Kossuth Lajos-emlékhelyek 4.

Már állt az Eiffel-féle csarnok, amikor 1894. március 30-án Kossuth jurátusként került Pestre, később szerkesztőként szintén itt élt és dolgozott. A testvérváros Budán nemigen akadt dolga. Bajos is lett volna akkoriban Pesten élni és Budán dolgozni. A két partot csupán, tavasztól őszig, egy uszályokból álló hajóhíd kötötte össze. Vámot is kellett fizetni ezért a hídért, igaz, csak a szegényeknek. Az urak szabadon járhattak-kelhettek csakúgy, mint a minden szegénységük mellett is úriasan élő diákok. A híd közepén Nepomuki Szent János hallgatagon figyelte az átkelőket. Kőfején rózsakoszorú, felette „ragyogó” bádogcsillagok, előtte pislákoló mécses.

A „Törvényhatósági Tudósítások” megfáradt szerkesztője szintén e néma szent előtt haladt el, amikor orvosa javaslatára a „messzi” budai hegyekbe utazott. Zugligetben, a Disznófő alatti „Isten szeme” fogadóban szállt meg. Isten szeme mindent lát! Így aztán láthatta azt is, ahogyan 1837. május negyedike éjszakáján Léderer Ignác báró parancsára a II. Sándor gyalogezred egyik szakasza az épületet bekeríti, és elhurcolja a politikailag egyre radikalizálódó ellenzéki politikust. A szakasz éppen negyvennyolc főből állt. A fogadó ma gyermekotthon és nyaralóként működik (Szilassy út 3.).
A foglyot a József kaszárnyába vitték. A mai Táncsics Mihály utcai kilences házon emléktábla jelzi Kossuth e kényszerű „budai lakhelyét”. A letartóztatás országos tiltakozó hullámot váltott ki, de a rendek kívánsága eredménytelen maradt. Családja közbenjárására szeptemberben már kiengedték sétálni a kaszárnyaudvarra. A hatalom e durva fellépése nem érte el a kívánt célt. Példaként idézhető Kossuth egy híres mondása, miszerint „Szenvedésre meg lehet tanítani, de félelemre nem!” A per hosszan elhúzódott, s közben a szigorú fogság is elviselhetőbbé vált. Könyveket kérhetett, papírt és írószert kapott. Börtönévei szinte második stúdiumává váltak. Megismerkedett az európai romantikával, Schiller, Goethe, Byron, Victor Hugo művei szerepeltek olvasmányai közt. Lefordította Shakespeare Macbethjét, és tanulmányozta a fiatal „politica oeconomia” néhány mesterének, Benthamnak, Smithnek és Balásházynak írásait. Későbbi gazdasági jellegű tevékenységének elméleti alapjait itt, a József kaszárnyában szerezte meg. Büntetését végül nem töltötte ki. 1840-ben József nádor közbenjárására valamennyi felségsértési perben elítélt fogoly amnesztiát kapott.
A Dunán átkelve már láthatta a készülő állandó híd építéséhez összehordott rengeteg fa-, fém- és kőanyagot.
A közlekedés korszakának nyitányát nem csak az új híd jelezte. 1846-ban Kossuth is ott szorongott a mai Nyugati pályaudvar helyén, hogy az elsők közt élvezhesse a csodálatos szerkezet szédületes sebességét. Szükség is volt a vasút gyorsaságára, amikor 1848 őszén kellett megszervezni az ország védelmét. Gőzmozdony vitte Kossuthot alföldi toborzóútjára. 1848 szilveszterén a kormány menekülni kényszerült. Kossuth a pályaudvar peronján, pohárral a kezében kívánt boldogabb új esztendőt Magyarországnak. A következő év júniusában a kormányzó vonatát ezrek várták ugyanitt. Már állt az Eiffel Gusztáv-féle új csarnok, amikor 1894. március 30-án megérkezett a hamvait szállító gyorsvonat.
Két nap múlva a főváros temettette el, tízezrek jelenlétében. Ferenc József külön kívánságára ugyanis, a kormány és az országgyűlés hivatalosan nem emlékezett meg Kossuth Lajos haláláról. Az öregedő király azonban azt már nem akadályozhatta meg, hogy Magyarország a nemzet egyik legnagyobb hatású személyiségének emlékművet ne állítson. 1909-ben avatták fel a Fiumei úti Nemzeti Panteonban ma is álló síremlékét.