Meghalt Balogh János világhírű tudósunk. Mint a Corvin-lánc viselője, kiváló fiát nevezte meg támogatottként, aki folytatja apja munkáját. A 168 Óra című újság megtámadta őt azzal, hogy hazaviszi a pénzt. Piti lenyúlósként kezelte azt az embert, aki egész életében szerényen élt, de tagja lett annak a néhány tucatból álló vezető tudós világnak, akikre oda kell figyelni. Tanácsos odafigyelni még azoknak is, akiket a napi haszon vakká és ostobává tesz, azoknak is, akik azt hiszik, hogy önkényes választott tudatuk felmenti őket a világgal szembeni kötelező felelősségvállalás alól.
Azt az embert alázta meg a 168 Óra című újság, akit tisztelni, szeretni kell, nemcsak azért, mert van miért, hanem, mert minden embernek nevezett élőlény számára kötelező egy öregember iránti tisztelet és bizalom. A nagy tudású öregembertől tanulni lehet. Sok mindent. És vigyázni kell rá. Óvni kell a zaklatástól, nem szabad igaztalanul vádolni, mert már törékeny. A szelleme nem törékeny, de a test, a derék, a térd, az erek a testben bizony törékenyek. Nem bírják már a haragot, nem szenvedik már el a célzott gyűlöletet.
Balogh János az utazás fáradalmait, a televíziós tanítást, a földért, a szülőföldért folytatott küzdelmet még bírta.
Az apa-fiúi ősi kapcsolat útszéli megtámadását, a pénzéhes apa képét már nem viselte el. Elviselhetetlen volt számára a kapzsi embarállattá való visszaminősítés.
Hiába vigasztaltam. A napi telefon nem volt elég. Először csak félig bénán ébredt reggelre, aztán sorra robbantak szét az erek. Meghalt.
Vigasztalan, jóvátehetetlen, gyűlöletes történet. Gratulálok a 168 Óra című újságnak és a háttérben álló Gazdának. Hatékony, kitűnő munka volt. Biztosíthatom a 168 Órát, ilyen támadást egyik bértollnoka sem fog elszenvedni, mert mi, a túloldaliak, erre képtelenek vagyunk. Valami belső erő ezt megtiltja nekünk.
Ez az erő tesz bennünket törékennyé és véd meg bennünket a pokoltól.
Távozott a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke
