható, hogy kezdetben kis híján életbe léptették a nukleáris háborúra tartogatott úgynevezett SIOP-tervet, ám a támadás jellegének tisztázása után attól elálltak.
Az elnöki gépet útjai során a nemzeti gárda vadászgépei kísérték. A sors fintora, hogy az Air Force One mellett egy ideig éppen annak a texasi alakulatnak a gépei repültek, amelyben Bush maga is szolgált mint vadászpilóta 1970–71-ben. Igaz, akkor még nem F–16-ossal, hanem F–102-essel.
Miközben az elnök stábja attól tartott, hogy az államfő maga is célponttá válhat s így visszatérése Washingtonba nem időszerű, Dick Cheney alelnök és Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó a Fehér Ház alatti óvóhelykomplexumban kísérte figyelemmel az eseményeket. Cheney annak ellenére tartózkodott itt, hogy a SIOP szerint a légierő coloradói bunkerébe kellett volna repülnie. A veterán politikus alighanem azért tagadta meg az áthelyezést, mert idejében felismerte, hogy a terrortámadás lezajlott s újabbra a terroristák „üss és fuss!” taktikája miatt egyelőre nem kell számítani. A nukleáris háborúval kapcsolatos félelmeket pedig el kell felejteni. Alighanem a helyzet tisztázódása miatt tért vissza Bush is a fővárosba, ahol helyi idő szerint este fél kilenckor, közel tizenkét órával a tragikus események után tévébeszédben tett ígéretet a bűnösök elleni akciókra, azok megbüntetésére.
A támadások óta eltelt egy évben számtalan találgatás látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kormányzat, ha konkrét információkkal nem is rendelkezett a terrortámadásokról, már régóta várta, hogy bekövetkezzen egy újabb akció, akár a külföldön állomásozó amerikai csapatok, akár amerikai nagykövetségek ellen. A vezető politikusokkal kapcsolatos szeptember 11-i bizonytalanság azonban azt támasztja alá, hogy az Egyesült Államok területén végrehajtott akciók lehetőségét lebecsülték Washingtonban.