Élen a megyei napilapok

A regionális – megyei – napilapok állnak a legstabilabban a romániai magyar sajtópiacon, mellettük azonban ott van egy országos és egy erdélyi szórású napilap is, illetve több kulturális és más jellegű hetilap, különböző szakkiadványok, és földrajzilag behatároltan a magyar kisközösségek lelkes próbálkozásainak számos terméke. Az írott sajtó palettáját néhány szórakoztató periodika egészíti ki. A romániai magyar elektronikus média a román közszolgálati tévé- és rádióadók magyar adásaiból, illetve helyi kereskedelmi adók kisebb-nagyobb magyar blokkjaiból áll, s mindez meglehetősen bonyolult képet alkot mind a különböző sajtóattitűdök, szerkesztési koncepciók, mind a tulajdonviszonyok tekintetében.
A tizenharmadik évében járó Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) nevű szakmai szervezet több mint félezer tagot tömörít, és mind méretei, mind belső strukturáltsága jól mutatja e különálló újságíró-társadalom összetettségét. Az erdélyi magyar „sajtóprérin” – ahogy a szakma definiálja saját működési terepét – minden belső újdonság érdekel mindenkit. Egyrészt a sorsközösség miatt, másrészt azért, mert egy-egy szerkesztőségben végbemenő jelentős változás általános értelemben is jelenthet valamit, hiszen az erdélyi magyar sajtó nemcsak tükrözi, de egyben le is képezi a másfél milliós közösséget. Ideértendő a kisebbségi közhangulat bármilyen meghatározó módosulása is, amely függ az országos gazdasági helyzet változásaitól, az életszínvonal alakulásától, a politikai síkon zajló eseményektől és sok minden mástól.
A tulajdonviszonyok alapján két nagy csoport különböztethető meg. Az egyikbe tartoznak az állami pénzekből működő központi – és közszolgálatinak mondott – rádió- és tévéadók, illetve azok területi stúdióinál készülő magyar nyelvű műsorok, és a csak nagy állami támogatással megmaradni képes kulturális periodikák. A másik rész a magánszféra – ezt jobbára a magánvállalatok által kiadott megyei, regionális napilapok alkotják. E területen már megjelent a külföldi tőke is (lásd a magyarországi befektetőcsoport által létrehozott, Kolozsváron szerkesztett, erdélyi terítésű Krónikát, vagy az Aradon és Nagyváradon kanadai, illetve osztrák tőkével működő kiadókat, amelyek a Nyugati Jelen, illetve a Bihari Napló magyar napilapot teszik megyéik olvasói elé). A szerkesztőségek – mindkét csoportból – különböző mértékben, de jobbára mind részesülnek anyaországi, illetve romániai állami támogatásokban is.
Amint Magyari Tivadar médiaszakos szociológus lapunk kérdésére elmondta, a romániai magyar sajtó azért érdekes, mert teljes skálájú: miközben kisebbségi sajtó, nem olyan, mint amilyen a kisebbségi sajtó általában, sőt a Romániában élő, más, jóval alacsonyabb lélekszámú nemzeti kisebbségek sajtójára sem hasonlít. „Ez egy olyan sajtó, amelyik – miközben egy kisebbségnek szól – betölti azokat a funkciókat, amelyeket a többségi sajtó is be szokott tölteni többségi társadalmakban” – mondta a szakértő. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének magyar tagozatán dolgozó adjunktus a legstabilabb helyzetben lévő megyei magyar napilapok kapcsán elmondta: ezek piaca úgy alakult ki, hogy mellettük sehol nem fér el egy alternatív újság.
Ami a jövő lehetőségeit illeti, a régebben maga is gyakorló újságíró visszafogottabban nyilatkozik. Mint mondja, változást inkább a kényszerű helyzetek hozhatnak. „Lehet, az erdélyi magyar szerkesztők rákényszerülnek arra, hogy nyissanak a szórakoztatás irányába, vagy esetleg el kell menniük pusztán információs, tehát híröszszeszedő és hírtovábbító irányba. Ez a folyamat még nem kezdődött el igazán, de megindul majd, ha nagyobb mértékben kerül be a külföldi tőke az erdélyi magyar médiába” – véli a szakértő. Hozzátette: az ilyen irányú változás gazdaságilag jót tenne a vizsgált területen, de megtörténhet, hogy a már említett „ügyet szolgáló szerep” ilyen körülmények között visszaszorul.