Egy napilapja, két hetilapja, egy ifjúsági lapja, egy gyermeklapja, több folyóirata, egy tartományi érdekű rádiója, többórás televízió-műsora van a háromszázezres vajdasági magyarságnak. Az iméntiek közé nem számoltuk a helyi médiumokat – újságokat, rádiókat –, a szaklapokat és a vallási kiadványokat, mint amilyen a Hitélet hetilap vagy az újonnan alapított Hírvivő.
A politikai tájékoztatást azonban elsősorban az Újvidéken szerkesztett Magyar Szó napilap, a szabadkai székhelyű Hét Nap és az újvidéki Családi Kör, illetve az újvidéki és a szabadkai rádió, valamint az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége végzi. A felsoroltak közül a Családi Kör független hetilap kivételével valamennyi médium közszolgálati. A Magyar Szó és a Hét Nap alapítója a tartományi képviselőház, az újvidéki rádió és televízió pedig a belgrádi székhelyű Szerbiai RTV része.
A válság sújtotta ország általános gazdasági hanyatlása szinte valamennyi szerkesztőséget súlyos anyagi gondok elé állította. Az általános nincstelenség ugyanis a lapok példányszámának csökkenését hozta. Ugyancsak érzékeny jövedelemkiesést jelentett a hirdetések számának drasztikus megcsappanása is. Már a tartomány által folyósított dotáció kisebb arányban szerepel a kisebbségi kiadóvállalatok jövedelmében, mint a korábbi időkben. A napilap esetében a húsz százalékot sem éri el.
A kisebbségi sajtó elszegényedése menthetetlenül meglátszott a tájékoztatás színvonalán, a szerkesztés és a lapkészítés minőségén. A leépülés számokkal is érzékeltethető. A Magyar Szó például valamikor 20-24 oldalon jelent meg hétköznap, most csak 16-on. A vasárnapi oldalszám is 32-36-ról 24-28-ra csökkent. A lapnak valaha több vidéki melléklete volt – Tiszavidék, Dunatáj, Topolya és Környéke, Bánáti Híradó, Temerini Újság –, a 4-6 oldalas mellékleteknek külön szerkesztőségük volt Zentán, Zomborban, Topolyán, Nagybecskereken. A példányszám vasárnaponként vagy ünnepnapokon megközelítette a negyvenezret, most a harmincezertől is messze van. A hétköznapi átlag pedig a napilap esetében csak néhány ezerre tehető. Szerencsére a csütörtöki húszezres példányszám – akkor jelenik meg a rádió- és tévéműsort is tartalmazó, szórakoztató színes újság, a Tarka Világ – valamelyest javít az átlagon, s egyben azt is jelzi, hogy mekkora a potenciális olvasótábor. A szebb napokat is megért közéleti hetilapok példányszáma nagyjából megegyezik a napilap csütörtöki kiadásáéval, megjegyezve: a Családi Kör kapósabb az újabban mind jobban szerkesztett Hét Napnál.
Az részben a szerkesztőségek elszegényedésének a következménye, hogy az újságírók egy része – köztük jó tollú, tapasztalt szerkesztők is – másutt keresett boldogulást. Legtöbben nem a rosszul bérezett újságírásban, ám nem egy közülük – ha a szakmában is maradt – az anyaországban igyekezett elhelyezkedni. Az újságírók távozása szintén meglátszott a lapok színvonalán, közvetve a példányszámon is. Nem titok, hogy a magyar médiumoknak most már a szerb hírközlő szervek is konkurenciát jelentenek. A nyelv ugyanis már régen nem jelent akadályt: a kisebbségiek szerb nyelven is tájékozódhatnak.
A lapoknál örökös problémát jelent a terjesztés, főként amiatt, hogy részben elvették a Magyar Szóhoz tartozó szolgálattól (zárójelben jegyezzük meg: a Vajdaságban nincs hagyománya az előfizetésnek). Az elektronikus médiumoknak ugyanilyen gondot okoz, hogy műsoraik nem foghatók az egész tartomány területén.
Belefáradtak az emberek a baloldali ideológiába
