Lopakodók

Klasszikus razziának indult. Reggel, gondolom, volt taktikai eligazítás is: kartársak, benyomulunk, lefoglalunk, elkobozunk, frissen, ügyesen, hatékonyan, ahogy szoktuk, és most énekeljük el az indulót, ellenőr a mi nevünk, „ellenőrzni” szeretünk, huj-huj-hajrá!
Majd az egész brigád gépjárműre száll, és nekilendül váratlanul lecsapni. Aztán megérkeznek a célpontként kiszemelt budapesti piacra, és a klasszikus razziának indult akció egy pillanat alatt groteszk komédiává torzul.
A következő képet tessenek virtuálisan vizualizálni:
Tucatnyi középkorú hivatalos személy ácsorog a piac főbejáratánál egységesen hivatalos személynek öltözve: öltönynadrág, fehér ing, ilyen nyakkendőt már nem lehet kapni nyakkendő, anno törökből hozatott műbőr kabát, hozzá autós kistáska a jobb hónaljak alá csippentve.
És várják a jelet.
Megérkezik a főnök – az akciónak nemcsak koordinálója, hanem egyben szellemi atyja is –, és megadja a jelet, majd igazolja önmagát a kapuőröknek. Nem ám inkognitó, meg konspirációs alapon a hivatal költségvetéséből vásárolt ötven forintos belépő, hanem fényképes igazolvány, hadd tudja meg mindenki, hogy itten vannak a nagyon nagy hatalommal bíró ellenőrzési szakemberek.
Így, amire minden műbőr kabátos egyesével bejut, addigra az utolsó szálig elpárolog a teljes CD- és egyéb hamisítványokkal üzletelő társaság. Csak a pultok maradnak a helyszínen, de egyiknek sincs gazdája, mert ilyen kritikus helyzetben mér’ is lenne. Erre a hatósági személyek újabb remek taktikával állnak elő, hogy aki eddig bírta rezzenéstelen arccal, az is menekül takarásba röhögni. Az ellenőrök ugyanis kivárásra játszanak: kettesével leblokkolnak a CD-s placcok előtt, és maguk elé meredve próbálják elhitetni, hogy ők tulajdonképpen nem is intézkedni akarnak, hanem a legújabb számítógépes játékot szeretnék megszerezni kalózkiadásban, de tényleg.
Az illegális árusok azonban nem mutatkoznak. Ilyen átlátszó csalira még a kezdők sem harapnak, hanem inkább tízórait majszolnak a háttérben, ha egyáltalán tudnak enni a nevetéstől.
Aztán ebben a felállásban elszalad egy mindennemű fejleménytől mentes órácska, s mivel a rajtaütésre ennyi volt előirányozva, a rohamosztag távozik.
– Mikor jönnek legközelebb? – kérdi tőlük a jegyárus, de a választ nem hallani, mert irtózatos zsivaly közepette a piacon ismét beindul a szoftverkereskedelem.