Én nem tudom...

Én nem tudom, érdemes-e komolyan venni mindazt, ami a magyar politikai életben végbemegy. Nem érdemes. Maradjunk annyiban: a zsarnokság, amiről Illyés Gyula beszélt, sohasem tűnik el nyomtalanul. Fogadjuk el örök igazságként azt a zseniális félmondatot: „… magad is zsarnokság vagy.”
A zsarnokság ugyanis önmagában, ha ellenállással, megvetéssel emberi méltósággal találkozik s így folytonos küzdelemre kényszerül, nem sokra jut. Az igazi zsarnokság már harc és megfélemlítés nélkül uralkodik mint közmegegyezés. Ezért, amikor arra gondolunk, hogy az önkény rossz, a rendszer, nem pedig az emberek, akik sanyargattatnak az önkény által, nyilvánvalóan becsapjuk magunkat; az ember ugyanis maga válik rosszá egy elnyomásra épülő társadalomban. Az ilyen rendszer diadala az, amikor az elnyomás hasonló lesz a légnyomáshoz, amely a lét egyik eleme. A rendszer – akár a természet – a saját képére formálja a benne élő lényeket, különböző létmódokra ad lehetőséget, amelyeket aztán nem lehet olyan könnyen levetni, mint a piszkos ruhát.
Ha folyton-folyvást nem ugyanaz történne a volt szocialista tábor országaiban, akkor talán azt mondhatnánk, hogy a politika, a demokrácia, a szabad választás hatással van az életünkre. De „Dunának, Oltnak egy a hangja” ma is. Az EU-ba törekvők „éllovasai” Magyarország, jobban mondva a magyar populáció, a „többség” ugyanúgy képtelen kikeveredni a jónak érzett bukott zsarnokság hálójából, mint a románok, szlovákok és lengyelek. Dehogyis külső elnyomásról van szó, sokkal inkább belső kényszerről; már-már misztikus, ahogyan a népesség semmibe veszi saját méltóságát.
Tizenkét év után a lakosság többsége fütyül arra, hogy ki volt tagja az „elnyomó gépezetnek”, mivel kellemes lételeme volt az elnyomás. A zsarnokság, amelynek utolsó harminc esztendejét a zsurnálszleng puha diktatúrának nevezi, úgy vette körül az embereket, mint egy nekik készült pihe-puha ágy. Így aligha csoda, hogy a többség szempontjából a magyar politikai életben az erkölcs (és a múlt) nem játszik szerepet. A populáció kifejezetten rühelli a babért a homlokon. Az egykori „puha zsarnokok”, akik közül sokan az elfuserált reformok során váltak közismertté, érzik ezt. Horn még csak némi lelkifurdalással ismerkedett a demokratikusan megszerzett hatalom előnyeivel, a mostaniak újra megpróbálják „a múltat végképp eltörölni”, s a legnagyobb szemtelenségtől sem riadnak vissza.
A populáció pedig nem gondol arra, hogy ezek ugyanazok az emberek. Ugyanazok, akiknek rendszere csődbe ment, akik befuccsoltak reformjaikkal, szakértelmükkel, akiknek „eszméi” a keletet szembefordították a nyugattal, akik valójában a zsarnokság utolsó potyadékai.
Ha azonosulok a magyar populációval (néppel), azt kell mondanom, ezeket választottuk meg, ezeknek a kezébe tettük sorsunkat, jövőnket, életünket, emberi méltóságunkat.
Nem szidom őket. Nem tehetnek semmiről. Csak megint elfogadták azt, ami az ölükbe pottyant. S most bizony, mivel másodszor esett meg, nem viszik hátrébb az agaraikat.
Hadd mondjam el: szerintem nem az a baj, hogy Medgyessy Péter szt-tiszt volt, hanem az, hogy ezzel az elhallgatott, majd beismert múlttal ő Magyarország miniszterelnöke. Ha eltekintünk attól, hogy egy később megbukott, rossz diktatórikus rendszer ügynöke volt, akkor is látnunk kell: a legkiválóbb ügynökökből sem lesz gyakran miniszterelnök. (Oroszország a kivétel: ott a KGB-s múlt nem hiányozhat a politikai és maffiaelit szakmai életrajzából.) A legvadabb hollywoodi forgatókönyvírónak sem jutna eszébe miniszterelnököt csinálni a 007-es ügynökből, James Bondból. Az idősebb Bush esete sem kivétel: ő politikusként töltött be vezető állást az amerikai titkosszolgálatnál, Medgyessy főhadnagyként tízezer forint értékű tárgyjutalomig vitte.
Hajlandó vagyok elhinni, hogy senkinek sem ártott. Mindvégig (kommunista) hazafi volt, s nagy buzgó szakértelemmel végezte munkáját. Egy szót sem szólnék, ha nem ő volna Magyarország (megmentő, EU-ba vezető, árokbetemető) miniszterelnöke, s ha első reflexe nem a tagadás lett volna.
De hangsúlyozom: minderről nem ő tehet. Sőt, biztos vagyok benne, hogy megfelelő miniszterelnöke lesz a magyar populáció ide-oda sodródó tömegeinek.
Hogy eme tömeg meddig őrzi szívében a puha zsarnokság megszépült képét, én nem tudom…