Német–amerikai szóváltás Irakról

Gerhard Schröder szerint a német–amerikai viszony annyira szilárd, hogy el tudja viselni az esetleges nézeteltéréseket. A kancellár ezzel az öntudatos megállapítással válaszolt Washington berlini nagykövetének, Daniel Coatsnak azon elmarasztaló kijelentésére, miszerint az amerikaiak Irak-politikáját kritizáló német hangvétel nem megfelelő, és a Schröder által használt szavak nem helyénvalóak. A választási kampányidőszak több szociáldemokrata rendezvényén az SPD-pártelnök ugyanis ismételten elutasította a német részvételt a Szaddám Huszein megbuktatását célzó katonai akcióban. Az SPD/Zöldek-koalíció hozzáállása megfelel a polgárok többségének, s így a választókkal szemben a kormánypártok egyik fontos érve. Az Irak elleni támadás elutasításával Gerhard Schröder egyben nehéz leckét adott fel az ellenzéknek, a katonai akció terve ugyanis megosztja a kereszténydemokraták táborát. Amíg Wolfgang Schäuble (CDU) megfelelő ENSZ-mandátum esetében az Egyesült Államok oldalán áll, addig a bajor CSU nevében Michael Glos közölte: „Pillanatnyi értesüléseink szerint olyan kalandra kerülne sor, amelyből nem akarjuk kivenni a részünket.” (A keresztényszocialista politikus ezzel átvette a kancellár nyelvezetét, aki előzőleg szintén a „kaland” fogalmával érvelt.)
A Washinton és Berlin között feszülő ellentét miatt Daniel Coats berlini amerikai nagykövet megbeszéléseket folytatott a kancellári hivatalt vezető miniszterrel, Walter Steinmeierrel és a biztonságpolitikai tanácsadóval, Dieter Kastruppel. Ezt követően a kormányszóvivő barátságos, józan hangú tárgyalásról beszélt, jóllehet a nagykövet sajtónyilatkozata, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg, ennek ellenkezőjét jelzi. Megfigyelők szerint az Egyesült Államok kormánya azért kíséri gondterhelten a kancellár kijelentéseit, mert attól tart, hogy Berlin szószólója lehet annak az európai frontnak, amely elutasítja az Irak elleni háborút.