Fenntartható-e a Föld?

Jobbára még el sem kezdődött, máris temetik a johannesburgi Föld-csúcsot. Ha hinni lehet a beszámolóknak, a résztvevők körében kétkedés és borúlátás uralkodik. Vannak, akik szerint a kudarc eleve borítékolható, mi több: állítólag maguk a legilletékesebbek sem bíznak igazán abban, hogy az elkövetkezendő napokban sikerül bármiféle hasznos megegyezésre jutniuk.
Kár. A csúcsértekezlet a fenntartható fejlődésért nevű rendezvény ugyanis talán soha nem volt olyan időszerű, mint ezekben a napokban. És nem csak azért, mert a Földön az utóbbi évtizedben tíz százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás, rohamosan csökken az édesvíz- és erdőállomány, az Antarktisz felett 25 millió négyzetkilométeres ózonlyuk tátong, emberek milliói halnak éhen vagy tengődnek emberhez méltatlan körülmények között, ritka és kevésbé ritka állat- és növényfajok pusztulnak ki. Ezért is. No meg azért, mert az előrejelzések szerint ötven esztendő múltán a Föld lakosságának – amely várhatóan kilencmilliárdnyira duzzad akkorra – eddig még új, ismeretlen kihívásokkal kell szembenéznie. Ismeretlen – legalábbis a Föld szerencsésebbik fele számára. Hiszen a másik fele (pontosítok: a többség) már megszenvedte, hogy milyen az, amikor nem jut elegendő élelem és megművelhető föld. Vagy éppenséggel tiszta levegő. Meg persze víz, amelynek megszerzéséért várhatóan a legtöbb háborút indítják majd az elkövetkezendő évtizedekben. A talán még távolinak tűnő és tudományos-fantasztikus regények lapjaira kívánkozó jövendő mindenesetre közelebb van, mint gondolnánk. Erre figyelmeztet a mostani konferencia és kutatók egész sora. És van még valami: a Közép-Kelet-Európában pusztító árvizek, a Délkelet-Ázsiát ellepő barna felhő, a mindent felemésztő aszály és a pusztító erdőtüzek világszerte mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy valami megváltozott, vagy legalábbis változóban van.
Lesz-e elég bátorsága a Johannesburgban egybegyűlteknek, hogy vállalják és teljesítsék a rájuk háruló kötelezettségeket? – tette fel a kérdést a Világbank elnöke, James Wolfensohn nem sokkal a Föld-csúcs kezdete előtt. A felvetés annál is inkább jogos, mert a konferenciától távol marad az egyik kulcsszereplő, az Egyesült Államok elnöke. A hiányzás természetesen nem véletlen, George W. Bush ugyanis már tavaly világossá tette, hogy nem írja alá a szén-dioxid-kibocsátást szabályozó kiotói jegyzőkönyvet. Álláspontja pedig az utóbbi egy esztendőben fikarcnyit sem változott. Ami kiviláglott egyebek mellett abból is, hogy az előzetes egyeztetéseken alapvetően eltért az amerikaiak és az európaiak álláspontja több kérdésben, így a megoldási módozatokat és a pénzügyi lehetőségeket illetően is. Ekként szinte bizonyos: az Egyesült Államok aktív részvétele és hozzájárulása nélkül a Föld-csúcs nem lehet több, mint egy a haszontalan vagy éppenséggel feledhető konferenciák sorában.
Holott a jelenlévők számát tekintve ez lehetne minden idők legsikeresebb tanácskozása – jegyezte meg némi malíciával az Economist cikkírója a minap. S valóban: rekordszámú állam- és kormányfő, küldött és újságíró érkezik ezekben a napokban Johannesburgba. No és persze ott vannak Seattle és Genova „gyermekei”, akik időről időre összecsapnak a biztonságra ügyelő több ezer rendőrrel és katonával.
A hírek egyelőre elsősorban róluk szólnak.