Elsodorta az ár

A kormány a helyén van. Dönt, intézkedik, szervez, nyilatkozik. Igaz, kicsit későn, mert már javában pusztított az ár másfél hete az északi megyék falvaiban, a Duna vízszintje is veszedelmes méreteket kezdett ölteni Visegrádon, Nagymaroson, Kisorosziban, Szentendrén és a Római-parton, amikor Medgyessy Péter, megszakítva szabadságát, a francia Riviéráról napsütötten mégis megérkezett a múlt hét végére. A belügyér, Lamperth Mónika is feláldozta magát, mert szabadságát megszakítva érkezett meg a fővárosba, amikor már a Hajógyári-szigetet ellepte a Duna, mint ahogy a XXII. kerületi Duna-telepiekkel, római-partiakkal is ez történt, hogy házukat, értékeiket otthagyva el kellett meneküniük otthonaikból.
Mondom, a kormány a helyén van, csak kicsit későn találta meg a helyét, mert egy hétig egyetlen kormánytagot sem lehetett látni (kivéve Kóródi Máriát) az árral küzdő, a homokzsákokat rakó ezrek között, és a tájékozatlanságuk abból is kitűnt, hogy az első időben ötszázmillió forintot ajánlottak fel segítségül a bajbajutottaknak. Ötszázmillió forint, amikor már több száz ház víz alá került! Egy ház értéke – szerény becslések szerint is – öt-tízmillió forint körül van, nem beszélve a háztáji állatállomány pusztulásáról, a termés, a mezőgazdasági gépek tönkremeneteléről. Végül csak a vasárnapi kormányülésen döbbentették rá a katasztrófavédelmi szakemberek az ország vezetőit, hogy sokkal nagyobb a veszély, mint amit a kéklő tengerpartról és az alpesi hegyekből lehet látni, hiszen a Duna már az Országház felső rakpartját vette birtokába, a 2-es villamos is leállt, a budai oldalon a HÉV-állomásokra is betört a víz. Nos, ekkor döntöttek úgy, hogy még 2,7 milliárd forinttal megtoldják az árvízvédelmi munkák finanszírozását.
De a kormány a helyén van, mert elhalasztják az ünnepi tűzijátékot, a légi parádét. Nos, ez volt az egyetlen gyors és helyes döntés. Mert valóban nem jó szívvel állt volna ki az ember a Duna-partra, a hidakra nézni a tűzijátékot, amíg ezrek védekeznek és tízezreknek veszélybe került az otthona.
Azért ez is kapóra jött. Az elmúlt négy évben úgy utálták az államalapításunk ezredik évfordulójára rendezett millenniumi ünnepségeket, fújtak, hogy Szent István koronáját a Dunán, hajón úsztatják fel Esztergomba, majd különös idegesség volt tapasztalható bizonyos körökben, amikor tavaly – soha ennyien – több mint kétmillióan tekintették meg a nagyszabású dunai és lánchídi tűzijátékot. Még nem volt árvíz, de kormányra kerülésük után néhány héttel kijelentették, hogy a Szent István-napi tűzijátékot visszaviszik újra a Gellérthegyre, a Szabadság-szoborhoz, mint a régi pártállami időkben, amikor szocialista alkotmányunk napját ünnepeltük.
A kormány a helyén van, mert arról is döntött, hogy a nép szórakoztatására szolgáló tűzijátékot egy későbbi időben megtartják. Arról nem szólt a fáma, hogy mikor: november 7-én, április 4-én?
Ha ajánlhatok valamit, semmilyen időben ne tartsák meg! A szentestét sem szokták elhalasztani. Államalapításunk évfordulója, Szent István ünnepe augusztus 20-án van, és nem máskor. Mert még azt mondhatnák, hogy lám, az államalapító királyt bármikor lehet ünnepelni. Ez nem elegáns. Ez sértés a nemzetnek. Szent István ünnepe bennünk van, tűzijátékkal együtt és anélkül is. Nem kell ezt ide-oda tologatni.