A Pankiszi-szoros árnyékában

Igencsak felforrósodott a hangulat a grúz–csecsen határ közelében lévő Pankiszi-szoros, e „fekete lyuk” körül. Oroszország többszöri figyelmeztetés után állítólag bombázta a területet, amelyet a függetlenségére érzékeny, a Kremllel szemben amúgy is kimérten viselkedő Grúzia példátlannak tart. A két ország most kölcsönösen terrorizmussal, illetve annak nyílt támogatásával vádolja egymást. A konfliktus forrása nem új keletű. Tbiliszi gyakorlatilag elveszítette a szuverenitását a terület fölött, amelyet a határon át-átcsapó csecsen szakadár fegyveresek, emberrablásokból, fegyver- és kábítószer-csempészetből élő köztörvényes bűnbandák és az al-Kaida bujkáló terroristái uralnak. Moszkva szerint a rendezés elképzelhetetlen az orosz erők bevonása nélkül, a grúzok azonban nem kérnek a Kreml „segítségnyújtásából”, elfogadják viszont az ugyancsak a terrorizmus elleni harcra hivatkozó Washington felajánlkozását. A nemrégiben az oroszok által kiürített Vaziani támaszpontján tehát amerikai katonák rendezkedtek be. Mindez elegendő ok a feszültség növekedésére, hiszen Moszkvát érthetően aggasztja, hogy a gyönyörű völgy évek óta a csecsenek hátországául szolgál s Tbiliszi nemhogy ennek nem vet véget, de még a készülő támadásokról sem értesíti szomszédját. Az is nyugtalanítja a Kremlt, hogy Grúzia mind erősebben próbál kiszakadni az orosz befolyás alól, a FÁK elhagyásával és a NATO-tagság lehetőségével revolverez. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a Pankiszi-szoros árnyékában is a térség befolyásáért folytatott játszma gerjeszti az indulatokat.
A térségben uralkodó kusza helyzetre jellemző, hogy a szorost szabadságharcosaival és arab zsoldosaival uraló csecsen parancsnok, Gelajev tavaly még a Grúziától az 1990-es években de facto elszakadt Abháziába tört be. De hogy még bonyolultabb legyen a dolog, az ezzel a grúzokat segítő csecsenek jó pár éve még muzulmán testvéreiket, az abházokat támogatták hatékonyan éppen Tbiliszi ellen. Szuhumi látványos támaszkodása Moszkvára azonban a másik oldalra hajtotta őket. Az említett Gelajev azonban a Pankiszi-szorosban sem csak Csecsenföld felszabadításához gyűjtött erőt. Orosz források szerint felvállalta azt is, hogy megtisztítja az ellenőrizhetetlen bűnbandáktól a szorost. Amerikai megrendelésre tehát azt teszi, amit Afganisztánban a pastu törzsi vezetők: némi suskáért elintézi a piszkos munkát. Az amerikaiaknak a már létező (Baku–Szupsz) és a jövőben megépülő (Baku–Tbiliszi–Ceyhan) olaj- és gázvezetékek megvédelmezése miatt érdeke a stabilitás biztosítása. Mindez mellesleg végső soron Moszkva geopolitikai háttérbe szorítását jelenti. Washington egyébként a Kreml megrendszabályozására is igyekszik felhasználni a helyzetet. Rossz szemmel nézi ugyanis, hogy Putyin nem hajlandó az amerikai céloknak teljesen alárendelni országa gazdasági érdekeit s nem szakítja meg a kapcsolatot a Bush által a „Gonosz tengelyének” nevezett államokkal. Megfigyelők ezért úgy vélik, hogy Washington minapi látványos Tbiliszi melletti kiállása figyelmeztetés volt Moszkvának: ha tovább üzletel Iránnal és Irakkal, előveszik a félretett csecsen kérdést.
No, de térjünk vissza Gelajevhez, aki ugyancsak igyekezett meghálálni a menedéket. A csecsen vezér a Moszkovszkije Novosztyi értesülései szerint ugyanis Abháziában harcolni kész grúz partizánokat is kiképez. A Kreml félelmeit jelzi, hogy szerinte Tbiliszi elsődleges célja a 200 amerikai katonai tanácsadó behívásával is az volt, hogy egy Abházia megtöréséhez vezető, nem pedig egy Pankiszi-térségben folytatott akcióhoz készítse fel elit egységeit. Abháziát egyébként Tbiliszi és Moszkva is a másik sakkban tartására használja fel. Akárcsak a pankiszi helyzetet, hiszen egyes vélemények szerint a bombázással is Abházia békén hagyására figyelmeztette az orosz vezetés Grúziát. A szorosban uralkodó kaotikus helyzet tehát néha jól is jön a Kremlnek. Hivatkozási alapul szolgál a fennmaradt grúziai orosz katonai bázisok kiürítésének elhúzására is, ami biztosíték Tbiliszi NATO-tagsága ellen. Mindezek fényében a helyzet rendezésének kilátásai egyelőre tehát nem túlságosan biztatóak, de talán nem is ez az összes érdekelt fél célja, legfeljebb az indulatok lecsillapítása.