Kossuth Lajos-emlékhelyek 3.

A nemrég elkészült Roosevelt tér felújításakor az építtetők egy táblán tudatták a budapestiekkel, ha esetleg eddig nem tudták volna, hogy ez a „világ legszebb tere”. Minden lokálpatriotizmusomat latba vetve sem tudtam azonban elhinni e hízelgő feliratot. Valaha tényleg pályázhatott volna e címre, amikor még állt a Diana fürdő, az Európa Szálló és a Lloyd-palota Hild József tervezte klasszicista térfala. Ám a „spenóttal” és a stílusukban a hely hangulatához egyáltalán nem illő két modern szállodával, illetve az átmenő autóforgalommal terhelt tér bizony ma már nemhogy a világnak, de még a belvárosnak sem lehetne a legszebb tere.

Egyike az elpusztult remekműveknek a Lloyd-palota, amely otthont adott a Széchenyi által szorgalmazott Nemzeti Kaszinónak. A Wesselényi pártfogását élvező fiatal Kossuth 1836 májusában jelentkezett az intézménybe. Széchenyi azonban lebeszélte őt, nehogy a császári udvarban igencsak kétes hírnévnek örvendő szerkesztő kompromittálja a kaszinó úri társaságát.
Szintén nem áll a Duna-part másik középülete, a Vigadó, vagy ahogy akkoriban nevezték, a Redoute. Pollack Mihály kiemelkedő jelentőségű pesti alkotását Hentzi tábornok esztelen ágyúzása rombolta le. A második, Feszl Frigyes-féle Vigadó ma is áll a Duna-part talán legszebb műemlékeként. A Redoute számtalan kulturális eseménynek adott otthont, itt nyitotta meg kapuit 1842. augusztus 25-én az Első Hazai Iparmű-kiállítás is. Kossuthban börtönévei alatt érlelődött meg a gondolat a hazai ipar fellendítésének szükségességéről. Szabadulása után egy évvel, 1841-ben jegyezték be az Országos Ipartestületet. Ezt hamarosan követte a Védegylet, amelynek fényes bálját szintén a Vigadóban tartották. A nagyszabású terv, miszerint hat év alatt kiegyenlítik a gazdasági különbségeket Magyarország és Ausztria között, némileg utópikusan hatott, de remekül egybefogta az ország ellenzéki csoportjait. Eredményeket csak a posztóipar tudott felmutatni, köszönhetően a főúri asszonyoknak, akik megrendelésekkel látták el a magyaros kelmék készítőit. A divat hulláma és a hazai ipart erősítő szándék remekül kiegészítette egymást.
Az oszlopsorral díszített épület szolgált háttérül a kormány 1848. április tizenegyediki fogadásához, akik hajóval utaztak ide Pozsonyból. A Pestre költöző minisztereket óriási tömeg várta a Duna-parton. Úgy tűnt, Európában páratlan módon, a márciusi és áprilisi események komolyabb véráldozatok nélkül elhozták a polgári átalakulás megvalósulását. Azt, hogy mennyire nem így történt, a nemsokára lángba boruló Redoute sorsa is mutatja.
Bőven van időnk elmerengeni a szabadságharc néhány dicső pillanatán, míg elérünk a Nádor utca hetes számig. Útközben azonban érdemes megállni egy perce az egykori Fürdő utcában, a József nádor téri bankház előtt. E ház második emeletén bérelt lakást a Kossuth család 1836-ban. Nem is időznénk itt többet, ha nem tudnánk, hogy édesanyja kvártélyt adott négy úri kisasszonynak is, köztük Kossuth későbbi feleségének, Meszlényi Teréziának. Ám a Törvényhatósági Tudósítások elfoglalt szerkesztője ekkoriban még nem foglalkozott komoly szándékú leányok kívánságaival. A Nádor utcai ház ma a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának ad otthont. Kossuth csak néhány hónapot töltött itt az alföldi toborzóútja után. A tizenkettes, úgynevezett Dőring-házban is bérelt lakást. A forradalmat megelőzően az ellenzék számos tanácskozása zajlott e falak között.
A város határában emelkedett a komor Neugebäude, magyarul az Újépület. Formáját és méreteit ma is őrzi a helyén kiépült Szabadság tér. A II. József parancsára létesült laktanya inkább szolgálta a lakosság megfélemlítését, mint védelmét. Rossz hírnevét 1849-ben koronázta meg. A szabadságharc számos elítéltje raboskodott itt, köztük a Kossuth család tagjai. A megtorlások részeként a kaszárnya udvarán végezték ki Batthyány Lajost. Ugyanaznap felállítottak egy bitófát is: az emigráns kormányzó jelképes akasztásának eszközét.